Morcsányi Elza: Szaloncukor és angyalhaj – KÖNYVESPOLC

„Szaloncukor és angyalhaj – Budapesti karácsonyok a boldog békeidőkben” – Morcsányi Elza 2025-ben megjelent könyve, amely a régi idők karácsonyi hangulatát idézi meg gazdag történelmi és kulturális háttérrel. Nagyon sok illusztráció teszi kellemesebbé ezt a „kirándulást” az úgynevezett ’boldog békeidőkbe’. Ha lenne „időgépünk”, mint némely fantasztikus filmekben előfordul, először megláthatnánk, hogyan ünnepelték a fényt Jézus születéséig a pogány népek, milyen rítusokkal adóztak a téli napforduló alkalmának.

Tudják, mi a „karácsony” szavunk magyarázata? A szláv eredetű korcun és korciti kifejezések az átlépés, átforduló jelentésűek. A velünk élő szláv nemzetiségűek ajándékozták e szót nekünk. A családi és privát szférában a 19. századtól kapott szerepet a karácsony. A karácsonyi mise (Missa pastoralis) a Mátyás-templom karácsonyainak kultikus darabjává vált 150 évvel ezelőtt. Sissi is örömmel töltötte a karácsonyokat a Budavári palotában vagy Gödöllőn.

A karácsonyi vásár ötlete már a kiegyezés környékén felmerült, mézesbábokat, gyertyákat, gyümölcsöket, aszalványokat árusított Budapesten, a Kígyó utca 9. szám alatt Beliczay Imre mézesbáb-készítő.

A karácsonyfa elődjéről az 1839-es évben esik szó: „felczifrázott zöld fenyő” állt egy szobában, s azt csodálták a járókelők. „A karácsonynak a mai formák szerint való megünneplését, vagy helyesebben magát a karácsonyfát édesanyám honosította meg hazánkban.” (Podmaniczky Frigyes)

Ezzel kapcsolatban, – mármint a karácsonyfa elterjedése, – szokás emlegetni Brunszvik Teréz és Dorottya főhercegnő nevét is. Az elsőbbség soha sem deríthető ki már.

1891-ben már a játékboltok gazdag ünnepi kínálattal várták a vevőket: igazi szőrmével borított kis állatok, hintaló, építőkocka, gépemberkék, babák, bababútorok csalogatták a kirakatok elé a gyerekeket.

Képzeljék! Benedek Elek, a nagy mesemondó 1888-ban – mint képviselőházi tag – felszólalt a gyermekirodalom pártfogolása mellett. Lett is foganatja! A következő években már minőségi gyerekkönyvek kerültek a fa alá. (Csalavári Csalavér kalandjai; Bocs Bálint és Szélvészkisasszony történetei versengtek az olvasók figyelméért.)

Az ünnephez a főúri házakban gazdag terített asztal roskadozott az ünnepi menüsor alatt: szárnyasok, pulyka, borleves, hideg hal aszpikban, malacpecsenye, csokoládés és mandulás tészták, befőttek, sajt, tea kínálta magát a népes vendégseregnek.

Essen szó a szaloncukorról is! Az első szaloncukrokat főként vaníliával, gyümölcsaromákkal és rózsavízzel ízesített fondantból készítették. Ezek az ízek a 19. században voltak jellemzőek, amikor a szaloncukor még kézzel készült bonbonként jelent meg a magyar karácsonyi hagyományban. (Rózsavíz – különleges, keleti hatású aroma, amelyet főként ünnepi édességekhez használtak.)
„Szalonczukkedli”: Jókai Mór így nevezte a fondantból készült, papírba csomagolt édességet, amelyet ünnepi alkalmakkor a szalonban kínáltak.
Német eredet: A „Salonzuckerl” szó a német nyelvből származik, ahol „szalonban kínált cukorka” jelentéssel bírt.
A karácsonyfákra akasztott szaloncukor kifejezetten magyar hagyomány, amely mára hungarikummá vált.

„Jaj, de szép a karácsonyfa!/Ragyog rajta a sok gyertya!/
Itt egy szép könyv ott, egy labda!/Jaj, de szép a karácsonyfa!/ „ /Gyermekdal/

Szeretik a szaloncukrot? Milyen ízűt? Szoktak a karácsonyfáról néha elcsenni egy-egy szemet? Hát persze!

No és a címben olvasott angyalhaj? Az angyalhaj hagyományosan üveggyapotból készült, manapság pedig főként műanyagból vagy fémszálból áll. Karácsonyfadíszként használják, hogy csillogó, selymes hatást keltsen a fa ágai között.

Hogy milyen téli sportokat űztek a ’boldog békeidőben’, s ehhez milyen téli kosztümük készültek, megtudhatják a könyv lapjairól.

RÉSZLET a Szaloncukor és angyalhaj című kötetből:

„A századforduló Budapestjén a karácsony nem csupán az otthonok ünnepe volt, hanem az utcáké, a boltoké, a kávéházaké is. A Váci utcában már december elején megjelentek a díszes kirakatok, a cukrászdák ablakában csillogott a habcsók és a fondant, a gyerekek orrukat az üveghez nyomva lesték a szaloncukorral megrakott fákat. A hó ropogott a bakancs alatt, a levegőben fahéj és narancshéj illata keveredett a gesztenyesütők füstjével.”

Ez a pár sor jól visszaadja a könyv hangulatát: nosztalgikus, érzékletes, és tele van történelmi részletekkel.

Morcsányi Elza élvezetes, színes stílusban ír, amely segít újraélni a régi idők nagy karácsonyait, kemény teleit. A könyv nemcsak kultúrtörténeti, hanem érzelmi utazás is, amely a karácsony melegségét, a család fontosságát, az együttlét örömét és közösségi élményét idézi meg. Sok fotó, szép illusztrációk teszik még esztétikusabbá a kötetet. Hitelességét számos korabeli forrás felkutatása erősíti meg.

Helye van a karácsonyfa alatt is.

A könyv főbb jellemzői:

• Szerző: Morcsányi Elza – túravezető és író, az Imagine Budapest csapatának tagja
• Kiadó: Athenaeum Kiadó

Szeressék, forgassák, gyönyörködjenek a mesés kivitelezésben!

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

Kapcsolódó cikkeink a szerzőtől