A háromszoros Kossuth-díjas zeneszerzőre, zenepedagógusra és népzenekutatóra sokan sokféleképpen emlékeznek, ünnepi események egész sorával tisztelegnek emléke, nagysága előtt! Életéről, jelentőségéről, munkásságáról, senki máséhoz nem hasonlítható zenei, emberi nagyságáról évfordulóin nem csak itthon, de határainkon túl is megemlékeznek. Kodály Zoltán 50 esztendeje, 1967. március 6-án hunyt el.

Néhány életrajzi adat városunk nagy szülöttéről: 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja a kecskeméti vasútállomás pénztárnokaként, azután Szobon és Galántán, később Nagyszombatban állomásfőnökként dolgozott. Édesanyja egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt.

Kodály a galántai népiskolában (1888–1892) és a nagyszombati érseki főgimnáziumban (1892–1900) végezte alsóbb tanulmányait. Ezután került Budapestre, s beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetemre magyar-német szakra, és az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia zeneszerző tanszakára is.

Járta a falvakat, hogy népdalokat gyűjtsön, és ennek során ismerkedett meg a hozzá hasonló utakon járó Bartók Bélával, ekkor kezdődött életre szóló barátságuk. 1907-től a Zeneakadémia zeneelmélet-, 1908-tól a zeneszerzés tanárává nevezték ki. Figyelme 1925 táján a zenepedagógia felé fordult. Vallotta, hogy a jó zenész kellékei a kiművelt hallás és értelem, a kiművelt szív és a kiművelt kéz.

 

Írásainak témája a zenei nevelés. Felszólalt a magyar karének ügyében, de felvetette az óvodai zeneoktatás ötletét is. Elsőként a Bicinia Hungarica c. kétszólamú éneklésbe bevezető kötete látott napvilágot. A harmincas-negyvenes évek fordulóján Kodály terve: az általános iskolai énekoktatás színvonalának emelése, a kormányzat és a főváros részéről is támogatást kapott.

Mi, kecskemétiek különösen büszkék vagyunk rá. Egyrészt azért, mert városunk szülötte, másrészt pedig azért, mert Kecskeméten jött létre az ország első ének-zenei általános iskolája, melyet Kodály Zoltán aktív támogatásával Nemesszeghy Lajosné Szentkirályi Márta alapított 1950-ben, s ez a város zenei életének fellendüléséhez vezetett.

Élete során jelentős színpadi műveket, zenekari műveket és kórusműveket alkotott. A legjelentősebbekből néhány: Háry János, Székelyfonó, Marosszéki táncok, Galántai táncok, Psalmus Hungaricus, a capella és hangszerkíséretes kórusművek. Aki mindezekről bővebben szeretne olvasni, az ITT megteheti. Itt pedig egy Kodály-interjút láthatunk. 

 

 

Végezetül megosztok néhány Kodály-idézetet és egy családi ereklyét, egy fotót, amelyen Kodály tanár úr háta mögött János bátyám is látható, aki az első Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola magyar-történelem szakos tanára volt. A kép hátulján testvérem feljegyzése: „Már a Kodály Zoltán előtt, magyar vizsga óra után. 1958. június 1-jén.” Talán mondanom sem kell, hogy mindkét gyermekem a Kodály Iskolában tanulta a betűvetést, szívta magába a zene szeretetét.

 

„Mondd meg nekem, mit dalolsz, megmondom, ki vagy. A bennünk továbbrezgő dallamok és foszlányaik olyat vallanak felőlünk, amit semmi lélekelemzés nem hoz felszínre. Bevilágítanak a lélek rejtett zugaiba, ahova másképp nem férkőzhetünk.”

„Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.” (Kodály Zoltán 1882. december 16. – 1967. március 6.)

 

 

Kökény Éva

 

 

Hozzászólások