Beültem megnézni a moziba a sokat emlegetett Utazók c. filmet. Igen érdekes kérdéseket vet föl mind tudományos, mind emberi szempontból. Alapjában véve egy szerelmi történet. Két emberről szól, akik csak egymásra számíthatnak.

A történet alapja az, hogy a talán nem is olyan távoli jövőben egy űrhajó indul egy exobolygó felé, amelyet be akar telepíteni a Homestead vállalat. A föld már túlzsúfolt, így 5000 különféle képességű ember indul útnak hibernálva, mivel az utazás több mint 100 évig tart. Csakhogy a csillaghajó egy meteorzáporba kerül, és súlyosan meghibásodik. E hiba miatt a vártnál 90 évvel hamarabb ébred Jim. Rémesen egyedül érzi magát, csaknem megőrül, majd felébreszti Aurorát is, egy lányt, akibe első látásra beleszeret. Itt kezdődnek a bonyodalmak.

A film alapfeltevése a csillagközi utazás, mint szituáció. Ezt remekül ábrázolják a filmben. Nem egy térhajtóműves csodahajóval mennek az utasok, hanem nagyon reálisan gondolkoznak az alkotók, és egy magfúzió hajtotta járműt álmodtak meg. Olyat, mely a Daedalus terv űrhajóját is hajtotta volna, ha megépül. Miért reálisabb ez a kép? Nos, a térhajtómű egy elméleti fizikai megoldáson alapszik, melyről senki sem tudja, hogy valóban megépíthető-e. Valamint a tér deformálása olyan irdatlan feladatnak tűnik, hogy talán sosem lesz rá képes az emberiség – mondják a józanabb tudósok.

A magfúzió azonban más. Egy ilyen űrhajó minden komolyabb nehézség nélkül megvalósítható. Igaz, sebessége messze elmarad a fénysebességtől. A filmben is csak a fénysebesség 50 százalékával halad az űrhajó. Ennek persze számos hátránya akad, melyből a film problematikája is származik. Nevezetesen az, hogy az utazás több mint száz évig tart. Persze ezt az utazók hibernálva töltik, így semmit sem öregednek az út alatt, hisz felfüggesztették életműködésüket.

Ám a Földön ez idő alatt minden szerettük, ismerősük rég halott lesz. Jót mulatunk Jim (Chris Pratt) szerencsétlen helyzetén, hogy 90 évet kellene leélnie egyedül. Persze, ez lehetetlen, hiszen meghalna, mielőtt még megérkezne. A másik ilyen dolog, hogy hibaüzenetet küld a Földre. A gép közli, hogy ez lézerfénnyel történik, és drága. Jim elszörnyedve hallja a géptől, hogy az üzenet 19 év múlva érkezik meg, és ugyanennyi idő, mire választ fog kapni. Persze, hiszen a fény sebessége véges, és a távolságok csillagászatiak. Időre van szüksége még a fénynek is, hogy ezeket megtegye.

Mégis azt kell mondanunk, hogy a filmben felvázolt utazási mód nagyon is reális lehetőség. Hasonlóképpen vélekedett maga A.C. Clarke is. Szerinte az űr benépesítése ahhoz hasonlóan történik majd, mint egykor az óceáni szigeteké. Egy-egy út évekig tart, és a távolra szakadtakkal meglehetősen akadályozott a kommunikáció.

A film másik alapproblémája az emberi tényező. Szegény Jim, miután ráébred kilátástalan helyzetére, hogy ugyan mit is csinálhatna egyedül élete végéig, már majdnem megöli magát. Azután feléleszti Aurorát (Jennifer Lawrence). Ez egy meglehetősen etikátlan dolog a részéről, hiszen ezzel halálra ítéli a lányt is, megfosztja attól a lehetőségtől, hogy valaha is lássa a Homestead II bolygót. Az élet azonban utat tör magának, és egymásba szeretnek. Ez nem egy hirtelen fellángolás a részükről, hanem egy nagyon erős és mély kötelék, amely kiállja az idők próbáját. Rájönnek, hogy ez a lehetetlen helyzet a legjobb dolog, ami történhetett velük, hiszen egymásra találtak. Egy érdekes és elgondolkodtató emberi vonatkozása lesz az alapvetően tudományos kérdésfeltevésnek, hogy hogyan is valósítható meg reálisan a csillagközi utazás.

A film kellő alapossággal tárja fel a tudományos vonatkozásokat, és ezeket remekül kombinálja az emberi természettel. Minden kidolgozott, és a helyén van. Mindezeken túl kapunk egy olyan érzelmi szálat, mely megható, és a mai világunkban már ritkaságnak számít, szinte lehet azt mondani, hogy elszoktunk tőle. A helyzet azonban, mellyel hőseinknek meg kell birkózniuk, drámai és embert próbáló. Ebből mégis győzedelmesen és fennkölt módon kerülnek ki. A filmet tehát bátran ajánlom mindenkinek, nem csak azoknak, akik a tudomány iránt érdeklődnek, vagy sci-fi rajongók. Véleményem szerint az is élvezni fogja, aki szereti a romantikát.

 

Garzó László

 

 

Hozzászólások