A magyar könyvnyomtatás 550 éves – A könyv olyan, mint egy keménykötésű gyógyszer, amit nem lehet túladagolni. A könyvek boldog áldozata vagyok. /Karl Lagerfeld/

A könyvek barátai közül kevesen ismerik a könyvnyomtatás múltját.

konyvnyomtatas

Ez év júniusában 550 éves a magyar könyvnyomtatás. Ritkán jut eszünkbe, ha egy kiadványt, könyvet lapozgatunk, hogy a könyvnyomtatásnak is története/történelme van. A könyvkészítés úttörője a német Gutenberg volt. Az ő nevéhez köthető a mozgatható, összerakható és szétszedhető betűk, a betűöntés és a kiszedett szöveg nyomási eljárásának feltalálása.

A könyvnyomtatás módszere egészen a legutóbbi időkig lényeges változtatás nélkül maradt fenn. Gutenberg nyomdatechnikája rendkívül jelentős újításokat hozott az európai írásbeliség történetébe. A kézzel szedhető, szabadon átrendezhető, tehát többször, többféle nyomtatvány előállítására alkalmas betűkkel gyorsabban lehetett nagyobb példányszámban is előállítani egységes formájú, nagyobb terjedelmű, teljesen azonos írásképű írásbeli munkákat. Ezzel a nyomdatechnikával hirtelen tömegessé válhatott az írásbeliség elterjedése, és mind inkább az írott, nyomtatott szövegek, könyvek váltak a tudás hordozójává.

Az első nyomtatott szövegek még arra törekedtek, hogy a kézírás formáját utánozzák, ezért Gutenberg első betűmintáinak megtervezése, metszése, öntése, a kinyomtatott oldalak díszítése hosszadalmas, aprólékos kézi munkát igényelt. Fontos kultúrtörténeti jelentőségű.

Magyarországon az első könyvnyomtató műhelyt Kárai László budai prépost támogatásával Hess András német nyomdász rendezte be Budán. Ebből az úttörő nyomdából került ki 1473-ban a legrégibb magyarországi nyomtatvány: a latin nyelvű Budai Krónika.

Kárai László a bécsi egyetemen végezte tanulmányait. Itthon Mátyás király udvarában előkelő állásokra alkalmazták. Királyi titkár, budai prépost, majd alkancellár volt, bizalmas külföldi küldetésekben vett részt. Így került 1470 őszén Rómába, ahol sikerült kieszközölnie II. Pál pápa támogatását Mátyás király csehországi politikája számára. Rómából hozta magával Hess András nyomdászt, s megbízta pártfogoltját azzal, hogy nyomdát rendezzen be Budán.

Hess András a Budai Krónika latin ajánlólevelében szép szavakkal emlékezett meg jótevőjéről, elmondván, hogy ő László úr meghívására jött Magyarországba, itt egy ideig nem kapott munkát, míg végre most a prépost támogatásával kibocsáthatja Magyarország krónikáját. Kinek ajánlhatná jogosabban az úttörő kötetet, mint nagylelkű gyámolítójának?

Tehát a legrégibb magyarországi nyomtatvány, a Chronica Hungarorum, más néven a Budai Krónika, 1473-ban jelent meg. Hatvanhét levélből áll. Címlapja és lapszámozása nincs. Betűi azokhoz a betűkhöz állnak legközelebb, melyeket a németek által alapított első római nyomda használt. A szöveg elég tetszetősen emelkedik ki a terjedelmes lapszélekkel ellátott fehér papirosból.

Ezen a könyvön kívül a budai sajtónak még csak egy termékét ismerjük, ezt is 1473-ban adták ki. A húsz levélre terjedő latin könyvecske első része Nagy Szent Vazulnak a pogány költők olvasásáról szóló munkája, második része Sokrates halálának története Platon nyomán. Többen ezt a kis negyedrétű nyomtatványt, s nem a Budai Krónikát tartják a budai nyomda első kiadványának.

Ez az elsőség azonban éppen olyan vitás, mint annak feltevése, hogy maradt az első magyarországi könyvnyomtató műhelynek még egy harmadik terméke is: Galeottus Martius egyik műve, a Liber De Homine. Ez a hetvenhat levélből álló, ívrétű nyomtatvány a hely és év jelzése nélkül jelent meg valamelyik külföldi nyomdában.

A magyar történettudomány 1890-ig Mátyás király unokaöccsét, Geréb László erdélyi püspököt tartotta a magyarországi könyvnyomdászat megalapítójának; ekkor azonban Fraknói Vilmos kimutatta, hogy a Chronica Hungarorum ajánlólevelében emlegetett László úr nem Geréb László erdélyi püspök, hanem Karai László budai prépost. Mivel Ladislaus de Kara Somogy megyéből származott, nevének helyes kiejtése és írása – az ottani Kára falu neve után igazodva – Kárai László.

Ennek a kiváló egyházi férfiúnak köszönhetjük azt a dicsőséget, hogy az első hazai sajtó felállításával a könyvnyomtatásban többek között megelőztük Ausztriát, Angliát, Spanyolországot, Svédországot, Dániát és Lengyelországot.

Az Olaszországból idehozott német nyomdász valószínűleg az óbudai prépostság házában rendezte be műhelyét nagylelkű magyar pártfogója költségén.

A Budai Krónikát alig nyomhatták száznál több példányban. Ebből a történeti értékű kiadásból ma is őriznek egy-egy példányt a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában, a budapesti Egyetemi Könyvtárban, a bécsi Nemzeti Könyvtárban, továbbá München, Lipcse, Róma, Modena, Páris, Prága, Krakkó, Szentpétervár közkönyvtáraiban. Az 1480-as évektől kezdve már megindult külföldön a magyarországi származású és magyar vonatkozású latin könyvek nyomása.

„Az első magyarországi nyomda egy sajtóval működhetett, s a legbonyolultabb munkafolyamatot, a szedést maga Hess végezte egy tucatnyi munkatárssal. Bár szakmai vita folyt azzal kapcsolatban, hogy a budai nyomdász helyben önthette-e a betűit vagy magával hozta Rómából, biztosra vehető, hogy Hess a közel félmázsás betűkészlettel, s nem matricákkal indult útnak Budára 1471 tavaszán. Fitz József ezt a készletet huszonegy nagy betűre, huszonöt kisbetűre, négy ligatúrára, huszonhat rövidítésjelre és négy írásjelre becsülte.” /Fitz József: A magyar nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskedelem története a mohácsi vész előtt, Budapest, 1959, /

Manapság már a kommunikáció, az információcsere elkezdett felgyorsulni. A mesterségek mesterségének, a nyomdászatnak, a könyvnyomtatásnak a munkaterülete 550 év alatt ma már szinte beláthatatlan lett, és könnyen elérhető kulturális kincset ad annak, aki egyszer megismerte a betűt, akinek lelkében ott szunnyad a tudásvágy szikrája.

konyvnyomtatas

A gondolatközvetítés, a nyomdászat szép hivatás, mert lehetővé teszi, hogy általa felvérteződhessünk az élet kemény harcához és küzdelmeihez. A technika az évszázadok folyamán a nyomdaiparban is bámulatos fejlődésen ment át. A könyvek szerepe: szórni ezerfelé a sokszorosított gondolatot, a reprodukált művészetet, hogy az mindenkinek javára szolgálhasson, abból mindenki arathasson.

Egy kis statisztika: könyvkiadásunkban a szépirodalom a túlnyomó: 30%; a földrajzi tárgyú könyvek: 3.4%; a történelmi tárgyú könyvek és memoárok 4.3%;,a sportkiadványok pedig 0.8%-kal szerepelnek.

Ugye Önök is nagy becsben tartják a könyveket? Ne felejtsék ezt a közmondást: Tudásod csíráját a könyvekben keresd!

 

Forrás: ARCANUM Digitális Tudásbázis
*ligatúra: kettősbetű, pl. ff, fi, fl stb.
Forrás: magyarnyomdasz.hu

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

Kapcsolódó cikkünk:

A Könyvek Könyve – 430 éves a Vizsolyi Biblia