A pálya kezdete

Talán nem mindenki tudja, hogy a később Terence Hill-ként ismert színész Mario Girottiként Velencében látta meg a napvilágot 1939. március 29-én. Édesanyja német volt.
A filmezés közelébe 1951-ben került, amikor az olasz rendező, Dino Risi szerepet adott neki egy produkcióban. Számos jelentéktelenebb film után első komolyabb alakítása A Párduc című, neves alkotógárdát felvonultató Visconti-filmben volt 1963-ban. A folytatásban westernek (Karl May-adaptációk) és akciófilmek következtek Németországban.

Új utakon a siker felé

Az áttörést talán az Isten megbocsát, én nem (1967) hozta meg számára, melyben először játszott együtt Bud Spencerrel. Utóbbit ekkor még Carlo Pedersolinak hívták, és korábban a vízilabdában és az úszásban jeleskedett.

                                                         

Ekkoriban, részben a producerek nyomására vette fel művésznevét, melyet édesanyja nevének kezdőbetűiből raktak ki. Téves az a történet, mely szerint felesége után választotta a Hill vezetéknevet. Éppen fordítva történt, felesége használta férjének nevét.

Bud Spencerrel rendkívül népszerű párost alkottak, és a következő években olyan sikeres akció- és westernvígjátékokban szerepeltek együtt, mint Az ördög jobb és bal keze, a Különben dühbe jövünk, az És megint dühbe jövünk, a Kincs, ami nincs, a Bűnvadászok, a Nincs kettő négy nélkül vagy a Nyomás utána.

A 70-es évek második felétől Amerikában is forgatott (Mr. Milliárd, Menni vagy meghalni). Bud Spenceren kívül más világszerte ismert művészekkel is szerepelt együtt, mint például Henry Fonda (Nevem senki) vagy Catherine Deneuve (Menni vagy meghalni).

                                                        

Tévés karrier

A mozifilmek mellett komoly tévés sikereket is maga mögött tudhat: nevéhez fűződik a lovával beszélgető cowboy, Lucky Luke és a nyomozó pap, Don Matteo megformálása. Rendezőként a Don Camillo és a Bunyó karácsonyig című filmekben debütált.

Változatos szerepek kísérték pályája során, legismertebbé váló filmjeiben azonban éppen egy alig-alig változó típust személyesít meg: a jókedélyű, segítőkész, vagány, melegszívű, és nem utolsósorban a bűnözőkkel könnyedén elbánó ügyes verekedő típusát, akivel egy tucatnyi ellenség sem veheti fel a harcot.

 Weninger Nóra

2013. március 28.

Hozzászólások