2014. október 9-én Öveges László Absztrakt című fotókiállításával nyitott meg a kecskeméti Kisfaludy utca 2. szám alatt található Artesia Galéria és Műhely. Ebből az alkalomból készítettünk interjút Hájas Rékával, az új kulturális tér művészeti vezetőjével.

artesia6

Hájas Réka, Csertő-Marton Edit, Öveges László

Mikor és hogyan fogalmazódott meg Önben az ötlet, hogy belevágjon egy ilyen művészeti-kulturális vállalkozásba?

Az ötlet és elhatározás, amelynek végkifejlete a most megnyíló üzlet, nem egyedül az én fejemből, vagy talán még pontosabb, ha azt mondom: szívemből, pattant elő. Az ötlet, amint a vállalkozás maga is, ugyanannyira, sőt bizonyos szempontból talán még inkább gyermeke Csertő-Marton Editnek, aki nem egyszerűen és „csupán” partnerem ebben a kalandban, hanem barátnőm, lelki társam is. Azt hiszem, e nélkül a lelki összhang nélkül nem is lenne az Artesia az, ami, vagy legalábbis aminek mi szeretnénk látni.

artesia4

Akkor ennek tükrében módosítom a kérdést: hogyan született meg az ötlet, és kinek mi a szerepe az Artesiában?

A második felével kezdem, mert az rövidebben megválaszolható: Edit az ügyvezető, mint eredeti végzettségét tekintve marketinges, ő felel a vállalkozás üzleti-menedzseri oldaláért. Ugyanakkor rendkívül szerencsés módon ő maga is kreatív szellem, ügyes kezű és jó ízlésű alkotó, ezért jó ötletekkel tud hozzájárulni a művészeti-kulturális tevékenységhez, arculathoz is, amiért én felelek. Valójában mindent megbeszélünk, és együtt hozunk döntéseket, de mindenkinek megvan az a szakterülete, amely közelebb áll hozzá, amelyhez talán valamivel jobban ért.

artesia1

Az Artesia ötlete tulajdonképpen mindkettőnknek gyermekkori álma. Szerettünk volna egy helyet, amely a saját ízlésünket, egyéniségünket tükrözi, amely otthonos, barátságos, nyitott, ahol lehetőség nyílik az alkotásra, a közösségteremtésre, a művészetek élvezetére. Egy helyet, ahol a szépség, a kultúra, a művészet és az ezekre fogékony, ezeket kedvelő közönség egyaránt otthon lehet.

artesia5

A név honnan származik, kinek az ötlete volt?

Természetesen közös döntés eredménye, ugyanakkor talán az egyik legnehezebben megszülető döntésünk volt eddig. Mivel mindketten édesanyák vagyunk, tudjuk, hogy a név, az elnevezés rendkívül fontos, szinte mágikus aktus. A régiek hittek abban, hogy a név spiritualizál, a név valamiképpen átszellemíti annak viselőjét, meghatározza és oltalmazza jövőjét. Sokat gondolkodtunk, sokat ötleteltünk, aztán annyira belefáradtunk, hogy – amolyan női megoldásként – egyszerűen kimentünk a zsibpiacra bámészkodni. Mi úgy vagyunk ezzel, hogy zsibpiacra járni rítus, szertartás, utazás térben és időben, alámerülés, kincskeresés, alkudozás, szellemi, lelki, érzéki és érzelmi élmény egyszerre. A hely szelleme pedig megsegített: egy árusnál egy ódon, avítt, kézműves szépségű szódásüveget találtunk, rajta cikornyás betűkkel: Artesia. Tudtuk, hogy nem kell tovább keresnünk. Az üveg egyébként kint is van az üzletben, amolyan házi védőszellemként.

artesia7

Ahogy beszélgetünk, folyamatosan azt érzem, hogy az Artesia Önnek, Önöknek több mint üzlet, szinte mintha egy gyermekről beszélgetnénk.

Pontosan így van. Mi arra törekszünk, hogy az Artesia ne egyszerűen egy üzlet legyen, ahol megvásárolhatók értékes, egyedi és jeles művészek által alkotott műtárgyak. Ilyen hely több is van. Nekünk célunk és feltett szándékunk, hogy az Artesia elsősorban közösség legyen, befogadó, nyitott tér mindenki és minden művészeti ág számára, amely vár mindenkit alkotni, meginni egy jó teát, vagy csak beszélgetni egy jót. A közösségteremtést annyira fontosnak tartjuk, hogy éppen a napokban találkozik nálunk egy új, facebookon szerveződött csoport, a Kecskeméti mélyszegényekért nevű, illetve aktívan részt veszünk a tavaly is nagy sikerű JÓ Jótékonysági Aukció szervezésében is. A közösség fejlesztése, a kapcsolattartás azonban ma már a virtuális tér használata nélkül elképzelhetetlen, ezért hoztuk létre a saját facebook oldalunkat Artesia Közösség névvel, valamint a www.artesia.cafeblog.hu címen elérhető blog-oldalunkat. Ezeken a felületeken minden érdeklődő tájékozódhat az aktuális eseményekről, hírekről. Nagyon fontos, hogy várunk ide minden hozzászólást, építő kritikát is, illetve nyugodtan jelezheti bárki, hogy milyen jellegű foglalkozást, workshopot látna szívesen a kínálatban.

artesia3

Tehát a közösségteremtésen kívül más területeken is aktívak kívánnak lenni?

Természetesen, ezért vagyunk galéria és műhely is. Megint a végével kezdeném: az Artesia ízét, zamatát szerintem a tanfolyamok, foglalkozások, workshopok adják, amelyre várunk mindenkit 15 hónapos kortól 99 éves korig. Már vannak gyermekcsoportjaink, ahol korcsoportos bontásban a legkisebbektől kezdve egészen a kamaszokig kínálunk rajzolós, festős, kreatív és iparművészeti jellegű foglalkozásokat. Ugyancsak egyéni színt jelentenek azok a workshopok, amelyeket érdeklődő és alkotni vágyó felnőtteknek ajánlunk. Fontosnak tartom ismét kiemelni: nálunk nem csupán vásárolni lehet, hanem saját kezűleg elkészíteni rajzokat, festményeket, nemez ékszereket, ruhákat, babákat, vagy akár módot adunk a bútorrestaurálás fortélyainak eltanulására is. Az első ilyen nyilvános workshopunk november 15-én lesz, amikor is Annie Sloan csodálatos festékének, a chalk paint-nek (magyarul krétafesték) a használatába avatja be az érdeklődőket a téma talán legjobb magyar ismerője, Szendrődi Enikő. Aki bármelyik után érdeklődik, keressen minket az említett facebook vagy blog-oldalon, illetve hívjon bennünket a 06-30-877-32-05-ös számon.

artesia2

Ez tehát a műhely, és mi a galéria?

Igen, a galéria. Megjelenési, kiállítási, bemutatkozási és árusítási lehetőséget szeretnénk teremteni festők, grafikusok, fotósok, valamint a szakkörök, workshopok alkotói számára is. Erre példa a nyitó eseményünk, Öveges László kiállítása is. Az Artesia saját márkás termékei, valamint kézművesek, dizájnerek és iparművészek alkotásai is kaphatók lesznek itt ugyanakkor, mindjárt a közelgő karácsonyi vásárunk keretében.

artesia8

Össze tudná-e egy mondatban foglalni az Artesia üzenetét?

Nehéz, de talán ezt mondanám: Az Artesia közös szenvedélyünk.

 

Libor Zoltán

Fotók: Cseh János és Csáky Lajos

Hozzászólások