Révész Imre Társaság –  A kelet-közép-európai képzőművészet történetében kevés olyan erőteljes és hosszú távon ható művészeti közösség létezett, mint a nagybányai művésztelep és az abból szervesen merítő kárpátaljai festőiskola. Ezek a közösségek nem csupán esztétikai irányvonalakat határoztak meg, de mély társadalmi és kulturális gyökeret is vertek. Hagyományuk pedig ma is él, nem utolsósorban a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) tevékenysége révén.

A hagyomány új hangjai – A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága és a kárpátaljai festőiskola öröksége a kortárs művészetben

A Révész Imre Társaság tagjai

A nagybányai művésztelep – a modern magyar festészet bölcsője

A nagybányai művésztelep megalapítása 1896-ban Hollósy Simon és tanítványainak nevéhez fűződik, és azonnal új korszakot nyitott a magyar képzőművészetben. A telep célja egy olyan szabadabb, természetelvű festői nyelvezet kialakítása volt, amely szakított az akadémizmus kötöttségeivel, és a plein air (szabadtéri) festészetre, a valóság közvetlen megfigyelésére helyezte a hangsúlyt.

Nagybánya nem csupán technikai megújulást jelentett, hanem közösségi szellemiséget is. Az ott dolgozó művészek, mint Ferenczy Károly, Réti István vagy Iványi-Grünwald Béla, a természet és a fény megfigyelése mellett a kollektív alkotás fontosságát is hangsúlyozták. Ez az örökség később a kárpátaljai festőiskolánál is megfigyelhető.

A kárpátaljai festőiskola – híd múlt és jelen között

A nagybányai hagyományokat a kárpátaljai festőiskola vitte tovább a XX. század első felében, különösen az 1920-as és 1930-as évektől kezdve. Legismertebb tagjai Erdélyi Béla és Boksay József, akik a régióban telepedtek le, és egy művészkolóniát hoztak létre. Iványi-Grünwald Béla volt Erdélyi Béla tanítómestere, míg Révész Imre Boksay Józsefé. Az iskola olyan neveket foglalt magába, mint Soltész Zoltán, Kassai Antal, Erdélyi János, Koczka András, Herz Jurij, Glück Gábor, Manajló Tivadar, Kontratovics Ernő, Villásek Rudolf, Habda László, akik meghatározták a kárpátaljai festészet arculatát.

A kárpátaljai iskola festői a táj és az ember kapcsolatát, a lokális identitást és a lírai realizmust hangsúlyozták. Míg a nagybányai iskola a fény és szín játékát kutatta, addig Kárpátalján egy intimebb, narratívabb festészet bontakozott ki. A cél közös maradt: megőrizni a hely szellemét, és művészetté formálni a mindennapi élet szépségeit.

A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) – élő örökség és kortárs küldetés

Az új korszak nagyjából a rendszerváltás idejére datálható. Ekkortájt több művész állt össze, hogy megalapítson egy művészegyesületet, amellyel a Révész-Hollósy-Erdélyi-Boksay örökséget kívánták folytatni. 1990-ben megalapították a Révész Imre Társaságot, amely ma a kárpátaljai festőiskola szellemiségének egyik legautentikusabb örökösévé vált. Ez az egyesület azóta is rendíthetetlenül dolgozik azon, hogy a festőiskola értékeit kortárs nyelven megszólaltassa – mindezt a 21. század vizuális kultúrájába ágyazva.

A hagyomány új hangjai – A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága és a kárpátaljai festőiskola öröksége a kortárs művészetben

Kulin Ágnes elnök

A Révész Imre Társaság első elnöke Tóth Lajos (1990-2003) volt, majd Magyar László 2016-ig, ezután Kulin Ágnes vette át az elnöki posztot, és azóta is aktívan egyengeti a társaság működését. Kiemelten foglalkozik a kárpátaljai magyar művészek érdekképviseletével, valamint annak biztosításával, hogy tagjai stabil támogatói háttér mellett szabadon alkothassanak. Az elmúlt években különösen nagy hangsúlyt fektetett a digitális térbe való átállásra és tartalomgyártásra. A társaság honlapját, Facebook oldalát, Youtube csatornáját fejlesztették, ahol megtalálhatjuk például a kiállításokról, a művészek bemutatásáról és a társaság egyéb rendezvényeiről szóló anyagokat.

Munkásságában érződik a művészi és közösségi felelősségvállalás: nemcsak alkotóként, hanem mentorként is jelen van – célja a következő generáció támogatása, hogy tovább éljen a kárpátaljai művészet gazdag hagyománya, és új utakat találjon a jövőben.

A társaság tagjai közt számos művész található, akik nemcsak művészi hitvallásukban, de vérvonalukban is a kárpátaljai iskola leszármazottai:

A hagyomány új hangjai – A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága és a kárpátaljai festőiskola öröksége a kortárs művészetben

Villásek Tibor

Villásek Tibor, aki édesapja, Villásek Rudolf és nagyapja, Erdélyi János révén közvetlen örököse a híres Erdélyi Béla szellemiségének. Munkáiban érzékeny formai megoldásokkal és szimbolikus színvilággal reflektál a körülöttünk lévő világ szépségeire és annak finom, szinte észrevétlen titkaira.

 

A hagyomány új hangjai – A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága és a kárpátaljai festőiskola öröksége a kortárs művészetben

Erdélyi Béla

Erfán Ferenc, a legendás Boksay József unokája, akinek festészete egyaránt merít a családi hagyományból és a kortárs művészet kihívásaiból. Munkái gyakran közvetítenek erős érzelmi tartalmat, miközben megőrzik a realista gyökereket. Jelenleg a Boksay József múzeum igazgatója.

 

A hagyomány új hangjai – A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága és a kárpátaljai festőiskola öröksége a kortárs művészetben  A hagyomány új hangjai – A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága és a kárpátaljai festőiskola öröksége a kortárs művészetben

                                                               Erfán Ferenc és Boksay József

Soltész István, Soltész Zoltán fiaként a festészet és grafika határterületein mozog. Művészetében a vidéki táj és az identitás kérdéskörei központi szerepet kapnak.

A hagyomány új hangjai – A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága és a kárpátaljai festőiskola öröksége a kortárs művészetben  A hagyomány új hangjai – A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága és a kárpátaljai festőiskola öröksége a kortárs művészetben

                                                            Soltész István és Soltész Zoltán

Ifj. Habda László, a néhai Habda László fia, folytatja apja lírai realizmusát, miközben technikai újításokkal és konceptuális elemekkel gazdagítja azt.

A hagyomány új hangjai – A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága és a kárpátaljai festőiskola öröksége a kortárs művészetben  A hagyomány új hangjai – A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága és a kárpátaljai festőiskola öröksége a kortárs művészetben

                                                     Ifj. Habda László és id. Habda László

Kiállítások, nemzetközi kapcsolatok és kortárs jelenlét

A Révész Imre Társaság nem csupán a hagyomány őrzésében jeleskedik, hanem aktív és látható szereplője a kortárs művészeti életnek is. Rendszeresen szerveznek kiállításokat Magyarországon és Kárpátalján, valamint a környező országokban – Ukrajnában, Szlovákiában, Romániában, Lengyelországban, Belgiumban, Németországban és Olaszországban. A társaság kiállításai különösen népszerűek azok körében, akik értékelik az elmélyült, mégis közérthető vizuális nyelvet.

A Révész Imre Társaság kiemelt figyelmet fordít a fiatal művészek felkarolására: kiállítási lehetőségeket biztosítanak számukra közös kiállításokon és nyári alkotótáborokban, műhelymunkákat és személyes mentorálást szerveznek tapasztalt mesterek részvételével. Támogatják a fiatal művészek pályakezdését ösztöndíjakkal, anyagi és szakmai segítséggel.

Ezen felül a RIT évente kiosztja a Révész Imre-díjat a téli tárlatukon a legkiemelkedőbb alkotóknak, a Magyarország Ungvári Főkonzulátusával és a KMKSZ-szel együttműködésben. Az elismerés rangos szakmai díj, amely presztízst és további kiállítási lehetőségeket biztosít a díjazottaknak.

Híd múlt és jövő között

A Révész Imre Társaság tevékenysége túlmutat a nosztalgián. Nem pusztán őrizni kívánja a nagybányai és kárpátaljai festőiskola értékeit, hanem újrafogalmazni azokat – új témákon, új technikákon keresztül, de ugyanazzal az érzékenységgel és elkötelezettséggel. A társaság működése ma is élő példája annak, hogy a hagyomány nem teher, hanem lehetőség: kapcsolódás a gyökerekhez, miközben szabadon szárnyal a jelenben.

 

Villásek Róbert

Kapcsolódó cikkünk