A boldogság csak akkor az igazi, ha megosztod valakivel. ― Christopher McCandless – Út a vadonba

Az emberek gondolkodásmódja, élethelyzete, a megélt pillanatok az életben mindenkinek más. Több-kevesebb szenvedésben, örömben, megaláztatásban, megnemértésben, bántásban… lehet részünk, életünk során. Van, amikor szeretnénk kiszakadni, változtatni, hiszen nem mindenkinek jó az, ahogyan alakult az élete. Sok kényszerhelyzet is van. Nem a mi döntésünk, hová születünk. Az adott helyen, ahol élünk: milyen erkölcsi normák, elvárások, esztelen döntések, szabályok vesznek körül.

Számos olyan hely van a világban, ahol az emberek életébe került egy-egy döntés, szabály bevezetése. Később kiderülhet róla, hogy nem az emberek érdekében történt, hiszen áldozatokká váltak. A verbális zaklatás, megaláztatás is sok ember életének a része. Akinek nem volt ilyen tapasztalata, az lehet, hogy empátiát érez az ilyen esetek hallatán, de teljesen nem tud azonosulni vele, hiszen nem élte meg.

Jó lenne azokat a láncokat, béklyókat letörni, ami nem a szabadságot adja, hanem inkább kiüresíti az életünket. Van, aki az öngyilkosságba „menekül”-, hiszen vannak kilátástalan helyzetek is -, van, akinek a jelleme módosul, és még számos más helyzet van aszerint, ki hogyan szeretne változtatni. Van, aki nehezen tud azonosulni, „beállni a sorba”egy olyan világban, ahol a képmutatás, a hazugság, az elvárásoknak való megfelelés a mérvadó. – Mit szólnak majd!? – A javak hajszolása és az ezek alapján felállított értékrend szerint élnek.

ut a vadonba

A 22 éves Christopher McCandless életében is megtalálhatóak a fentebb leírtak, és ő ott hagyja azt az élethelyzetet. Diplomázott, ígéretes jövő előtt áll, de a biztos pálya helyett az ismeretlent választja, és kalandot keresve nekivág Amerikának. Ami ezen az úton történik az ifjú utazóval, az számtalan ember számára vált örök szimbólummá. McCandless útja a dél-dakotai búzamezőktől a Colorado folyó zuhatagain és egy kaliforniai neohippi kolónián át vezetett. Egészen Alaszka áhított, ám veszélyes vadonjáig vitt. Eközben olyan érdekes emberekkel találkozott, akik döntő hatással voltak gondolkodására, és akik életét ő is megváltoztatta.

Az utazása tele volt reménységgel, bátorsággal, erővel, szeretettel. Egy valóságos, emberi út, aminek a vége elromlott. A legnehezebb, legszebb pillanatokban is ott volt, ahol lenni akart. Hálát ad Istennek mindezekért.

ut a vadonba

Olyan sok ember boldogtalan, még sincs bátorsága, hogy változtasson a helyzetén. Arra nevelték, hogy az életben a biztonság, az alkalmazkodás és a hagyománytisztelet a fő.

Christopher McCandless

Életéről, kalandos útjáról a Sean Penn által rendezett, 2007-ben készült Út a vadonba/Into the Wild amerikai filmdráma ad nekünk is felejthetetlen, elgondolkodtató képeket az életről, természetről, szabadságról.

Az film világához, teljességéhez nagyon sokat tesz hozzá a Pearl Jam frontembere, Eddie Vedder. Sean-nal régi barátok, és Eddie folkos dalai a film hangulatát olyan hűen tükrözik, hogy kicsordul a szemünkből a könny. Egyszerű, tiszta, őszinte mély.

Eddie Vedder – Long Nights
– Hosszú éjszakák –

Nincs bennem félelem
Az egyedüllét miatt
Jobban elleszek
Mint azelőtt

Megkaptam ezt a fényt
Itt leszek a közelben és fejlődni fogok
Hogy ki voltam egykor
Azt már nem tudom felidézni

A hosszú éjszakák lehetővé teszik
Hogy azt érezzem, zuhanok
Zuhanok

Kihunynak a fények
Hadd érezzem, hogy zuhanok
Zuhanok
a föld felé

Megismerem ezt az embert
Aki most bennem van
Mint egy vadiúj barátot
Örökké ismerni fogom

Ezt az életet kaptam
És a késztetést arra, hogy megmutassam
Hogy mindig
Jobb leszek, mint voltam

A hosszú éjszakák lehetővé teszik
Hogy azt érezzem, zuhanok
Zuhanok

Kihunynak a fények
Hadd érezzem, hogy zuhanok
Zuhanok
a föld felé

 

Jon Krakauer: Út a vadonba című könyve az oknyomozó riporter alaposságával vázolja fel a tragikus végkimenetelig vezető utat. Közben személyes tapasztalatait is a történetbe szőve megpróbálja megérteni és megértetni az olvasóval hőse gondolatvilágát, tettének mozgatórugóit. Mi vezérelte ezt a fiút? Romlatlan idealizmus, csillapíthatatlan kalandvágy vagy önpusztító szándék? Felelőtlen volt, vagy előre nem látott körülményeknek esett áldozatul?

A világ leghíresebb busza, a Bus 142 zarándokhellyé vált. Chris McCandless – avagy Alexander Supertramp, ahogy elnevezi magát, itt töltötte élete utolsó napjait. A városból elvágyódó, az anyagi és tárgyi hívságoktól elforduló utazó romantikus és tragikus alakja lett a vadonnak.

Szinte a semmi közepén álló busz pedig nagyon sok utazót vonzott a Stampede Trailhez közeli helyre. Azonban új helyre került Alaszkában, ugyanis túl sok bajt, köztük két halálesetet is okozott.

ut a vadonba

A film és maga az élettörténet sokfajta véleményt váltott ki a nézőkből. Ezek lehetnek bármilyenek, de az tény, hogy gondolkodásra készteti megtekintőjét, hiszen a sok komment ezt bizonyítja. Miképp a bevezetőben írtam, ezek a vélemények megélt vagy meg nem élt tapasztalatokból is fakadhatnak.

A film ITT megtekinthető

(Kiválasztjuk a linket, utána a lejátszót – Streamz, Okstream…- bezárjuk a reklámokat és utána indul a film.)

 

Lakatos Ilona

Korábbi filmajánlónk a szerzőtől

 

Hozzászólások