Ausztráliában a hétvégeken általában nekivágtunk a véget nem erő bicikliutaknak, szép öblöket látogattunk a Swan folyó partján. Ha tehetnénk, már mindenhova biciklivel mennénk (kivétel azok a helyek, ahova felfelé kell tekerni).

hetvegek auszi1

Ha nincs magyar isi Tomának, igyekszünk nem tervezni semmit, csak lógni valahol a parton, vagy itthon. Előbbi gyakran meghiúsul, mert rendre meghívást kapunk itteni barátokhoz-ismerősökhöz, vagy a Magyar Ház programjáról nem szeretnénk lemaradni. Utóbbira főleg Toma miatt figyelünk.

hetevegekauszi2

Mióta itt lakunk az óceánnál, már inkább a parti bicikliutakat koptatjuk. Ez Cottesloe beach, ahonnan a lakásunk pár perc séta. Innen el lehet tekerni kilométereket a víz mellett és könnyű eljutni más strandokhoz. Ezen a szakaszon sok a kávézó, étterem, üzlet… de vannak egészen csendes partok is.

hetvegekauszi3

Ez az egyik belvárosi bicikliút, ami végigvezet a Swan folyó mentén, ami átkanyarog a városon. Sokat jártunk erre, mikor még a cityben laktunk.

Gyakran vagyunk hivatalosak különböző ceremóniákra.

hetvegekausz4

(A kép csak illusztráció)

 

A HELY

Perth város nem egy különleges turistaparadicsom egy európai számára, legalábbis annak, aki járt már Európa legalább egy történelmi városában, vagy mondjuk Korfu pici falvaiban.  De egyik „auszi” város sem az. Perth belvárosa nem túl nagy, elég jellegtelen… azonkívül szinte az egész egy hatalmas rendezett kertváros, de a zöld terület meg a belvárosban is rengeteg, ez sokat dob a közérzeten.

pearthvaros1

A belvárosban néhol akadnak Budapestet idéző környékek, de csak elvétve. A város új és modern. A kertvárosi részek rendezettek, szépek és tiszták, általában nincs kerítés. A Perth-hez tartozó Fremantle a legeurópaiasabb városrész .

Itt élni jó, de ha valaki engem kérdez, turisztikai célpontnak nem ajánlanám Ausztráliát. Bármelyik olasz kisváros többet fog adni azoknak, akik elmúltak már 25 évesek…

Ha valaki Ausztrália növény- és állatvilágát szeretné látni, és az őslakosokat autentikus körülmények között, akkor több, az országon belüli repülőutat kell belekalkulálnia. Iszonyú távolságok vannak.

pearthvaros5

Az óceánpart tényleg gyönyörű, de nem szebb, mint a spanyol, görög, vagy horvát partok.

AUSZTRÁLIA O.K.

Ausztráliában az emberek lazák. Közhelyes kifejezés, de ennél találóbb nem jut eszembe. Például képesek bárhol-bármikor mezítláb mászkálni, legyen az buszpályaudvar, bevásárlóközpont, mélygarázs.

Udvariasak, mosolygósak és türelmesek, viccesek és mindenki könnyedén dumál mindenkivel, általában a téma a “semmi fajsúlyos” kategória.

peartvaros4

(Egyébként Perthnek is megvan a “nyóckere”, lightosabb kiadásban. Clarksonban élnek azok, akiket itt hontalanoknak hívnak, de nekik is van házuk, lakásuk, amiket állami támogatással használhatnak. Sydneyben –ki gondolná – még gettó is van, olyan, amilyet Budapesten el sem tudnánk képzelni.)

Fejlett a kommunikáció, azaz a pozitív kommunikáció. Amit már sok helyen a világban és otthon is tanítanak szerencsére, azt itt az ausztrál gyerekek már az iskolában elsajátítják az alternatív-pozitív pedagógia által. A másik ember méltóságának szem előtt tartása minden körülmények között.
Idézek:

 

A kritika mindig építő jellegű. A pozitív kommunikáció értékeket preferál, a legértékesebb gondolatokat helyezi előtérbe. A pozitív kommunikációt az élet minden területén alkalmazni és használni kell! A jó és a helyes irány megfogalmazásával határozzuk meg az előrelépést. A pozitív kommunikáció szeretet alapú kommunikáció: szeretettel fogalmazzuk meg a fejlődést.

Minden jó, de legyen jobb!- rendkívül fontos megállapítás. A “minden jó” értékmegőrzést jelent, az eddig elért eredményeinket megőrízzük! A “legyen jobb” pedig a fejlődés igényét fogalmazza meg.

A kimondott szavaknak rendkívül jelentős a hatása, ezért a siker érdekében pozitívumokat kell megfogalmaznunk.

A pozitívumok kimondása további pozitívumokat multiplikál…

 

Kb. ez, vagy valami nagyon hasonló a jellemző itt Ausztráliában, ezáltal megteremtődik egy olyan barátságos, befogadó és motiváló légkör, ami érezhető a közterületektől kezdve az iskolákon át a munkahelyekig.

A legnagyobb nemzeti ünnepük – amit nagyon szépen megünnepelnek, az „Ausztrál Nap”. Ez nem más, mint a fehér ember partraszállásának időpontja, amikor is megkezdődött az őslakosok módszeres kiirtása, akik ezalatt semmilyen ellenállást nem tanúsítottak. 2008-ban kértek bocsánatot tőlük az auszik, de az „Ausztrál Nap” most is ünnep. )

A munkahelyeken nincs határidős stressz, ráérősek. Nem életük a munka, nem hajtanak. Nem jellemző a főnökösdi – a hierarchia éreztetése.

 

auszijátszoter

Klassz játszóterek minden sarkon, játszóházak kávézóval és büfével, az éttermekben gyerekszékek és a játszósarok sem ritka.

Sajnos a silány ide is befészkelte magát és a játszóházak többsége számunkra használhatatlan. Gondolok itt a giccses dekorációra, sokszor félelmetes mesefigurákkal való díszítésre és nem utolsó sorban arra, hogy sok játszóházban üvöltetik a „roxi rádiót” és nem ritka a játékautomata sem.

Az általánausziisi1os iskolai oktatás kb. olyan, mint amit mi alternatív pedagógiának hívunk. Ennek áldásos hatása meglátszik a gyerekeken. Ami számunkra utópisztikus, hogy nagyon szeretnek suliba járni. (Bár itt még a korai fejlesztés agylövése hódit = 4-5 éves kortól írás és olvasás tanítása, de csak az állami sulikban.) Sok Montessori, Rogers és Rudolf Steiner/Waldorf/ oktatási intézmény.

Az auszi emberek többsége ugyan azt sem tudja, hogy hol van Magyarország, de ez itt nem ciki. Itt az a ciki, ha nem köszönsz vissza valakinek, ha képeket vágsz, ha káromkodsz, hangoskodsz, vagy ha türelmetlenül vezetsz, ha arrogáns vagy, vagy ha kiabálsz a gyerekeddel.

Ausztráliában a szakmunkásképzés magas színvonalú és megbecsülésnek örvend, sokszor még az is szakmunkásnak áll, aki eredményei alapján mehetne főiskolára is.

ausziegyetemErős egyetemek. A fotón az UWA egyetem épülete Perthben.

Az előző részek: Auszi’01, ’02, ’03

Folytatása következik….

A következő bejegyzésből címszavakban:

  • Fontos a közérdek
  • Ausztrália kevésbé O.K.
  • Ami hiányzik
  • Amit mi másképp csinálunk

 

A szerző: Budai Nóra (Ausztrália)

Forrás: Auszi-blog

Hozzászólások