Egy igazán ritkán látható film az ÖN-TÉR-KÉP, mely nem csak a magyar nemzet lelkiállapotára, hanem a nemzet tagjaként az én lelkiállapotomra is rákérdezett. 

A Uránia mozi honlapján a filmismertető mellett az illusztráció egy hatalmas fa fényképe,  amely a mocsárban áll derékig. A  fényképből olyan kivágást készítettek – bizonyára tudatosan -, hogy a fa csúcsa hiányzik, s a vízben nem látszik a fa tükörképe sem.

Az Újév számomra mindig az újrakezdés, az újrastrukturálás lehetősége, ennek részeként idén is a rendszeres mozizás beiktatásával. Lám január második vasárnapján hogy-hogy nem, már rám is talált az ÖN-TÉR-KÉP – a magyar nemzet lelkiállapota című, Zseni Annamária és Jelenczki István által fémjelzett dokumentumfilm. (Tavaly kölcsönkaptam tanítómesteremtől, Szász Ilmától az ÖN-TÉR-KÉP könyvváltozatát, melyet az ünnepek alatt el is kezdtem olvasni.)

Ez az a film tehát, amely segíti idén újra beindítani a már tavaly elkezdett folyamatokkal az évemet?!

Igen, az ÖN-TÉR-KÉP, mely nem csak a magyar nemzet lelkiállapotára, hanem a nemzet tagjaként az én lelkiállapotomra is rákérdezett.

Az Uránia mozi előcsarnokában maguk az alkotók fogadták a nézőket. Ők személyesen adtak a kezébe mindenkinek egy rövid fogalomtárat a magyar nemzet jelenét meghatározó lélek-részek fogalmi definícióival, majd a rövid szóbeli bevezetőben a filmhez kaptunk egy kis “használati utasítást”, s hogy ne csüggedjünk el a film első része után… Mert igen is jó a végkifejlet.

2013-ban kezdtünk dolgozni a magyar nemzet lelkiállapotának feltárásán, megfogalmazásán. A nemzet lelkében megőrződött, elfelejtett, illetőleg elfelejtetett, vagy a hazugságok során meghamisított ÖN-KÉP-re kérdeztünk rá, megpróbáltuk előhívni a nemzet emlékezetéből azokat a drámai történéseket, amelyek meghatározták, és a mai napig meghatározzák a magyar nemzet lelkiállapotát. Módszerünk a nemzetállítás technikája volt, amellyel másfél éven át dolgoztunk, majd pedig az így kapott anyagot sok száz órán át elemeztük, értelmeztük.

A nemzet sorsát befolyásoló, meghatározó évszázados, évezredes történelmi események lenyomatát a nemzet lelkületének tudattalanja őrzi.  A rendszerek működésében mindig ott van a kiegyenlítődésre való törekvés, amelyet a rendszer lelkiismerete vezet. Nincs tett következmény nélkül, legyen az belülről, vagy kívülről jövő bűn a Nemzet ellen.

Az elvégzett nemzetállítási munkánk előrehaladtával egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy olyan anyag birtokában vagyunk, amelyet valamilyen formában közre kell adnunk.

Elsőként film formájában fogalmaztuk meg a munka eredményeit.

A térkép nem azonos a tájjal. A mindennapjainkat a tájban éljük, részei vagyunk. A térképek a tájban való eligazodásunkat segítik. Megmutatják a rejtett utakat, járható ösvényeket, tiszta forrásokat. Filmünk olyan belső térképpé tud válni, amely megkönnyítheti, hogy a tájban eligazodjunk, és ne tévesszünk irányt. Bízunk abban, olyan érzelmi hatása van, amely a megtisztulás erejével hat.(Zseni Annamária és Jelenczki István)” (Forrás: Uránia Nemzeti Filmszínház)

A fogalomtár címszavai:

  • nemzet
  • nemzeten kívüli tényező
  • egyetemes szeretet
  • rend tudat, struktúra
  • a nemzet pozitív érzelmei
  • a nemzet fájdalmai
  • indulat
  • szakrális, transzcendens rész
  • identitás
  • az anyagi realitáshoz való kapcsolódás
  • a múlthoz fűződő feldolgozatlan érzelmek
  • lelkiismeret
  • revans
  • életerő

A filmben megjelenő fogalmak képviselőinek viselkedését teljesen át tudtam érezni, ahogy hol az egyikébe, hol a másikába képzeltem magam, hol a kör közepén, hol éppen a körhatáron, hol a körön kívül, hol fekve, tetszhalottan, hol térdelve, hol gubbasztva, hol letakarva, hol magasan mindenki fölött…

Ekkor a képzeletbeli stáblistában a nemzet helyébe magamat helyettesítve még testi érzeteim is lettek a film bizonyos szituációiban. Az én könnyem is kicsordult, ahogy a szakrális, transzcendens részt megtestesítő lány szeméből folyt patakokban a könny, amikor a magyar nemzet a szemébe nézett. Akkor eszembe jutott az én megtérésem, a Saulusból Paulusba váltásom.

  • Korábban a családi átokmintát követve hibát hibára halmoztam, majd egy komoly betegség után megtaláltam e családi átok gyökerét és tudatosan kerestem, s találtam új utat.
  • Korábban munkám volt, mára hivatásom lett. A családi minta szerint a munkába bele kellett gebedni, mára a hivatásomban fáradhatatlanul és kreatívan kiteljesedhetek. A legkisebbek és a legelesettebbek ügyét szolgálom a magam módján.
  • Korábban némán tűrtem, mára kimondom, ha fáj. Megtanultam kérni. Szeretném a segítségedet kérni, abban hogy…! – ez a varázsmondat, melynek senki sem tud ellenállni. Jézus ezt a kérést hallja meg, s nyomban segít.
  • Korábban túlvállaltam magam, mára tudom, hogy hol vannak a határaim. Nemet is tudok mondani.
  • Korábban gyenge voltam, s össze is törődtem, mára ott lettem a legerősebb, ahol eltörtem egykor. 

(Nők pálfordulása – cikk a talita.hu-ról)

Miközben a nemzet és saját lelkiismerete a farkasszemet nézéstől eljutott a felelősség elvállalásán át  a bocsánatkérésig és a  megbocsátásig, a másik két fogalom, a rendtudat, struktúra támogató jelenléte és a pozitív érzelmekkel való bátor szembesülés pedig számomra is elhozta a katarzist.

Igen, idén is rendrakással és az életem részeinek és egészének újrastrukturálásával járulhatok hozzá a nemzet és az univerzum mint a “nagy egész” javához.

Az életem továbbra is a finomításról szól majd, nem a tökéletességről.

“Gyógyítani annyi, mint egésszé tenni. Ami egész, az nem tökéletes, hanem teljes.” (Carl Gustav Jung)

A film végére a fa képe is teljessé válik. Teljes a koronája és a tükröződése is.

A kép forrása

Antalffy Yvette

Forrás: Figyelmem önéletrajza blog

 

Hozzászólások