9. nap – SZEMBESÜLÉS, LELKESEDÉS

„És most, amikor megpróbálom feljegyezni és rögzíteni ezt a legfontosabbat, vagy inkább: ebből az egészből valamit, akkor minden képek szilánkokra széteső tömege csupán, megtükröződve valamiben, ami nem más, mint saját Énem, és ez a tükörnek mutatkozó Én olyan, akár egy üvegfelület legfelszínibb burka: bárhol faggatom, kiderül, hogy semmire semmiféle választ nem tud adni.”

                            

10. nap – SZERÉNYSÉG, MUNKÁLKODÁS AZ ELROMLOTTON

„Más itt a  baj: az, hogy már nincs meg az a valóság, amit a bajtársaim és én annak idején együtt átéltünk, és bár nincs semmi olyan a múltamban, amiről értékesebb és elevenebb emlékeim volnának, ezek az emlékek mégis olyan távolinak tűnnek, annyira más anyagból valónak tetszenek, mintha mindez egy másik csillagon, egy másik évezredben esett volna meg velem, vagy mintha az egész merő lázálom lett volna csupán.”

                                       

11. nap – MEGSZÉPÍTÉS, VÁRAKOZÁS, KITARTÁS

„Ami persze ezt a mostani tervemet illeti, hogy meg akarom írni valamilyen formában a napkeleti utazás történetét, ebben csakugyan napról napra világosabban látom az önös indítékokat: először úgy tűnt fel előttem az egész, mintha itt valami fáradságos munkára vállalkoznék egy nemes ügy szolgálatában, de most már egyre jobban látom, hogy ezzel az útleírással semmi másra nem törekszem, csak amire Lukas úr is törekedett a maga háborús regényével: hogy tudniillik megmentsem az életemet azáltal, hogy valamivel megint értelmet adok neki.”

                                                     

12. nap – KÍSÉRTÉS, ÓVATOS HALADÁS, KÖZELEDÉS

„Szívembe nyilallt a fájdalom: ó, mennyire más lett minden azóta, milyen más lett az ég, a levegő, évszakok, az álmok, az alvás, a nappal és éjszaka! Hogy megváltozott számomra minden, milyen mélységesen és rettenetesen, ha valakinek a füttye, az ismerős léptek üteme így szíven tud találni, ilyen jól tud esni és így tudni fájni, csupán azért, mert az elveszett múltat idézi!”

                                                                             

13. nap – ELTÁVOLÍTÁS, FELTÖREKVÉS, A KÚT

„Ha jól végiggondolom a történetét, mindig oda lyukadok ki, hogy a legszebb az egészben az az ifjú Dávid, aki zenélt, aki a hárfát pengette szegény Saulnak, és nagyon sajnálom, hogy később király lett belőle. Sokkal boldogabb és szebb volt, amikor még zenész volt.”

                                          

14. nap – KÖVETÉS, ÖSSZEHANGOLTSÁG

„Én állandóan úton vagyok, uram, és állandóan tagja vagyok a szövetségnek is. Annyi mindenki jön-megy errefelé, ismerjük egymást, és mégsem ismerjük.”

                                                

Antalffy Yvette

2013. január 26.

Hozzászólások