Nagy L. Éva, a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének titkára már korábban bemutatkozott a Montázsmagazin Íróklub rovatában. Most három újabb versét közöljük, valamint a verskedvelőknek megadjuk a honlapja címét, ahol sok-sok vers, kép és írás segít jobban megismerni őt.

 

www.nagylevaversei.hu

 

 

 

 

 

 

NAGY L. ÉVA versei

öreganyó

ezerráncú kezén
megpihen az élet
lelke békés…
nem fáj ma már semmi
egyet szeretne csak
békében elmenni
nyolcvanöt év alatt
meggörnyedt a háta
roskadozik csendben
kicsiny fehér háza
márvány arcán régen
vágyvirágok égtek
mind-mind elhervadtak
kihunytak a fények
homlokán átsuhant
a halál árnya
álmaiban felsír
megdermedt a vágya
gyászos varjúsereg
károg Erdély felett
kergetik a felhőt
amelyből az eső
mint a bús könny pereg
lelkemben ég egy vágy
nem hagy megnyugodni
de jó lenne egyszer még
a kezét megcsókolni

aggó-(dok)

aggódom érted
a csendet hallgatom
szívemben fájdalom
félek
bármi rossz is
érhet …
szemeim lecsukom
velem játszik
a kísértet
a boszorkány leánya
a drogok barátja
az alkohol királya
cselszövők vezére
kitagadók apja
reád kövét dobja
féltelek…
a hőség futkos
szobám falán
a gond
kucorodik
mellém az ágyra
féltelek…
Istenem
segíts
virradjon már végre
add
hogy haza érjen
ne kelljen már
fátyolos szemmel
reszkető ajakkal
virrasztanom érte
-nekem
te vagy az élet
de te ezt
még nem érted –

végzet

csupaszra mart
szívvel kiáltok
nem vagyok az
aki voltam
mindenemet oda adtam
látom
érzelem veszve
maradt a magányos este
ha meghalok
vihar leszek
szélt verek és fát tördelek
felsírnak a hullámhabok
könnyeznek a kis patakok
kérdezik hogy mi lett velem
néma szóval felelgetek
úgy sem várok feleletet
ember voltam
amim csak volt
szétosztottam
becsaptak
és el is hagytak
fojtó éj szalad felém
koldultam a szeretetért
ilyen az ember végzete
elcsitul szép csendben
mint az éjjeli zene

Hozzászólások