Mióta rászoktam a kávéra, számtalan ízesítésű tejes- és feketekávét próbáltam, s folyamatosan arra törekszem, hogy kávézókat megszégyenítő külsejű és ízű kávékat készítsek magamnak és szeretteimnek. Nincs menő kávégépem, méregdrága kávédarálóm, a tejhabosítóm pedig háromszáz forintos.

 A rétegek bűvöletében

Az első kísérletek arra irányultak, hogy a kávézókban oly szép tej-kávé-tejhab rétegződésű lattét készítsek otthon, házilag. Ami a rendelkezésemre állt: a béna kis tejhabosítóm, egy kotyogós kávéfőző, és valami idegen eredetű és nevű kávé, no meg a tej. A trükk pedig a sorrend, ami nem is olyan trükkös, mint amilyennek tűnik.

Amíg a kávé előtört a kotyogósban, előmelegítjük a tejet. Mielőtt forrni kezdene, a tejhabosítóval felverjük a habot a tetején, ízlés szerint. Mikor a habon keresztül finoman átöntjük a kávét, a meleg tej és a vastag hab között megmarad, így szép réteges lattét kapunk, amivel vendégeinket is lenyűgözhetjük!

Mézes élet

Sokszor, sok helyen hallhatjuk, olvashatjuk, hogy a méz egészségesebb, mint a cukor. Mikor először ittam a kávét mézzel, nemcsak bizarrnak, de kicsit riasztónak is találtam a dolgot. Bár meg kell hagyni, mikor a pohár alján megül az aranyló méz a kávé alatt, olyan látványt nyújt, ami miatt érdemes megkóstolni. Én meg is tettem, és azóta sem hagytam abba, mert ahogyan a kávéra, erre is rá lehet szokni.

A rétegeket fokozhatjuk tehát az aranyló mézzel, ami nem csak a kávénk látványát, ízét is különlegessé teszi. Persze mint sok más, ez is ízlés kérdése.

Kókusz, csoki, mogyoró, vanília, málna

Akik igazán nyitottak a különleges ízekre, azoknak feltétlenül meg kell kóstolniuk néhány kávékülönlegességet. A nagy kávézóláncoknál már kapható a limitált karácsonyi széria, amit karamellel, fahéjjal, és egyéb különleges ízekkel bolondíthatunk meg. Ha beváltak nálad ezek az ízek, a Libriben kapható néhány ínyencség, amire garantáltan rá lehet szokni. A bevállalósaknak a Tokiói csokoládés málnakávét ajánlom, a romantikus ízek kedvelőinek pedig a Manhattani kókuszt és a Párizsi vaníliát.

Ádám Orsolya

2013. december 3.

Hozzászólások