Szülőföldem, Jakabszállás 100 éves lett!

2024. május 4-én a Jakabszállás 100 rendezvénysorozat részeként szombaton előbb a jakabszállási temetőben, majd a Sántha György jakabszállási költőről elnevezett Művelődési Otthonban tartottak emlékműsort.

„Úgy gondolom, fontos, hogy emlékezzünk azokra a régi tárogatósokra, akik tovább éltették ezt a csodálatos hangszert azokban az években is (1945 után), amikor nem volt ildomos megszólaltatni a tárogatót. Ezt tette Pogány Sándor (1904-1986) is, akire tegnap emlékeztünk Jakabszálláson, előbb a temetőben, majd egy hangverseny keretében a Sántha György Művelődési Házban. Köszönjük a hálás tárogató-kedvelőknek, akik megtöltve a művelődési ház nagytermét vastapsokkal jutalmazták a tárogatósok játékát!” Szabó Sándor, az esemény megálmodója

Jakabszállás község az ünnepségsorozatot – mellyel a korábban Szabadszállás részeként említett tanyavilág száz évvel ezelőtti önálló településsé válását ünnepelték – május 5-én folytatta. Előbb Szabó György Róbert polgármester úr köszöntötte a közel 200 résztvevőt, majd felkérte a község plébánosát, hogy adja áldását a vendégekre – külön kiemelve az édesanyákat és nagymamákat, hiszen a megemlékezés éppen anyák napjára esett.

Ezt követően a Jakabi Kultúrműhely színvonalas elődását tekintette meg a közönség. A Kultúrműhely összeállítással idézte fel a község történetét, egyebek mellett kiemelve a honfoglalás vagy a redemptio korát, és dramatikus formában mutatták be a jelentősebb személyiségeket, érzékletesen megrajzolva például az akkor még Szabadszálláshoz tartozó legeltetőpuszta híres betyáralakját, Bogár Imrét.

A műsorban izgalmas módokon, részletesen és a centenáriumhoz méltón mutatta be a színjátszó közösség Jakabszállás történetének utolsó 100 évét is. Nagyszerűen ábrázolta az oktatási és egyéb intézmények, az egészségügyi szolgáltatás vagy a helyi kultúra és gazdaság fejlődését. A műsorhoz a gazdag helytörténeti adatokkal szolgáló gyűjtést Harkai Erika helytörténész végezte, míg a szöveget összeállította dr. Lehoczki Irén címzetes főjegyző.

Az előadást Gellért Imréné Etelka rendezte. A fergeteges zenés-táncos műsorban szerepelt a vadkerti citerazenekar, a helyi fiatalokból álló tánckar, a Líra Zeneiskola két ifjú tehetsége, Sinkó Noémi és Jancio Mark – akiknek zongorajátékát a polgármester úr „jakabszállás ifjú tehetsége” oklevéllel jutalmazta.

A Kultúrműhely összeszokott csapata – akik már Budapesten a Nemzeti Szinházban is, és szerte az országban sikeresen szerepeltek a Lúdas Matyi vagy pl. a Diótörő című színdarabbal – igazán az eseményhez méltó műsorral kápráztatta el a hallgatóságot.

Bemutatójukat követően Szabó György Róbert polgármester megköszönte azok munkáját, akik az elmúlt 100 évben Jakabszállást építették, akiknek köszönhetően jövője volt és van a településnek. Visszatekintett a kezdeti időkre, amikor sem áram, sem vezetékes víz nem volt a községben, és ilyen körülmények között csak egy valami tartotta ott az embereket: az, hogy Jakabszálláson akartak élni, és ezért mindent megtettek. Nekik és a jelenleg is Jakabszállásért dolgozóknak köszönhető, hogy a község minden nap egyre jobb hely, amit a folyamatos fejlődés jellemez. Majd a jövő terveiről beszélt.

A kulturális műsort követően a polgármester úr 1-1 virágcsokorral köszönte meg mindazok áldozatos munkáját, akik létrehozták ezt a nagyszerű műsort. Ezen felül Jakabszállás Község hírnevéért tett kiemelkedő munkájáért díszoklevelet adományozott Gellért Imrénének, akinek rendezésében nemcsak ez a műsor, hanem évek óta a Kultúrműhely színdarabjai is bemutatásra kerülhetnek.

Az eseményt a rajz- és esszépályázat díjátadója zárta. A pályázaton gyermekek és felnőttek egyaránt részt vehettek. A zsűri elnöke Weninger Endréné Erzsike, a Montázsmagazin vezetője volt, munkáját Holécziné Tóth Zsuzsa Kortárs Magyar Irodalomért díjas novellista segítette. A díjakat Szabó György polgármester úr és Holécziné Zsuzsa adta át, aki pár mondatos visszaemlékezésében – mint a Felső-jakabi iskola egykori kisdiákja – megköszönte a jakabszállási tanárainak azokat az alapokat, melyek mára 5 kötetes íróvá tették.

Ezután röviden ismertette a bírálati szempontokat, és megosztotta gondolatait arról, hogy miért fontosak az ilyen pályázatok a jövő generációjának nevelése során. A díjátadót követően a szereplők és a rendezvény létrehozásában közreműködők számára a nagyszerűen felújított – közel 100 éves – Polgármesteri Hivatalban szerény fogadást tartottak.

A centenáriumi programsorozat júniusban folytatódik istentisztelettel és kulturális esttel, melyen Szabadszállás és Jakabszállás polgármesteri emlékeznek majd meg az Árpád-kor óta lakott település múltjáról.

 

Holécziné Tóth Zsuzsa a pályázatok értékeléséről 

„Sok szeretettel köszöntök minden résztvevőt a zsűri elnöke, Weningerné Erzsike és a magam nevében is. Köszönjük polgármester úrnak és a szervezőknek a megtisztelő felkérést, azt, hogy részesei lehetünk ennek a bensőséges rendezvénynek. Számomra külön öröm, hogy itt lehetek, mivel jakabszállásinak vallom magam. Hiszen itt tanultam a betűvetést Mészáros tanító nénitől, itt szerettem meg az írást és az olvasást, és ha nincsenek azok az alapok, amit tőle és a szintén jakabszállási Baltás Dániel tanár úrtól – a középiskolai magyar tanáromtól – kaptam, nem lennék most több kiadott elbeszéléskötet és regény büszke tulajdonosa.

Bevallom, némi izgalommal készültem a pályaművek elolvasására és a rajzok megtekintésére, hiszen kisdiák koromban a felsőjakabi tanyánkon nekem is a rajzolás meg a történetek kitalálása volt a kedvenc időtöltésem. Persze 55 év nagy idő – sokat változott a világ: a mai gyerekeket annyi minden más inger éri, így nem csoda, hogy a fogalmazások jóval rövidebbek és lényegre törőbbek – és sajnos kevésbé lírikusak lettek, mint amire én számítottam.

A rajzok esetében az volt a fő szempont, hogy kötődjön a faluhoz vagy a jakabi pusztához -legyen az akár egy életkép az állattartásról, a környéken fészkelő madarakról, vagy a Magyarkert egyik szeglete, vagy éppen a falunk templomának felújítása.

Összességében igazán sok diák küldött be pályamunkát, így volt miből „válogatni”. Bízunk benne, hogy a mai eredményhirdetéssel kedvet csinálunk néhányótoknak az újabb rajzokhoz vagy novellákhoz. Ha csak 2-3 diák úgy dönt, hogy a jövőben is lejegyzi vagy lerajzolja a benyomásait, a körülöttük létező világ történéseit, már nem dolgoztunk hiába.

Kicsit sajnálom, hogy felnőtt pályamű nagyon kevés született. Szívesen olvastam volna arról, hogy az én korosztályom hogyan éli meg a lakókörnyezetének átalakulását. Én már csak – sajnos – évente 2-3 alkalommal látogatok haza, mivel 20 éve a Pilisben élünk, de mindig újabb és újabb nagyszerű változást tapasztalok. Az épületfelújítások, a járdaépítés, a nagyszerű közösségi élet… Igen, „Jakabszállás napról napra jobb hely”!

Most pedig következzen a díjátadás, melyhez átadom a szót polgármester úrnak.”

 

Holéczi Zsuzsanna