Párbeszédes könyvajánló – Vass-list – A hangoskönyvtár alkalmazás minden felhasználója gyűjtöget címeket „Kedvencek” fedőnevű egyéni kívánságlistájára. Az enyém tele van kortárs magyar szerzők műveivel Vass István tolmácsolásában.

vass-list

Vass-list

A napokban meg is kértem Istvánt, hogy a felolvasásuk időrendjében haladva váltsunk szót mindegyikről, ezzel is népszerűsítve kicsit a köztünk élő, alkotó irodalmárokat. Íme a második szeánsz anyaga!

Párbeszédes könyvajánló – My Vass-list

Ferdinandy György, az ’56-ban Párizsba disszidált esztéta, szerkesztő, író a hatvanas években a trópusokra keveredett. Puerto Rico rabszolgaivadékokkal teli falvaiban, isten háta mögötti településein igyekezett elvetni a fürtös fejecskékben a kultúra magvait. Iskolát alapított, tanított, tanulta a helyiek nyelvét, szokásait, időnként egy-egy szerelmi kalandba is bele-belebonyolódva. Ennek a magányos, küzdelmes, mégis szívmelengető időszaknak a regénye a „Sziget a víz alatt”. Ferdinandy igen szépen, nosztalgikusan ír erről az érdekes, távoli világról, öröm olvasni, felolvasni.

Háy Jánostól két cím mellett szerepel a nevem a katalógusban. A „Kik vagytok ti?” egy igazán extravagáns magyar irodalmi arcképcsarnok, pár éve nagy port vert fel. A Magyartanárok Egyesülete rögtön ki is átkozta. Ha még tanítanék, egészen biztosan olvasnék fel belőle szemelvényeket a srácoknak. Szerb Antal Magyar irodalomtörténete jut róla az eszembe, az időközben klasszikussá nemesedett opusz megjelenése idején, 1934-ben éppen ennyire nem illett bele a kortárs esszék, tanulmányok sorába.

Szerb és Háy is nagy bálványdöntögető, mindketten keresik az új szempontokat, különleges nézőpontokat, s bizony öröm olvasni néha, ahogy Háy megkérdőjelezi Babits formaérzékét, Pilinszky töredékeinek esztétikai értékét, üzenetét. Amúgy pedig végig szellemes, humoros iromány, itt-ott talán kicsit alpáribb beszólásokkal, de, mi tagadás, ezzel valószínűleg eléri, hogy a fiatalok is baráti pertuba kerüljenek a Literatúrával…

A „Cégvezető” a helyes és helytelen döntéseid könyve, a céljaid és céltalanságaid, a cselekvésed és a tehetetlenséged könyve – a fülszöveg szerint. És valóban, Háy legfrissebb nagyregénye önvizsgálatra készteti olvasóját, a rejtőzködő, mégis mindenható narrátor pedig olyan hatást kelt, mintha magával Istennel társalognánk a könyvben. Háy mindig törekszik a megújulásra, a meglepetésre, s valahogy minden könyve különbözik a többitől. A Cégvezető felhőkarcolóként magasodik az írói horizonton.

Nagy felfedezettem Szöllősi Mátyás lírája és prózai munkái. Nagyon megörültem a fiatalságának, a szabadságának, friss perspektíváinak: könnyen befogadható novelláiban filmszerűen láttat, és ugyan szövegei híján vannak a szómágiának, igen erőteljes, egzotikus hangulatot képes teremteni. Vonzzák a határhelyzetek, szélsőséges jellempróbák, s gyakran saját tapasztalatként mesél olyan meredek szituációkról, amilyenekbe én sosem lettem volna képes belemenni. A „Simon Péter” című regénye a „Váltóáram” kötet utolsó novellájából lett továbbgondolva, itt a 84-ben született ifjú már a korunkba ágyazott szakralitással dolgozik nagyon ügyesen.

Szöllősi töredezett, mégis könnyen rekonstruálható lepusztulás-verseit én akartam felolvasni, de hallottam, ahogy a szerző szavalja őket egy könyvbemutatón. Akkor rájöttem, hogy ennek igencsak lenne ereje az ő hangján, hát rábeszéltem, hogy üljön velük mikrofon elé. A „Szabad” című lírakötetét Mátyás kifejezetten nektek, látássérülteknek olvasta fel a Kultúrtanya stúdiójában Helle Maxi technikai és szerkesztői támogatásával: rejtett kincse ez a versgyűjtemény a hangoskönyvtárnak, hallgassátok sokat.

Tompa Andrea monumentális hallgatáskönyve, az „Omerta” az ötvenes évek Kolozsvárának fojtogató légkörébe helyez négy kisemberi sorsot, három nőét és egy rózsanemesítő férfiét. Kit felemel, kit kisemmiz a hatalom szeszélye, de mindenki megszenvedi a korszakot a maga módján, s jól látható a regényben az is, mekkora hatása volt odaát az 56-os forradalomnak.

Nagyon érdekes vonal, hogy az „Omerta” negyedik részében feltűnő szerzetesnő életében ugyanaz a Bethánia nevű ébredési mozgalom játszik főszerepet, amelyiknek Visky Ferenc, a szintén általam felolvasott „Kitelepítés” szerzőjének az apukája volt a vezetője. Valószínűleg Tompa Andrea is találkozott a vallási mozgalommal kutatásai közben, esetleg hallhatott róla rokonaitól Erdélyben.

A kritika az „Omerta” 2017-es megjelenésekor bírálta egyes részek túlírtságát, vendégszövegek betoldását a fejezetekbe. Azért ez a regény valahol még posztmodern jegyeket hordoz magán, de úgy érzem, ez sem válik már annyira külön a mai idők történetcentrikusabb szemléletétől. Nekem semmiképpen sem tűnt dagályosnak az Omerta, szívesen elhallgattam volna még a négy annyira eltérő karakter „kibeszéléseit”.

És mivel Tompából sosem elég, éppen most készülődöm legújabb regénye, a „Sokszor nem halunk meg” felolvasására. Nem ez az írónő legvaskosabb kötete: csupán 590 oldal.

Párbeszédes könyvajánló – My Vass-list

(folytatása következik)

Vass István – Iván Péter

A cikk forrása: Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsgének honlapja

Hasonló cikkeink