A költő és a halál – Iván Péter, a hangoskönyv-szerkesztő ajánlója Halottak napjára. Kolumnistánk halottak napi összeállításában olyan versesköteteket választott, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak az elmúlás témaköréhez.

A költő és a halál - a hangoskönyv-szerkesztő könyvajánlója Halottak napjára

A költő és a halál – Kolumnistánk halottak napi összeállításában olyan versesköteteket választott, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak az elmúlás témaköréhez. Van itt olyan költő, aki nagyon el szeretne múlni, van, aki még a halálból is tréfát űz, és olyan is akad, aki egész kötetet írt elhunyt szerelméhez.

Orbán Ottó: Lakik a házunkban egy költő (1999)

„Lakik a házunkban egy költő
Orbán Ottónak hívják és állítólag nagymenő
kitüntették mindenféle díjjal és portréfilmet vetített róla a tévé
bár ez nemigen látszik meg rajta
épp olyan ő is mint a többiek
a többi öreg a házban
nyomorult öregebb a saját életkoránál
ez már mifelénk így szokás
de ő kiváltképp nyomorult mert ő még beteg is
botjával kaparászva dülöng a körfolyosón a lift felé
máskor meg rángógörcs rázza kaszálnak a tagjai
mintha egy óriáspók rontana rá az áldozatára”

A gonosz önarckép ellenére Orbán Ottó, a magyar líra nagy garabonciása nemigen akar meghalni. Bőséggel pocskondiázza saját rozzant személyét, elért eredményeit és a költészetet magát, de életkedve, a világ dolgai iránti olthatatlan érdeklődése minden keserű során áttör, és végül mégis vigyori tavaszünnep lesz ez a kötet is, tele szóviccekkel, eredeti ötletekkel, éles eszű meglátásokkal.

Orbánnak a nyomorult poéta szerepe is móka, görbe tükör, s ha néha bele is feledkezik, a következő versben már vidáman élcelődik költőtársán, vagy sóvárogva idéz fel egy réges-régi szigligeti szeretkezést. A halálnak tényleg nincs humorérzéke, ha 2002-ben őt is elvitte.

…..

A költő és a halál

Kántor Péter: Elegendő ok (2021)

Kántor Péter itt sincs és ott sincs. Igazán szeretetreméltóan tityeg-totyog a lakásában, a Duna-parton, az emlékei közt, de már csak a hiányokat látja, új dologba nemigen kezd. Költőtársaihoz írott üzenetei sem azok a hátbaveregetős, fülbe trombitálós, boros leheletű Orbán Ottó-féle bruhahák, csak emlékkönyvbe való versikék. Kántor kicsiket mozdul, kicsiket gondol, s a karantén tulajdonképpen kapóra jön neki, hogy erősítse benne a szomorkás elmúlásvágyat.

„Bejöttem ide a parkba ebben a félig tél, félig tavaszban.
Hűvös van, és nincs is mit mondanom. Sietek tovább.
Pedig most választhatnánk padot, ha volnál.
Hirtelen minden olyan régen volt már”
(Az üres parkban)

….

A költő és a halál

Makay Ida: Se fény, se kegyelem (2001)

Makay Ida a halál pécsi menyasszonya, és legtöbbször igen megindítóan képes megénekelni az elmúlást fegyelmezett, takarékos verssoraiban, gyönyörűen tematizált ciklusaiban. Azt képzelem, hogy egy gyászbeszédíró számára ez a kötet kész kincsestára az alkalomhoz illő idézeteknek.

De bármennyire is szépek ezek a versek, óva intem az olvasót, hogy egy nap ötnél többet befogadjon belőlük, ne adj isten az egész kötetet együltő helyében hallgassa végig: a sok sírhant, árnyalak, vérző seb és málló holttetem egyhamar önmaga paródiájává lesz, és megilletődött áhítat helyett illetlen Halloween-érzetet kelthet bennünk: már csak a kivilágított tökfejek hiányoznak és az, hogy táncra perdüljenek a zombik…

„Nem a halál iszonyata
nem halálod üszkös sebe
az egyetemes gyász csöndje ég
méltóság, a múlt ünnepe
a fájdalom lappadó lángja,
Kő, a törvény világossága.
arcodat idéző szeánsz
az emlék oldó szertartása”
(Méltóság, kő)

………

A költő és a halál

Peer Krisztián: 42 (2017)

Peer Krisztián költő, színházi ember szerelmét, Zsófit, a huszonöt évesen agyhártyagyulladásban elhunyt díszlettervezőlányt siratja a saját életkorát címként viselő kötetben. A negyvenkét vers folyamatos monologizálás, üzenőfal a túlvilágra a csupán közös kutyájukkal, Floppal megosztott magány első hónapjairól a nagymarosi üres házban, de számvetés is a költő zűrös múltjával, Zsófival átélt öt évének buta kis konfliktusaival, hullámvölgyeivel.

„Vegyél fel papucsot, szárítsd meg a hajad,
meghűlsz és meghalsz, szegény
Végig bagatellizáltam. Azt hittem, az kell.
Volt egy csúnya vihar. Legalább lemaradtál.
A Flop is meghízott télre. Kár, hogy nem együtt látjuk a havat, amit küldtél.
Mesélek róla a botnak, aki az első telét éli túl. Belőled diófa lesz, azt felismernéd és ad is valamit.
Elsuttogom a lombjaidnak, amit azóta megtudtam rólad. Remélem, nem adják tovább.”
(Őrzés, ellenőrzés)

Iván Péter – A költő és a halál – a hangoskönyv-szerkesztő könyvajánlója Halottak napjára –  ’24. október

Könyvajánló hónapról-hónapra '24/01. - Szabó T. Anna – Lackfi János: A nő meg a férfi – #verslavina

Forrás

Hasonló cikkeink