A lajhárokról mindenki tudja, hogy nem éppen szélsebes tempóban közlekednek. Ezért aztán egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy a lajhárkölykök bemutatkozása is meglehetősen időigényes feladat. Az első hetekben ugyanis az anyaállat annyira rejti és takarja a szőrébe csimpaszkodó jövevényt, hogy a gondozókon kívül jóformán senkinek sincs komoly esélye arra, hogy a kis lajhárt megszemlélhesse.

Az Állatkert legifjabb lajhárja december 23-áról 24-ére virradó éjjel született, és mivel az anyát nem zárták külön a fajtársaitól, hanem továbbra is a Pálmaház egyik oldalszárnyának kényelmét élvezi, elvileg a közönség is láthatta már. A gyakorlatban viszont erre – a fentebb említett okok miatt – mostanáig nemigen kerülhetett sor. Leginkább a délután folyamán, a zárást közvetlenül megelőző két órában érdemes felkeresni a Pálmaházat, a lajhárok ugyanis ilyenkor a legaktívabbak.

                                                     

A budapesti lajhárcsalád legújabb tagja egyébként Banya, a legidősebb, tapasztalt nőstény, és Alf, az időközben a Majna-Frankfurti Állatkertbe költözött hím frigyéből született. A kicsiről már azt is tudni lehet, hogy hím ivarú, nevet azonban egyelőre még nem kapott.

Napjainkban a lajhárok hat különböző faja fordul elő Földünkön, mindegyikük Közép- és Dél-Amerika lakója. A Fővárosi Állat- és Növénykertben a kétujjú lajhárok képviselik ezt az állatcsoportot. A faj Panama, Kolumbia, Guyana, Suriname és Francia Guyana területén, Brazília északi vidékein, valamint Ecuador és Peru határvidékén, az ottani trópusi erdőségekben honos. Egy kifejlett kétujjú lajhár 54-74 cm hosszú és 4-9 kg-ot nyom. Főként levelekből, gyümölcsökből, alkalmanként apró állatokból álló táplálékon él.

A kétujjú lajhár legjellemzőbb tulajdonsága közismerten a lassúság. Német nyelvterületen a lajhárokat eleve „lustaállatnak” (Faultier) hívják. A lassú mozgásnak azonban mégsem a lustasághoz van köze. Egyrészt az állat anyagcseréje sem igazán élénk (ráadásul ezzel összefüggésben a normál testhőmérséklete is viszonylag tág határok, 24 és 33 °C között mozog), így már eleve nem lehetséges a gyors mozgás. Táplálékának energiatartalma is csekély, ráadásul az óvatos előrehaladás a lombok közötti elrejtőzését is segíti, tehát védekező szerepe is van.

Forrás: www.zoobudapest.com

2013. február 9.

Hozzászólások