Ismét egy kellemes délutáni kamarakoncert élményben volt részük azoknak, akik ellátogattak a kecskeméti Katona József Könyvtár és az MMA Kecskeméti Regionális Munkacsoportjának közös programjára 2026. február 21-én. Szecsődi Ferenc Liszt-díjas hegedűművész, érdemes és kiváló művész adott egy különleges koncertet Humor a zenében címmel. Az előadáson állandó zenei partnerei, Benedekfi István – zongorán, Benedekfi Zoltán – hegedűn, ütő-szúró-vágó hangszereken működtek közre.

Jókedvű kamarakoncert a kecskeméti könyvtárban

A művészek bevonulása előre jelezte, hogy vidám délutánnak nézünk elébe. A két hegedűn, zongorakísérettel megszólaló dallamot mindenki felismerte, hiszen Deák Tamás a Mézga családhoz írt kísérőzenéjével adták meg a zenészek az alaphangulatot a kamarakoncert elején.

A hegedűművész bevezetőjében elmondta mottójukat: akinek humora van, az mindenfelé képes eljutni, valamint azt, hogy a zene gyógyító erejű. Mivel a könnyűzenészek szomorú zenészeknek hívják a komolyzenészeket, úgy gondolták az előadók, hogy itt az ideje ezen a felfogáson változtatni. Remélik, hogy a koncert után mindenki mosolygósan fog távozni.

Jókedvű kamarakoncert a kecskeméti könyvtárban

A zongora és a mikrofonok mellett egy asztal tele volt mindenféle hangkeltő eszközökkel. Nem mondhatnám, hogy mindegyik hangszer volt, hiszen a madaras cserépsíp, a xilofon és csörgő mellett sok hétköznapi szúró, vágó eszköz is előkerült az előadás folyamán. Benedekfi Zoltán ügyesen használta ezeket az eszközöket, egy-egy darab közben „bohóckodott”, felvette a kontaktust a nézőkkel.

Jóhangulatú kamarakoncert a kecskeméti könyvtárban

Az elhangzó művek közben hol a 20. század eleji Amerikában, hol a tangó hazájában, hol Bécsben, Strauss korában éreztük magunkat. Sőt! Voltak olyan műsorszámok, amikor a bécsi újévi koncert hangulata nyűgözte le a közönséget. Pedig csak a zongora, hegedű szólt és egy hangkeltő eszköz a közönség közreműködésével. Szecsődi Ferenc hegedűművész és zenésztársai bebizonyították, hogy kiváló zenészeknek nem kell egy egész zenekar ahhoz, hogy kitűnő nagyzenekari koncerthangulatot hozzanak az előadóterembe.

Jókedvű kamarakoncert a kecskeméti könyvtárban

Minden szám között Szecsődi Művész Úr anekdotákkal fűszerezte a műsort. Így megtudtuk, hogy egy alkalommal Woody Allen mit árult el a hosszú házasság titkáról: minden héten kétszer étterembe kell menni, ahol romantikus zene mellett táncolnak a párok. Kedden a színész, pénteken a feleség megy el otthonról.

Egy másik, Yehudi Menuhinhoz kapcsolódó humoros történetben egy utcazenésznek adott tanácsot a hegedűművész, hogy keressen egy tanárt, hogy képezze magát, sőt rögtönzött órát is adott a hegedűsnek. Másnap az utcazenész mellett egy molinóra az volt kiírva, hogy „Yehudi Menuhin tanítványa vagyok”.

Jókedvű kamarakoncert a kecskeméti könyvtárban

Szecsődi Ferenc bemutatta zenésztársait is, de előtte – a közönséget nevetésre késztetve – felolvasott egy szöveget, ami a kortárs zenét elemezte. De miért is? Ugyanis a Benedekfi testvérek nem csak kiváló hangszeres művészek, hanem zeneszerzők is. Közös karrierjük kiemelkedő eseménye, hogy 2009-ben a Dont Burn It (Ne égesd el!) amerikai-vietnámi filmhez írtak főcímdalt Lángok címmel. Első önálló estjükön Békéscsabán a közönség soraiból kérték meg őket, hogy mint fiatal zeneszerzők adják be a pályázatukat a film zenéjének megírásához. A film részt vett egy Japán filmfesztiválon, majd jelölték a 82. Oscar-díj versenyen a legjobb idegennyelvű film kategóriában. Musicalt is írtak Lovak címmel, amit a békéscsabai Jókai Színházban adtak elő nagy sikerrel. Ezen az előadáson két szórakoztató művük hangzott el: Jégen és egy tangó.

Jókedvű kamarakoncert a kecskeméti könyvtárban

A műsor végén a lelkes közönség nagy tapssal köszönte meg az előadást, a művészek pedig ráadásszámokat is adtak. Utolsóként hangzott fel egy magyar népdalparódia, Harry Theis Piroska című cigány fantáziája. Előtte azonban megtudtuk, hogy Yehudi Menuhin sokat járt Magyarországra koncertezni. Ilyenkor nem mulasztotta el, hogy a hangverseny után a Mátyás pincében megvacsorázzon. Nagyon szerette a cigányzenét. Egyik alkalommal a prímás odament a hegedűművészhez, és megkérdezte tőle: „Hát, Művész úr, mit szeretne hallani?” Azt is hozzátette, hogy ők mindent el tudnak játszani. Menuhinnak hirtelen nem jutott más eszébe, csak az Aida. A cigányprímás elgondolkodott és rázendítettek: Ai, de magas, ai, de magas….

A műsor elérte Szecsődi Művész Úr kamarakoncert elején elmondott reményét: a közönség valóban mosolyogva, jókedvűen távozott, és vitte haza egy vidám délután élményét.

 

Korompai Mónika

Fotók: Katona József Könyvtár, Fuchs Alfonz

 

Könyvtári cikkünk