Kecskeméten a Barátok Temploma Porta Dísztermében nyílt meg nemrégiben Kökényné Mucsi Margó kecskeméti festőművész kiállítása Kezed a kezemben címmel. A megnyitó iránt nagy volt az érdeklődés. Megkértük Margót, hogy meséljen az életéről, az alkotásairól.

 

mucsi margo7

Kökényné Mucsi Margó

Kedves Margó! Míg aktívan dolgoztál, a művészetek közelében teltek napjaid! Mesélj erről az időszakról!

A Katona József Múzeumban a Régészeti osztály volt a munkahelyem, de a Néprajzi osztálynak és olykor-olykor a restaurátoroknak is besegítettem, ha éppen szükség volt rá. H. Tóth Elvira volt a főnököm, aki nemcsak régész volt, hanem ötvös iparművész is. Nagyon szépen rajzolt, sok esetben lerajzolta az ásatások során talált avar kori leleteket. Mikor időm engedte – csak úgy magamnak – én is készítettem rajzokat edényekről, övcsatokról, különleges cseréptöredékekről.

Már az őskori ember is szívesen rajzolt, ezt igazolják a cserepeken talált motívumok, amivel díszítették használati tárgyaikat, vagy éppen egy-egy jelenetet örökítettek meg életükből, vadászataikról a barlangjaik falán. Ilyen környezetben öröm volt dolgozni, de a képzőművészet sem állt messze tőlem. A Cifrapalotában minden kiállításmegnyitón jelen voltam, sok művészt személyesen is megismerhettem. Nyugdíjazásom után 2 évig még megadatott, hogy a Kecskeméti Képtár, vagyis a Cifrapalota teremőreként a festmények és a műtárgyak között lehessek.

 

mucsi margo5

Csendélet rózsákkal

Ebben az időszakban is próbálkoztál már a festéssel vagy a képzőművészet valamely ágával?

Mindig szerettem rajzolni, ez szinte végigkísérte eddigi életemet. Amikor a gyerekeim megszülettek, nekik rajzoltam, csempére festettem különböző figurákat, mesehősöket. A kézimunka, – amely szerintem szintén a művészetekhez tartozik – szintén kedves időtöltésem volt, már amikor időm engedte. Horgoltam, gobelint hímeztem, kötöttem pl. ruhákat, babákat, állatjátékokat a gyerekeknek. Egy alkalommal kiállításon is részt vettem az általam kötött gyermekruhákkal és játékokkal. Később beiratkoztam az Ifjúsági Otthon fazekas szakkörébe Gömöri Dórihoz, ahol különböző használati tárgyakat készítettünk, amit természetesen ki is festettem, majd az agyagból kis szobrocskákat is készítettem.
Mikor kezdtél el festeni?

Alkalomszerűen régóta festek. Ha volt egy kis szabadidőm, lemásoltam egy-egy képet, amit neves nagy művészek festettek. Ez tanulásnak, gyakorlásnak nagyon megfelelt, és örömömet leltem benne. Ezeket a képeket elajándékoztam a családtagoknak, barátoknak. Akkor még nem gondoltam arra, hogy egyszer majd mindennapi tevékenységemmé válik a festés.

 

mucsi margo4

A pad

Hogyan sajátítod el a festészettel kapcsolatos tudnivalókat?

Tizenhét éves voltam, amikor egy festőművész Mezőtúron rajzszakkört indított a művelődési házban, amire művészeti előképzettség nélkül is lehetett jelentkezni. Megpróbáltam. A művész Csabai Wágner József volt, aki abban az időben már nem volt éppen fiatal, de nagy intenzitással, figyelmünket felkeltve tartott meg egy-egy foglalkozást, bevezetve bennünket a festészet rejtelmeibe. Sajnos, nem túl sokáig élvezhettük Józsi bácsi élménydús óráit, betegsége miatt végleg eltávozott közülünk, így a tanulásnak is vége szakadt.

Sok művészeti témájú könyvem van a különböző festési technikákról, ezeket tanulmányozgattam, majd az internet segítségével próbálkoztam új ismereteket szerezni (pl. YouTube videók), s végül – ami nagyon hatékonynak bizonyult -, rátaláltam egy on-line festőkurzusra a neten: „Festés korlátozott palettával”! Ez felkeltette a kíváncsiságomat, és gondoltam, megpróbálom. Nem döntöttem rosszul. Itt nagyon sokat tanultam és tanulok még a mai napig is, ez a KINVA ART festőakadémia Nagy Krisztián művésztanár vezetésével.

Melyik a kedvenc technikád?

Kipróbáltam többféle technikát, a pasztellt, az akvarellt, jelenleg az olajfestést gyakorlom, de időnként elcsábulok, és készítek képet pasztellel és akvarell technikával is. Úgy érzem, mind kedves számomra, mindegyiknek megvan a maga szépsége, varázsa.

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A kiállítás megnyitóján

Március 17-én nyílt meg első kiállításod Kecskeméten, a Barátok temploma dísztermében. Milyen érzés volt első alkalommal megmutatni alkotásaidat a közönség előtt? Kaptál visszajelzéseket az érdeklődő látogatóktól?

Nem gondoltam sohasem, hogy egyszer majd a képeim kiállításra kerülnek. Úgy gondoltam, hogy a magam örömére festek, s ez így van jól! A Kodály Kórusban egyik társamnak megmutattam, hogy mostanában mivel töltöm az időmet. Bevittem a képekről készült fotókat, s ekkor figyeltek fel a többiek, hogy mi az, amit nézegetünk. A kórustagok végignézték a fotókat, elcsodálkozva rejtett adottságaimon, és ők indítványozták, hogy meg kell mutatni másoknak is a festményeket. Így indult el a kiállítás gondolata és a kivitelezése.

Nehéz szavakkal kifejezni azt az érzést, amely ilyenkor eltölti az ember egész lényét. Nagyon megható volt, hogy annyi ember kíváncsi az alkotásaimra. Sokan megkerestek azóta, hogy gratuláljanak és tetszésüket nyilvánítsák, biztatván arra, ne hagyjam abba. A közönség számára is átjött az a szeretet, az a lélekemelő érzés, ami festés közben az alkotót is átjárja!

 

mucsi margo8

Kezed a kezemben

Melyik az a festmény, amelyik a legközelebb áll a szívedhez, amitől most még nehezen válnál meg?

Nem tudom, más alkotók hogy vannak ezzel, de szerintem még az elején mindenki ragaszkodik minden egyes alkotásához. Én legalábbis így vagyok ezzel. Nem szívesen válnék meg tőlük, de egy idő után rá kell jönni, hogy nem tarthatunk meg mindent, mert mindig jön egy újabb, egy kedvesebb. Talán egy azért mégis van, amelyik többet jelent mindegyiknél, a kiállítás címadó festménye: „Kezed a kezemben”. Ez nagyon személyes, kedves emlék számomra.

Miért épp ezt a címet választottad?

Ezt a kiállítást a nemrég elhunyt szeretett páromnak ajánlottam, mivel most lett volna a születésnapja. A Kezed a kezemben című kép az utolsó napon készült a kórházban, amikor már kómában volt. Nem lehetett már kommunikálni vele, de fogtam a kezét, és beszéltem hozzá. Kértem, hogy ha hallja, amit mondok, szorítsa meg a kezem. Egyszer csak megszorította úgy, hogy az ujjaim ellilultak. Ez volt a búcsúzása, aznap este fél kilenckor végleg eltávozott közülünk. Ezzel a képpel szerettem volna elbúcsúzni tőle. Egy betörés áldozata lett. A betörés során álmunkban leptek meg bennünket. Úgy megvertek minket, hogy az is csoda, hogy én túléltem. Amikor sikerült megállapodnunk a kiállításom időpontjában, egy belső hang azt súgta, hogy ezt a kiállítást a Párom emlékére, neki ajánlva kell megszerveznem.

 

Kezed a kezemben

Egy perc volt még hátra,
vagy talán annyi sem,
mikor utoljára
megfogtad két kezem.
Szavak nélkül is
jól értettük egymást,
kezünk érintését,
szívünk dobbanását.
Hívó szóra vártál,
de búcsúzni akartál.
Megfogtad még kezem,
s lelked már messze szállt,
itt hagytad emlékül
az utolsó kézfogást.
Csillagösvényen jársz,
onnan figyelsz reám,
segítesz túlélni
ezt a nehéz csapást.
Most a kezed helyett
ecset van kezemben,
de az érintésed
itt maradt szívemben.
Minden képben itt vagy
a színek közé rejtve,
így maradsz itt velem
örökkön örökre.

A verset írta: Chlebik Jenőné Inci

 

Festményeid között megtalálhatók a csendéletek, tájképek, portrék is. Mely témákat fested a legszívesebben?

A tájképek a kedvenceim, de szívesen festek csendéleteket is. A KINVA Art festőakadémián, ahol még mindig tanulok, külön témák szerint történik az oktatás, így mindenki maga döntheti el, melyik téma érdekli. Én úgy határoztam, nem árt közelebbről megismerkedni mindegyikkel, ezért elvégeztem a csendélet, a portré, a tájkép, az anyagismeret stb. tanfolyamokat. E miatt van az, hogy a kiállítási anyag között mindegyik téma jelen van, de szívesen festek számomra kedves állatokról is képet.

Ha visszaemlékezel a régmúlt időkre, gyermekkorodban mi volt a legkedvesebb elfoglaltságod?

Gyerekkorom egyik kedvenc elfoglaltsága a babázás volt. A barátnőmnek a libáikra kellett vigyáznia a kiserdő szélén, ilyenkor mindig elkísértem. Magunkkal vittük kedvenc babánkat, ruhákat varrtunk nekik és babaházat is készítettünk cukorkás dobozokból. A másik dolog, amire szívesen emlékszem vissza, az Édesapámmal töltött idők. Szabadidejében kovácsoltvasból készített szebbnél-szebb tárgyakat. Ilyenkor nem lehetett kötéllel sem elhúzni mellőle, csodálattal néztem, ahogy a keze alatt megszületett egy csillár, egy virágtartó vagy más díszes remekmű.

 

mucsi margo3

Názáreti Jézus

Kitől örökölted a tehetségedet? Volt a családodban művészember?

Volt kitől örökölni a tehetséget több ágon is, bár nem tudom, lehet-e művésznek nevezni őket. De a maguk módján „Istenadta tehetségek” voltak. Anyai Nagyapám fából készített szebbnél szebb tárgyakat, ilyeneket például: parasztszekér, kubikos talicska, ágyú, az egri Minaret mása, még sorolhatnám, mindegyik anyagát a fa szépsége szerint választotta meg, ezekből én is őrzök néhányat. Nagymamáim csodás kézimunkákat készítettek, Nagynéném pedig kézi csomózással készült perzsaszőnyegeket, amelyek kiállításra készültek. Ebben olykor én is segédkeztem. Édesapámról már tettem említést a kovácsoltvassal kapcsolatosan. Istentől és tőlük kaptam azt a rejtett tehetséget, ami most kezd a felszínre szivárogni.

Mit jelent számodra a festés?

Három éve a festés számomra mindennapi tevékenységgé vált. Ha leülök a vászon elé, megszűnik körülöttem a világ, csak a festék és az ecset létezik. Én „lélekgyógyításnak” is nevezem a festést, mert ahogy a kép kezd formát ölteni, lelkemben valami örömtáncot jár, „valami”, amit nem tudok megnevezni, de a szívem megtelik gyönyörűséggel!

Mesélj nekünk a további terveidről!

Nagy terveim már nincsenek, ahhoz már talán késő van, de szeretnék még fejlődni, s adni valamit az embereknek, amiben örömük telik, és a szépérzékükre is jó hatással van.

 

Almási Zsuzsanna

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások