Olasz életérzés a közelben – Az elragadó Belső-Isztria

Szeretnének olajfaligetek között autózni? Szívesen sétálnának középkori olasz városokban? Szeretik az olasz konyhát? Magával ragadja Önöket a mediterrán olasz életérzés? Mindezt néhány óra alatt elérhetik anélkül, hogy hosszan utaznának Olaszországba. Csak a szlovén és horvát Isztriai-félszigetre kell ellátogatni.

Tíz évvel ezelőtt Weninger Nóra főszerkesztő asszony írt néhány cikket a félsziget szépségeiről, köztük a belső-isztriai területek némelyikét is bemutatta, kiemelve az itáliai hatást.

De hogyan is kerültek oda olaszok? A Velencei Köztársaság 1267-től foglalta el az isztriai településeket, így a szláv népesség mellett egyre többen telepedtek le olasz nyelvterületről. Minden belső-isztriai városkában épületeken, városkapuk felett feltűnik a velencei szárnyas oroszlán.

1797-ben felbomlott a Velencei Köztársaság, és ettől kezdve a félsziget kisebb nagyobb megszakításokkal a Habsburg Birodalomhoz került. A Trianoni békeszerződés itt sem múlt el nyomtalanul: az I. világháború után Olaszországhoz csatolták Isztriát, majd a II. világháború után Jugoszlávia része lett. Ekkor sokan elmenekültek a titoi üldözések elől, mert megtiltották az olasz nyelv használatát, az olasz hagyományok követését. A Belső-Isztria települései elnéptelenedtek, pusztulásnak indultak.

A horvát tengerpart isztriai üdülőkörzetei minket is gyakran vonzottak közelségük miatt. Közvetlenül a délszláv háború után kicsit beljebb merészkedtünk a félsziget hegyes-völgyes tájaira. Akkor csodálkoztunk rá, hogy olyan olasz hangulatú városok húzódnak meg a hegyek tetéjén, mint valami madárfészkek. Elhagyatott, keskeny utakon autóztunk. Néha feltűnt egy-egy szinte romos tanya, elhanyagolt olajfa- és szőlőültetvény. A városokon is látszott, hogy nagyon lepusztultak, a vakolat hullott a falakról, az utcákat felverte a gaz.

Sok-sok év múlva elhatároztuk, hogy egy pünkösdi hosszú hétvégére „leugrunk” az Isztriára. Kedvenc szállásfoglalómon böngészve feltűnt, hogy egyre több, a tengerparttól távolabbi hangulatos apartmant, vendégszobát kínálnak. Kiválasztottam egyet, „a világ legkisebb városának” kikiáltott Hum nevű településen. Amikor megérkeztünk, valami csodát láttunk. Olyan érzésünk volt, mintha nem is a közeli Horvátországban, hanem Toszkánában járnánk. A városka két utcája ontotta magából a középkori hangulatot. Az a néhány lakos, aki ott élt, olaszul beszélt. Azonnal beleszerettünk az Isztriai-félsziget belső világába.

A következő évben egy olajfaliget mellett foglaltunk szállást, szintén egy tradicionális kőházban. Ekkor további városokat fedeztünk fel, kellemes családi trattoriákban vacsoráztunk, olivaolajat vásároltunk az útszéli termelőtől.

Ebben az évben ismét addig kutattam, amíg nem bukkantam rá egy újabb kellemes szálláshelyre, ekkor Belső-Isztria keleti részén. Az olasz házaspár mindentől távol, saját maga újított fel, épített át egy régi kőházat. Elöntött bennünket ismét a mediterrán, olasz életérzés. Ezekből az élményekből szeretnék néhányat átnyújtani.

Középkor, hangulat, kilátás

Hum, Roč – még most is furcsán néznek rám, ha elmesélem, hogy ezeken a rövid nevű településeken jártunk. Nem is csodálom. Nagyon keskeny úton, a világtól távol, hegyek között húzódnak meg ezek a városkák. Különösen Humra igaz ez. A hajdan lepusztult, kétutcás helységet két család fedezte fel, megvásárolták és eredeti állapotba újították fel a házakat.

A középkorban Hum városa a közeli Roč városával együtt fontos glagolita központ volt. Az óhorvát katolikus papok nem tudtak latinul, az úgynevezett glagolita írásmódot használták, ami egy ószláv, az ógörög abc módosított változata. Ilyen írásos emlékeket lehet megtekinteni a két város kápolnájában és a glagolita abc-nek emléket állító ösvény mentén.

A Mirna folyó völgyében autózva már messziről feltűnik a hegy tetején húzódó Motovun városa. A hegy lábánál óriási parkoló várja az utazókat. Innen gyalog vagy ingyenes buszjárattal lehet megközelíteni a toszkánai hangulatot idéző, eredeti állapotában megmaradt középkori települést. A város körbejárható a megmaradt várfalon, ahonnan gyönyörködhetünk a folyóvölgyben és a környező hegyekben. Az ódon utcákat járva éttermek, kávézók, isztriai finomságokat áruló boltok csábítják a sétálókat.

Sokkal kisebb, de hasonlóan itáliai hangulatú dombtetőre épült város Groznjan. Kissé megkopott, de bájos épületei között számos művészeti galériát találunk. Nyaranta zenei fesztiválokat tartanak a városban. Mi egy hárfaegyüttes koncertjére bukkantunk, amikor egy este sétálgattunk a girbe-gurba utcákon.

A keleti part közelében már messziről látszik Labin harangtornya. A város határában kialakított parkolótól szépen gondozott sétányon jutottunk be az óvárosba, közben gyönyörködtünk a távoli hegyek és a tenger látképében.

Ha vágyunk a középkori hangulatra, de nem szeretjük a zsúfoltságot, a túl nagy nyüzsgést, akkor Buje felé vegyük az irányt. Nyugodtan barangolhatunk a velencei stílusú épületek között egészen a városka legmagasabb pontján található főtérig, ahol a templomot, a harangtornyot és a nemesi palotát találjuk. A környező utcákból pedig a környék olajfa-ligeteire nyílik gyönyörű kilátás.

Túrázás, kerékpározás

Belső-Isztria természeti értékekben is bővelkedik. A 7 vízesés túraútvonalat Buzet városához közel, Juricici település határában keressük.

A Mirna folyó forrásvidékén tavasszal és ősszel, esőzések idején két párhuzamos szurdokvölgyben vezet a túraút. Eleinte kellemes sétával érjük el az alsó vízeséseket, majd egyre meredekebben felfelé haladva visz tovább a 15 km-es körtúra. A meredek részt csak gyakorlott túrázóknak ajánlom, azonban az első szakasz is látványos, érdemes megtenni ezt a néhány km-t.

Az Isztriai-félszigetet északról az Ucka-hegység határolja. Legmagasabb pontja az 1401 m magas Vojak csúcs. Jól jelzett túristaút vezet a Poklon-hágónál kialakított parkolóból egészen a kilátópontig. Érdemes a bokát jól fogó túracipőt választani, mert a mészkőhegység nagy részén sziklás terepen visz az út. Tiszta időben nem csak a csúcson gyönyörködhetünk a tenger és a környező hegyek szépségében, hanem útközben is ki-kibukkannak a Kvarner-öböl szigetei és a távoli üdülőhelyek szállodái.

Az Isztriai-félsziget legmagasabb hegye után utazzunk a legdélibb pontra, a Kamenjak-fokra. Ez a félsziget természetvédelmi terület, autóval némi belépő megfizetésével lehet behajtani, azonban kizárólag a kijelölt helyeken szabad parkolni. Mi a sorompó előtt kialakított parkolóban álltunk meg, és gyalogosan jártuk végig a félsziget partvonalán húzódó jól jelzett útvonalat. A környéken itt a legtisztább a tenger, a sziklás parton mindenhol találni kedvünkre való fürdő- és napozóhelyet.

Az Isztriai-félsziget valóságos paradicsoma a kerékpárosoknak, legyenek azok extrémebb hegyi utakat kedvelők vagy éppen családi, baráti társasággal kerekezők. A legizgalmasabb kerékpárút a Parenzana útvonalát követi. A Parenzana egy keskeny nyomtávú vasút volt, amely 1902 és 1935 között működött. Trieszt és Poreč kikötőit kötötte össze a félsziget belsejében található falvakkal és városokkal.

A vasút mindössze 33 éves működése alatt nagyban hozzájárult Isztria gazdasági fejlődéséhez: bort és olívaolajat szállított Buje és Motovun környékéről, sót a pirani és sečovljei sólepárlókból, isztriai követ, szenet, fát, valamint különféle mezőgazdasági termékeket és természetesen utasokat is. A vasút nyomvonalán alakították ki a kerékpárutat, amely hidakon, alagutakon megy keresztül. Vigyázat! Nem mindenhol aszfaltozták le az utat, a helyenként durva felület csak montain bike-ra alkalmas.

Tengerpart

Annak sem kell lemondania a tengerpartról, aki a Belső-Isztria autentikus kőházai közül választ szállást. A strandok, tengerparti városok, üdülőhelyek kb. 15-20 km-es autózással elérhetőek. A strandoláshoz érdemes a parkolás miatt campinget választani, hiszen a recepció előtt általában parkolók állnak az autósok rendelkezésére, és bárki fürödhet a campingek strandjain. Nem utolsó sorban megvan a lehetősége a kulturált átöltözésnek és zuhanyozásnak is.

Gasztronómia

Belső-isztriai kalandozásaink során sose futottunk bele olyan turistás helyekbe, ahol az étel mutatós volt ugyan, de finomságban, ár értékarányban becsapottnak éreztük volna magunkat. Bizony ilyen a felkapott tengerparti üdülőhelyeken számos akad.

Mindig olyan helyeket kerestünk, ahol az olasz hagyományokat követik a vendéglátók. Így ettünk Groznjanban két mamma által vezetett trattoriában, Buje főterén egy hatalmas hársfa alatt megterített asztalnál, Hum egyetlen családi éttermében, ahol helyi fogásokat kínáltak, és legutóbb a szállásadónk, Barbara főztjét csodáltuk.

Kevesen tudják, hogy az isztriai fehér szarvasgomba az egyik legkeresettebb és legdrágább fajta. Érdemes megkóstolni például egy szarvasgombás tésztát. Mivel nagyon intenzív illata, íze van, így csak keveset, fűszerként használják az ételbe. Sok helyen árulják tartufo felirattal.

Ahogy dél felé haladunk, egyre szaporodnak az olajfaültetvények. A kisebb utak mentén a termelők kis asztalokon árulják tetszetős üvegekben az olivaolajat.

Érdemes tőlük vásárolni. A városokban is lépten-nyomon isztriai termékeket áruló boltokkal találkozunk, van választék bőven. Mi egy biotermelőnél jártunk, aki részletesen elmagyarázta a különféle olajfajtákat, és kóstolót is tartott. A háromféle olivaolaj mellett tengeri sóval tartósított olajbogyót is vásároltunk.

Azoknak ajánlom a Belső-Isztria hangulatát, szállásait, akik szeretik a csöndet, és családiasabb vendéglátásra vágynak, mint a tengerpart nyüzsgő világa. Szívesen kószálnak a régmúltat idéző városok épületei között, és szabadságukat a tengeri fürdőzés mellett túrázással, kerékpározással töltenék.

 

Korompai Mónika