Hűség és hűtlenség – Sajnos, manapság a kapcsolatok jelentős része végződik úgy, hogy a pár valamelyik tagja félrelép. Igen ám, de melyik a gyakoribb? Foglaljuk össze röviden, hogy mi is a jellemzőbb.

Biológiai háttér

Érdekes módon számos teória létezik, melyek közül az egyik szerint a hűtlenség a genetikában kódolt. Ahogy az állatvilágban is a genetikai változatosság a fontos, és a fajfenntartás is az elsődleges szempontok közé tartozik, úgy ez az embereknél is jelen van. Éppen ennek köszönhető, hogy a monogámia nem erőssége az embereknek.

Ugyanígy szerepet játszhat a félrelépésben az ún. Coolidge-hatás, ami szerint egy új partnernél a kielégülés után azonnal nyitottak vagyunk egy újabb menetre.

Míg a férfiakat hajtja a tesztoszteron, addig a nőket a vazopreszin és az oxitocin a tartós, fix kapcsolat kialakítására ösztönzi, így egyik nemnek sincs könnyű dolga.

Az otthoni minta kérdése sem egy utolsó szempont, mivel ha otthon a hűtlenséget látta valaki, az máshogy vélekedik a társas kapcsolatokról. Itt kell megemlíteni egy másik szegmenst, méghozzá a szexuális abúzust elszenvedett fiatalokat, gyermekeket, akiknél szintén eltolódik ez a határ.

A kisebbségi komplexussal, önbizalomhiánnyal küzdő emberek is könnyebben csábulnak el, mivel nekik állandó visszacsatolásra van szükségük, hogy igenis vonzóak, kellenek még másnak is a partnerükön kívül.

Ugyanez a helyzet a lelkiismeretnek híján lévő személyeknél, mivel náluk nem tűnik olyan nagy dolognak, így könnyebben lépik meg a helyzetet.

Miért lépnek félre a férfiak?

Nehéz ezt így egy kategóriába belehúzni, de ettől függetlenül vannak általánosan elmondható szempontok, amik igenis a férfiakra vagy éppen a nőkre jellemzőek.

A férfiak döntő többségében 2 okból lépnek félre. Az egyik, hogy hajtja őket a vérük, azaz igenis vadászni akarnak, újabb nőt meghódítani. Ezzel sajnos nem lehet mit kezdeni, általában ők nem is akarnak ezen változtatni, amivel addig a pontig nincs is baj, míg ezt tudják és felvállalják. A szomorúbb ebben az, ha ezt nem ismerik el, nem tudják magukról, mivel ilyen felfogással családot alapítani nagy felelőtlenség. Ennek többnyire válás lesz a vége, amiben több ember is sérül.

A másik variáció, hogy valami hiányzik a kapcsolatból, és azt próbálják pótolni. Ebben az esetben megvan a felek között a szeretet, így nem kötelező, hogy szakítással végződjön. Mint említettük, ez egyedi eset, nem pedig notórius félrelépő, mert az az első kategóriába sorolható.

És miért a nők?

A nőknél a megcsalásban szerepet játszhat az, hogy félnek kilépni egy adott kapcsolatból, így inkább ezt a megoldást választják. Nem etikus, és többségében amúgy is szakítással végződik az első kapcsolat.

Emellett a nők nem feltétlenül a szexet keresik egy szeretői kapcsolatban. Általában az a vágy hajtja őket, hogy valaki mellett újra megélhessék a nőiességüket, azaz ne csak anyák, feleségek, barátnők legyenek, hanem igenis nők. Ugyanígy az önbecsülés visszaszerzésének a vágya is közrejátszhat egy viszony kialakulásában, tehát nem feltétlenül a szexre helyeződik a hangsúly.

Vannak hibák, amiket minden korban, a legtöbb szituációban elkövetnek a felek:

● Kizárólag az anyaságra való koncentrálás. Ez lehet valamilyen szinten menekülés is az elől, hogy mindent egyedül kell megoldania a nőnek, de ettől függetlenül nem a legjobb megoldás. Ebből pedig következik a kommunikáció hiánya, hiszen a szülők nem beszélgetnek a sérelmeikről, vágyaikról, így egyenes az út az elhidegüléshez.

● A csökkenő szexuális étvágy. A szex meghatározó eleme egy kapcsolatnak, ne hagyjuk, hogy ellaposodjon, próbáljunk néhány új praktikát, segédeszközt a tűz fellobbantására.

● A sok féltékenység is megöli a kapcsolatot, csakúgy, mint amikor a saját elképzelésünk szerint szeretnénk formálni a másikat. Egyik sem a legjobb döntés.

Summa summarum, régen sem volt kevesebb hűtlenség, az ember sosem volt monogám típus, de vagy nem került nyilvánosságra, vagy pedig szemet hunytak felette a közös együttműködés, a család érdekében.

 

 

Hozzászólások