Vámos Miklós: Kerülő – Könyvespolc

Vámos Miklós: Kerülő – Könyvespolc – Vámos Miklós neve nem cseng ismeretlenül az olvasó előtt. Író, publicista, műsorvezető. A kortárs magyar irodalom egyik legismertebb, sokoldalú alkotója. Művei gyakran személyes hangvételűek, ironikusak, önreflexívek, és a hétköznapi ember dilemmáit vizsgálják. Regényei és novellái a magánélet, a párkapcsolatok, a családi viszonyok és az identitás kérdéseit járják körül.

A könyv fedőlapja – Bookline

A ’80-as években a Lehetetlen című televíziós műsorral vált országosan ismertté. Később többféle beszélgetős műsort vezetett, ahol jellegzetes, közvetlen stílusa meghatározóvá vált. Gyakran épít saját élettapasztalataira, de mindig irodalmi formába öntve.

Legújabb műve, az idén kiadott Kerülő, melynek bemutatója a kora tavasszal volt az Urániában népes érdeklődők jelenlétében. Ez a mű egyik legszemélyesebb, legerősebb kisregénye: az identitás, a „sima zsidóság”, a társadalmi címkézés és a megbúvó családi‑történelmi traumák kérdését boncolgatja rövidprózák, monológok és visszaemlékezések egybefűzésével.

A Kerülő című kötet nem hagyományos cselekményű regény, inkább egy lelki utazásról szól. Arról, hogyan válik valaki „kerülővé” saját életében, amikor a külvilág által ráaggatott címkék és az identitás, az „énkép” nincs összhangban.

Az alapmotívum: az identitás kényszere, – besorolják egy közösségbe, s tehetetlenül kell ezt néznie. A könyv központi kérdése: mit jelent „sima zsidónak” lenni Közép‑Európában, Magyarországon, ha valaki nem gyakorolja a vallását, nem folytatja a hagyományokat, nem tud héberül, eszik disznóhúst, magyar anyanyelvű, magyarnak vallja magát – mégis újra és újra „lezsidózzák”. Nem kötődik e népcsoporthoz sem vallási sem kulturális értelembem. Újra és újra szembesül a ráaggatott címkékkel.

Az Örökkévaló különböző hiteket adott nekünk, de csak egyetlen világot, hogy együtt éljünk benne. (Lord Jonathan Sacks, a Brit Nemzetközösség egykori főrabbija)

Vámos Miklós dedikál az Urániában – A Kiadó fotója

Vámos azt vizsgálja, hogyan veszi magára az ember ezt az identitást, amelyet nem ő választott, és amelyet sokáig nem is ért. A könyv érinti a zsidó identitás 20. századi terheit, a hallgatás generációkon átívelő hatását. Náluk is: apja családja és felmenői áldozatok (vészkorszak), anyjáról nem is tudta, hogy zsidó. Kutatott levéltárakban, kikérdezett még élő ismerősöket, hajdani lakóhelyén, Pécsett keresett fel izraelita temetőt, beszélt rabbival, mire a családtörténet morzsáit összeszedte.

Észrevette, hogy öröklődnek a kimondatlan félelmek. Kamaszkorában az apjával való beszélgetésben megemlítette, hogy az osztálytársa, Judit mondta neki, hogy zsidó. (Nem rossz szándékkal.) Az apa válasza erre: – Hát ebben lehet valami… Ennyi. Pedig a kamasz fiú fő kérdése a családhoz: – Ki vagyok én? – És ki vagyok a többiek szemében? A múlt traumái és a jelen társadalmi előítéletei együtt formálják a szereplő önképét.

A „kerülő” így az életben megtett, nem választott, mégis elkerülhetetlen irányú éltutak metaforája. A könyv nem hagyományos szerkezetű regény, inkább mozaikos rendszerű vallomásfüzér. Rövid történetek, monológok és visszaemlékezések váltakoznak benne, amelyekből lassan kirajzolódik egy ember útja: hogyan próbálja megérteni saját helyét a világban, és hogyan birkózik meg a családi múltból örökölt, sokszor kimondatlan terhekkel. A regény azt mutatja meg, hogy a trauma nem csak azzal történik, aki átéli, hanem azzal is, aki örökli.

Az Urániában – A Kiadó fotója

A Kerülő egyszerre személyes és társadalmi könyv. Vámos finom iróniával, önreflexióval és a tőle megszokott könnyed, mégis mély hangon beszél arról, hogyan válik valaki „kerülővé” a saját életében — nem azért, mert kerülni akar, hanem mert a körülmények, a történelem és a mások által rávetített szerepek erre kényszerítik.

A kisregény érzékenyen mutatja be, hogy az identitás sokszor kényszerű örökség, amelyet az embernek előbb-utóbb meg kell értenie, hogy saját útját járhassa.

Az író igyekszik kerülni a konfliktust, kerülni a megbélyegzést, kerülni a fájdalmas múltat, kerülni a szembenézést. De a „kerülő” egyben azt is jelenti: nem egyenes úton jutunk el önmagunkhoz, hanem mellékutakon, kitérőkön, tévedéseken át.

Stílusára jellemző a finom humor, a személyes vallomásosság és a könnyed, beszélgetős hang. Hangulata és stílusa személyes. Gyakran ironikus és önreflexív, helyenként fájdalmasan őszinte, egyszerre könnyed és mély. Stílusára jellemző a finom humor, – a túlélés eszköze. Ez a kisregény nem ítélkezik, nem tanít, hanem őszintén beszél arról, amit sokan nem mernek kimondani.

A szerző az Uránia Filmszínház színpadán – Fotó: Kiadó

Vámos Miklós olyan alkotó, aki a személyes történetekből képes általános érvényű, emberi kérdéseket kibontani. Írásai egyszerre könnyedek és mélyek, műsorvezetői munkája pedig sokak számára tette őt szerethető, közvetlen figurává. A kötet a Karcsú Könyvek sorozat része, amely tömör, sűrített kisregényeket gyűjt.

AZ ATHENAEAUM Kiadó munkája.

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

Kapcsolódó cikkeink