16. nap

VISSZAVONULÁS, CSÖKKENÉS, GYARAPODÁS

A szószóló zengő és nyugodt hangja végigcsendült a termen. – Egy szökött testvér áll előttünk, aki magát vádolta be a szövetségnél – jelentette az estet.”

           

17. nap

NAGY ARATÁS, VISSZATÉRÉS, BŐSÉG

„Világos volt: ha eddig végzett munkám nem hullott volna szét díszítőelemek puszta halmazává, akkor is teljesen újra kellene kezdenem az egészet, új alapokra helyeznem, újból felépítenem mindent.”

                  

18. nap

HALADÁS, AZ ÁTUTAZÓ, A TEREMTŐ, A BEFOGADÓ

„És ahogy így beszívtam ezt a távoli, ritkás varázsillatot, hirtelen ellenállhatatlan erővel tört rám a felismerés: micsoda fenséges varázs burkolt körül annak idején, amikor elkezdtem a zarándoklatot Napkeletre, miként hiúsult meg alattomos és lényegében ismeretlen akadályok miatt a zarándoklat, hogy illant el aztán mindinkább a varázs, és micsoda sivárság, józanság és kopár kétségbeesés volt azóta az én levegőm, az én kenyerem és italom.”

                                      

19. nap

MEGVILÁGOSODÁS, BETELJESEDÉS

„Hangosan fellélegeztem, a fenséges gyülekezeten enyhe mosoly futott végig. Az, hogy a legsúlyosabb bűneimet, sőt még azt a rögeszmémet is, hogy a szövetség már nem létezik és én vagyok az egyetlen, aki még hű maradt hozzá, a feljebbvalók legfőbbje „csacsiságnak”, gyerekességnek minősítette, ez mérhetetlen megkönnyebbülést jelentett, egyben rendreutasítást is, hiszen ezzel a legszigorúbban visszahelyezett a saját korlátaim közé.”

                                      

20. nap

BEFEJEZÉS

„Végül azonban képtelen volt már tovább rejtőzni és lapulni, ahhoz túlságosan naggyá nőtt benne a fájdalom, márpedig ha a fájdalom elég nagy, akkor, mint ti is tudjátok ismét előre visz az út.”

                                                

21. nap

MEGÚJULÁS, NYUGALOM

„Az igazság arca hogy elrejtőzött – milyen csúfondárosan, milyen elérhetetlenül! – mindeme tudósítások, ellentudósítások, legendák mögött! Mi nevezhető még ezek után igazságnak, mi marad, ami még hihető? És mi marad, gondoltam, az általam eddig ismert igazságokból akkor, ha még annak a tudománynak is birtokába jutok, amit ez az archívum rólam, saját személyemről és az én saját történetemről őriz?”

           

MEGÉRKEZÉS

AZ ÚT VÉGÉN, OTTHON

„Hová megyünk hát? Mindig hazafelé.” (Novalis)

                                 

Antalffy Yvette

2013. február 5.

Hozzászólások