Ferdinandy György: Szerecsenségem története (1988) – Iván Péter hangoskönyv-szerkesztő könyvajánlója. A „Szerecsenségem története” elsőrangú ízelítő az évtizedeken át trópusi égöv alatt tanító, publikáló, fordító szerző életrajzi ihletésű prózai műveiből.

Ferdinandy György: Szerecsenségem története - könyvajánló

Ferdinandy György (1935–2024), a nyugati magyar irodalom kiemelkedő alakja a rendszerváltás előtt nemigen volt ismert hazánkban. A „Szerecsenségem története” elsőrangú ízelítő az évtizedeken át trópusi égöv alatt tanító, publikáló, fordító szerző életrajzi ihletésű prózai műveiből.

Az én igazi hazám maga a magyar nyelv – nyilatkozta Ferdinandy György, mikor több évtizedes karib-tengeri kallódás, trópusi trógerolás után hazalátogatott Magyarországra. Az már igaz, hogy egyéb kapaszkodó nem kínálkozott a szerző számára. A „Szerecsenségem története” minden novellája a gyökértelenségről, otthontalanságról mesél változatosan, számos identitás-variáns mozgósításával, ám mindig ugyanazzal a hitehagyott melankóliával.

Ennek a Jurijnak, Georges-nak, Jorgénak igazából itthon kellett volna maradnia, hogy Györgyként (az Írószövetségben egyenesen Gyurikámként) megélje a magyar írástudók 56 utáni prózaérlelő, léleknyomorító mindennapjait: szellemi kubikolás az aczéli szilencium évei alatt, óvatos szárnypróbálgatások a hatvanas években, kuncsorgás egy-egy alkotóházi beutalóért, endékás tanulmányútért, hatalmas szócsaták a szakmabeliekkel, irodalmi műhelymunka apró pesti garzonokban, pénztelenség, kínlódás, alkoholizmus, végül egy kijózanító jobbegyenes a rendszerváltás környékén.

Ám Ferdinandy a forradalom után Nyugatnak vette az irányt, s a francia földön elvégzett stúdiumok után 1964-ben már Puerto Ricóban találjuk, ahol a frissen megalapított egyetem előadója lesz, kisebb megszakításokkal egészen az ezredfordulón bekövetkezett nyugdíjazásáig. Öreg csontjai lassacskán elszoktak a hűvösebb kontinentális fuvallatoktól – papíron 1988-ban hazatelepült ugyan, de ideje nagy részét szívesebben töltötte Miamiban.

Ferdinandy György: Szerecsenségem története

Az olvadás éveiben egy másik Györgyöt is kézről kézre adtak az egzotikumra éhes hazai olvasók: a világcsavargó Faludyt. Az agg faun békés mosollyal, oldalán egy huszonéves szeretővel járta a rádióstúdiókat, előadótermeket, újonnan létesített irodalmi szalonokat, s jóízűen anekdotázott kalandjairól egy sivatagi oázisban, az amerikai hadseregben vagy az esőerdőben.

Ha Ferdinandyt nyaggatták, hogy meséljen már az odaadó kreol menyecskékről, filléres kubai szivarokról, spontán utcai karneválokról, az emigráns író elég sötét tekintettel nézett maga elé. Mit neki trópusok, Ő ezeket az évtizedeket akár egy rácpácegresi nyárikonyhában is eltölthette volna: Ferdinandy egyetlen témája voltaképpen az öndefiníció, az életút és írói alteregók közti folyamatos egyeztetés. Az eredmény hol tényszerű, hol szilánkos és rejtélyes, hol önpusztítóan expresszionista, de akár a gyermekkor nyomorúságos pincelakásából, akár a pesti buszremízből vagy Puerto Rico kikötői kocsmáiból száll is felénk az írói hang, abban mindig van valami sátánian izgalmas kajánság.

A kötetnyitó novellája, az „Ólmos eső” a mérhetetlen nélkülözések közt felnőtt narrátor iskoláséveiről ad hírt, s a szenvtelen próza csak még inkább emlékezetünkbe vési a letaglózó képeket. Ferdinandyt azonban csak a „Mágneses erővonalak” során fogadjuk a szívünkbe. Itt a forradalom előtti hónapokról ír kamaszos bölcsességgel, de az „Üresjárat” és a „Retró” már a kiábrándult, világ körüli hányattatásaiba előre belefáradt, alvajáró értelmiségit tükrözik vissza mozaikos bekezdéseikben.

A „Titótól Trujillóig” kisregény terjedelmű lírai esszé a karibi térség bénító, életelszívó egykedvűségéről, langyos monotóniájáról egy másik magyar emigráns szintén jócskán torzító optikáján keresztül. A kötetzáró „Szerecsenségem története” fanyar gúnnyal nullázza le a szerző pedagógusi „karrierjét” egy olyan szigeten, amelyen a bennszülöttek lelki nyugalmát évszázadok óta semmiféle szellemi kihívás nem zavarta meg. Hatféle stílus, hatféle világfájdalom, Ferdinandy mégis olyan író, akire első bekezdése után ráismerünk. Jó író, a magyar nyelv első számú Robinsonja, aki képes beköltözni a fejünkbe, teljes kitárulkozása során mégsem tudunk meg róla semmi kézzel foghatót.

Aki még beljebb akar hatolni a ferdinándiumban, az feltétlenül hallgassa meg a Körkép antológia 90-es kiadásában a „Senkiföldje” című zseniális szöveget, amely az író katonai szolgálatát vázolja fel álomszerű, mágikusan realisztikus hangulatban.

(…) a „Sziget a víz alatt” szintén a trópusok lélekvesztő renyheségét énekli meg, mely lassan felőrli a búsképű irodalmár népnevelő ambícióit. A novellafüzér először franciául jelent meg, hiszen Ferdinandy Beckettel vagy Nabokovval együtt a több nyelven publikáló szerzők exkluzív klubjának tagja, aki világéletében saját irományait fordította franciára, spanyolra – vagy éppenséggel vissza az anyanyelvére.

 

Iván Péter könyvajánlója – Ferdinandy György: Szerecsenségem története – ’25. február – A  könyv beszerezhető: ITT

Könyvajánló hónapról-hónapra '24/01. - Szabó T. Anna – Lackfi János: A nő meg a férfi – #verslavina

 

Forrás

Hasonló cikkeink