Amikor engem nem vettek fel a Képzőművészeti Főiskolára, a bátyám a rá jellemző határozottsággal azt mondta: Jól van, öcsém, akkor pedig te is testnevelő tanár leszel. Arra – amíg világ a világ – mindig szükség lesz. Hát így lettem én is testnevelő tanár.

A többi már jött magától. A főiskolán megismerkedtem a jövendőbeli feleségemmel, Zsuzsával, aki természetesen szakmabeli. Aztán született egy kislányunk, Orsika, őt már könnyű volt megfertőzni.

Bátyám szintén testnevelő feleséget választott, fiuk, Ferenc esetében pedig már teljesen természetes volt, hogy hol tanuljon tovább. Így aztán ő is testnevelő tanár lett. Kecskeméten szoktak úgy is emlegetni bennünket, hogy a Dunszt testnevelő dinasztia.

Pedagógusként hol dolgozott az évek során? Úgy tudom, örömét lelte a hivatásában.

1969-ben végeztem, és mint egykori Ézis diákot tárt karokkal vártak az akkor már Kodály Zoltán Ének-Zenei Gimnáziumban. Három év után elsősorban a röplabdaedzői szárnypróbálgatásom miatt váltottam, és a Közgazdasági Szakközépiskolában folytattam a munkát, ugyanis az iskola jellege és a nagy létszámú leánytársaság léte ezt követelte.

19 év közgázos időszak után ért a megtisztelő felkérés az akkor újrainduló Református Gimnáziumból, amit örömmel elfogadtam. Életem talán legszebb húsz évét töltöttem a Refiben.

Az egyházi iskola csodálatos, tiszta légköre, a hit újra felfedezése, a nagyszerű gyerekek, mindez a sport, a testnevelés lehetőségeivel fűszerezve, szóval szép volt. Nem is nagyon örültem, amikor szakítanom kellett ezzel a nyugdíjba vonulásom miatt.

Azt hiszem, az itt felsorolt iskolákkal igen szerencsés voltam, hiszen „lubickoltam” a tanítványaim és a kollégák szeretetében. Most utólag úgy látom, hogy leginkább a fiatalok, a tanítványaim hiányoznak.

Már régóta úgy beszélnek Önről az ismeretségi körében, hogy nagyon szépen rajzol. Ez aztán mindenki számára közismertté vált, amikor január 22-én megnyílt a karikatúra kiállítása a kecskeméti Forrás Galériában. Nagy sikere volt, sok barátja és ismerőse eljött a megnyitóra. Meséljen róla, kérem!

Ez a karikatúra kiállítás tényleg egy jó ötlet volt, ugyanis ezt a műfajt nagyon szeretem. Könnyen jön ki a kezemből, másrészt az embereket is nagyon érdekli, ha görbe tükröt tartanak eléjük. Így aztán nagyon sokan voltak a megnyitón. Turai Kamil tartotta a megnyitó beszédet. Aki ismeri, az tudja, hogy mestere a szónak, és nagyon odavaló módon, magas szinten értékelt. A Refis kamarakórus énekelt, és meglepetésként Váry Károly színművész mondott el egy gyönyörű prózát. A kiállítás anyaga a honlapomon megtekinthető.

Ha valaki jobban odafigyel a munkásságára, örömmel veszi észre, hogy a festészetet is művészi fokon műveli. Mikor kezdett el festeni, és mi ihlette erre?

Sajnos, színtévesztő vagyok, ezért sokáig tartózkodtam a színes munkáktól. A rajz mindig szerepet játszott az életemben, de zömében fekete-fehér képeket alkottam. Egy képzőművész barátom biztatott, hogy próbáljam ki az olajfestést. Nem nagyon hajlottam rá, de a ’80-as évek elején a feleségem meglepett egy olajfesték készlettel. Megpróbáltam és azonnal beleszerettem a festésbe. Az olajtechnika csodálatos.

Baján, ahol van egy kis házunk, reggelente felpakoltam a festőcuccaimat, elindultam le a Duna partra és nagyon élveztem az egészet. Még a színtévesztésről is elfelejtkeztem. Születtek a kezem nyomán jó dolgok és kevésbé jók is. Lassan belejöttem, kialakult egy stílusom, ami mindig sikert arat a környezetemben. Szakképzetlenül nem is vágyom ennél magasabbra. Évente egyszer-kétszer kiállítok, ezek nekem mindig nagy örömet jelentenek.

Nyertem már képzőművészeti díjakat, illusztráltam néhány könyvet, versillusztrációkkal folyamatosan jelentkezek. Az utóbbi időben kiülök portrét, karikatúrát rajzolni, ezzel egy kis pénzt is lehet keresni.

Nyugdíjasként hogyan telnek a napjai? Mi szerez örömet a mindennapokban?

Már második éve teljes nyugdíjban vagyok. A feleségemmel unokázunk Tiszaalpáron, a kis falusi hajlékunkban. Mondanom sem kell, hogy éjjel-nappal rajzolok és festek, és így, ezzel az egésszel boldognak is érzem magam. Olvassuk a Bibliát, ami támaszt nyújt, segít a mi korunkban is életcélokat találni. Szóval, így kerek a világ a számunkra.

Köszönöm szépen a pozitív kicsengésű, jó hangulatú, bizakodó szemléletű válaszokat. Kívánom, hogy Isten adjon erőt, egészséget, jókedvet és humorérzéket Önnek, hogy kedves családja és rajzeszközei, valamint festőecsetjei körében még sok boldog nyugdíjas évet tölthessen el.


       

www.dunsztistvan.hu                   

Weninger Endréné

Hozzászólások