Pataki Éva: Nagymama vesztegzár alatt – Könyvajánló

Írta: Farkas Ferencné Pásztor Ilona | 2023. okt 10. | Irodalom | 0 |

Könyvespolc – Cikksorozatunkban újabb könyv kerül a közös virtuális könyvespolcunkra. Az Athenaeum Kiadó jóvoltából Pataki Éva: Nagymama vesztegzár alatt című regényét olvashattam, ehhez kívánom felébreszteni az Olvasók kíváncsiságát.

A regény írójáról pár szót: Pataki Éva író, forgatókönyvíró, filmrendező, dramaturg, dokumentumfilm-rendező. Mészáros Márta híres filmjeinek szövegalkotója. Több regény szerzője, színházi adaptációi is rendszeresen színpadra kerülnek. Kitüntetései: Toleranciadíj 1998, Balázs Béla–díj 1999. Többszörös gyakorló nagymama.

A regényben szereplő „vesztegzár” a pandémia alatti kijárási tilalom. (Mindenkinek sok személyes élménye van ezekről a hónapokról, – nem is jó felidézni egyiket-másikat -, ezért is írói bravúr humoros, ironikus és szórakoztató történetet erről elmesélni.) Pataki Éva ennek nagy mestere. A regény idején 4 unokája van. Éva, a nagymama, aki eddig a család védelmezője és irányítója volt, aggódó gyerekei révén hirtelen védelmezett lesz.

Nehéz ezzel a helyzettel megbirkózni, de rá kell jönnie, hogy a fiatalok nélküle is boldogulnak, sőt. Természetesen a családban mindenki komolyan veszi a tiltásokat. „Nem győzünk csodálkozni azon, hogy a gyerekeink és az unokáink remekül megvannak, nélkülünk is életképesek. Az élet nélkülünk is zavartalanul csordogál tovább.”

Pataki Éva

A regény 2 helyszínt érint: Velencefürdőt, – ahol a nyaraló van, s a legtöbb időt tölt Pataki Éva férje (Gyerekdoki) és hűséges öreg kutyája (Maci) társaságában. Néha a fővárosba, – ami szülővárosa,- utazik intéznivalók miatt, ahol egyébként állandó lakásuk van. Itt fültanúja a kötelező távolságtartás ellenére is a telefonbeszélgetéseknek. „…az ember óhatatlanul fültanúja lett mások szerelmi huzakodásának, kórházi leletek részletekbe menő ismertetésének, vagy a napi vacsoraterveknek.” Ugye Önöknek is vannak hasonló élményeik?

Felhalmozza ő is „az ekkoriban rendkívüli értéknek számító vécépapírt, élesztőt, lisztet, kristálycukrot.” A járványról megállapítja, hogy „a szülőktől, nagyszülőktől örökölt régi reflexek ébredtek fel, a zsigereinkben hordozott tapasztalatok aktiválódtak.” (Beszerzés, felhalmozás, bunkerélmény). Mások életébe is bepillantunk néha: a barátnőkébe, Lauráéba, Magdiéba és a fiatal Nelliébe. Természetesen más-más karakterek, szórakoztató kalandokkal.

Még a karantén előtt online állásinterjúja van a főszereplő fiának. A Nagyi ott van, hogy a kisebbik unokát, aki ekkor még nincs egy éves, pásztorolja. Mi sem nyilvánvalóbb, hogy a kisfiú a Nagyi karjában végigüvölti az állásinterjút, csillapíthatatlanul sír, – a fiú megkapja az állást. Kiköltöznek Brüsszelbe. Innentől meg kell küzdeni a technikával, hiszen kapcsolatban kell lenni mindenkivel, – nem csak telefonon.

Egyik lehetőség a Skype (szkájp), ami videocsevegés és hanghívások biztosítására specializálódott. Másik lehetőség a Zoom (zum), ami akár 40 ember video-beszélgetését is moderálja. Tanulmányozva az útmutatókat, muszáj volt „beletanulnia” mindkettőbe. Kitalálják, hogy a brüsszelieknek, – kitöltve a fölös idejüket, a Nagyi orosz nyelvet tanítson a karantén alatt… Néha a kertből történik az óraadás, a válaszok pedig a bordásfal tetejéről jönnek.

Ha ritkán bemegy Budapestre, kritikusan fogadja a fővárosi állapotokat. A Városligetről leírja, hogy az állandó építkezések miatt minden kedves zug eltűnt, s nem lehet ott kutyát sem sétáltatni, mert a felvonulási területek miatt olyan a terep mint egy ravaszul szervezett akadályverseny.

Őt is lekötik a hírek, az operatív törzs közleményei, de szelíd humorral megállapítja, hogy „hol egy hadi eligazításra, hol egy szabadidős nagymama életmód-tanácsadó műsorára emlékeztettek. De ha ettől a sokat szenvedett magyar nép rákapott a kézmosásra, már megérte.” Ugye észrevehető a finom irónia?

Aki elolvassa a könyvet, megtudja, hogyan szerveznek az online térben középiskolai osztálytalálkozót, ahol a főhős találkozik kamaszkori szerelmével. Biztos kíváncsiak, hogyan végződik ez a karanténos találka.

…Jó példát látunk arra, hogyan bánik a család az egyre esendőbb, öregedő kutyával. Vicces rész, hogyan „gyógyul meg” a pszichológus lelke, amikor a Nagyival beszél. Mi a tanulság? Talán akinek szerencséje van egy támogató családi háttérrel és/vagy egy életképes mikroközösségben élni… a természethez (természetességhez) való visszatéréssel enyhíteni ezt az egzisztenciális és civilizációs sokkot…, vagy van ereje a mindenhonnan áradó információkból kiválogatni a pozitív üzeneteket, az marad talpon, sőt segít másoknak is.

Igazán hasznos tanácsot, általánosan érvényes „tutit” nem lehet megfogalmazni, hiszen mindenki más élethelyzetben, más fizikai, anyagi és érzelmi háttérből épít.

A könyv stílusa nagyon élvezetes, szellemes. Szituációit magunkénak érezzük. Olvasás közben látjuk, hogyan lehet a karantént átélni, túlélni, – mindeközben megőrizni a józan észt és a humort. Kedves, mosolygásra késztető pillanatok, esetleg kínos, kellemetlen, nehezen megoldható kihívások, de sajnos tragédiák is kapcsolhatók ehhez az időszakhoz.