Tiszakécskén a Kőrösi utca 9. számú családi ház kerítése falán lévő tábla hirdeti, hogy itt él Kovács Miklós kékfestő mester, népi iparművész és felesége, Kovács Miklósné Szabó Margit, a kézi tarkázású terítők elismert készítője.

Az 1960-as években Tiszakécskén az asszonyok szívesen viseltek kékfestő anyagból készült vállas, kantáros kötényeket ,„kötőket”, és a sötétebb anyagból készült konyhakötényeket. Az utóbbiakat a férfiak is hordták. Manapság látni Kécske utcáin kékfestő ruhába öltözött embereket?

Rég volt, amikor a kékfestő hagyományos paraszti viseletnek számított. Nagyon ritkán talán látni egy-egy kékfestős ruhás/kötényes asszonyt. Akik rendszeres vásárlók voltak, kihaltak. Az idősebbek is inkább mást hordanak. Mivel Tiszakécske gyógyfürdőhely, ezért a nyári vendégek, külföldiek, népdalkórusok, tánccsoportok vásárolnak kézműves, népi iparművészeti termékeket, ruhákat.  

A kékfestő mesterség a Kovács családban apáról fiúra hagyományozódott. Mondhatjuk azt is, hogy beleszülettek a mesterségbe. Generációkon keresztül adták tovább a mesterségbeli tudást. Ki volt a családban az első kékfestő? Hogyan hagyományozódott tovább a mesterség?

A családunk 1878 óta foglalkozik kékfestéssel. Az első műhely Kecskeméten a Festő utcában volt. Majd Kiskunfélegyházán alapítottak üzemet. Nagyapám öt testvére közül négy foglalkozott kékfestéssel. Édesapám, id. Kovács Miklós 1927-ben lett kékfestő Tiszakécskén. Én 1956-ban hazaköltöztem Budapestről, és segédként dolgoztam az édesapámmal 1975-ig, a haláláig. Persze, ha az időm engedte, hétvégeken korábban is segédkeztem a műhelyben. 1962-ben kékfestő mestervizsgát tettem. 1976-ban Népi Iparművész, 1985-ben a Népművészet Mestere címet is megkaptam. 1995-ben az Év Mestere elismerésben részesültem.

A feleség, Kovács Miklósné Szabó Margit szerető édesanya, nagymama, kiváló társ az életben, a munkában. Tudjuk, hogy Miklós bácsi felesége, Margitka néni is népi iparművész. Ő hogy kapcsolódik a kékfestő szakmához?

A feleségemnek pl. a festés napján a festékadagolás a feladata. A kelmefestés nagy szervezettséget, figyelmet, pontosságot igényel. Különben egyenetlen festésű lesz az anyag, kárba vész. Valamint az ő „tudománya” a kézi tarkázású terítők, táskák készítése is.

Lesz-e, aki továbbviszi a mesterségbeli hagyományt?

A lányom, Kovács Mária. Ő a múlt századi mintafákkal készít a kor igényeinek megfelelő termékeket, egyedi ruhákat, amelyeket a szentendrei üzletében meg lehet vásárolni. De már az unokám, Panák Annamária is részt vesz a munkában, viszi tovább a tradíciót.

Örömteli, hogy olyan gyermekkönyvek találhatók a könyvpiacon, amelyekben a szerző olyan kihalófélben levő mesterekkel ismerteti meg az olvasót, mint pl. a kötélverő, az esernyőjavító, a csizmadia, a gyertyaöntő, a kádár vagy a kerékgyártó, a kovács. Ezen művek nyomán kinyílnak előttünk a letűnt világ műhelyeinek ajtajai, szinte látjuk a szorgosan dolgozó mesterek mozdulatait. Megelevenednek a múlt büszke iparosai.

Csepelen, a Kolozsvári utcában van a XXI. Kerületi Mátyás Király Általános Iskola. (1212 Budapest Kolozsvári utca 61-65.) Itt olyan pedagógusok tanítanak, akik tudják, hogy a hagyományokban, az ősi tudásban nagy erő van. Céljuk, hogy ezeket a féltve őrzött és ápolt kincseket átadjuk a jövő nemzedékének. Így az ősi mesterségek ismeretét is. Ezért meghívták Kovács Miklós kékfestő mestert, hogy tartson előadást a kékfestő mesterségről.

A diákok a mester színes, a szakma- és ipartörténetet is érintő, olykor humoros, olykor megható előadása során bepillantást nyerhettek a mára már kihalóban lévő kékfestő mesterségbe, megismerkedhettek a Kovács család regénybe illő történetével. Lelket szépítő, ismereteket bővítő találkozásban volt részük a kíváncsi tanulóknak, az eseményt jelenlétükkel megtisztelő szülőknek és az érdeklődő pedagógusoknak. A nagy érdeklődésre való tekintettel iskolájuk tanulói a szülők és a pedagógusok kíséretében látogatást is tettek a Kovács család tiszakécskei ipartörténeti ritkaságnak is számító kékfestő műhelyébe.

Miklós bácsi életművét további kitüntetésekkel is elismerték. Melyek ezek?
2000. Bács-Kiskun Megye Népművészeti Díja
2007. Tiszakécske Város Művészeti Díja
2009. Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Kodály Zoltán Közművelődési Díja
2009. Tiszakécske Városért Díj
2011. Lengyel Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje
2012. Tiszakécske Város Díszpolgára
2016. Magyar Művészeti Akadémia tagja

 

A Hungarikum Bizottság döntése alapján nemzeti érték a „kékfestő tevékenység és Kovács Miklós tiszakécskei kékfestő mester életműve, melyet a tevékenység fennmaradása érdekében végzett.”

 

  

A tiszakécskei Kovács kékfestő családnál a hagyományőrző kékfestés zsűrizett, népművészeti termékeinek teljes választéka megtalálható. Ezek a saját tervezésű, egyedi termékek számos kiállításon, bemutatón gyönyörködtették a látogatókat.

 

Kozák Ágnes

 

 

Hozzászólások