Huszonegy napra osztottam fel a Napkeleti utazás történetét, egy-egy nap témájához néhány képzeletet megmozgató hívó szót és egy odaillő idézetet választottam.  A Napkeletről már akkor is a Napkeleti bölcsek jutottak eszembe, akik közül az egyik – követve azt a bizonyos csillagot – valószínűleg Indiából érkezhetett meg Betlehembe úgy kétezer évvel ezelőtt.

Aztán 2012 novemberében úgy adódott, hogy nagyobbik fiam, Marcell és néhány jó barátja meglátogatták Indiában, Mumbaiban dolgozó barátjukat, aki megmutatta nekik Alibag, Mumbai, Materan, Jaipur, Fatehpur Sikri, Agra, Kerala, Cochin, Munnar, Eravikulam és Goa különleges helyeit. Induláskor kértem őt, hogy igazi fotós szemmel járja ezt az utat végig. S úgy is lett. Vagy hétszáz képpel érkezett haza, s lám a mandala-meséléshez szükséges képi illusztráció egyszerre csak magától összeállt. Így elhatároztam, hogy újra végigjárom, és mandala-mesékkel illusztrálom majd ezt a Napkeleti zarándokutat. Akinek kedve és ideje engedi, tartson velem!

1.    NAP – KORLÁTOZÁS  

„A titkos értelemnek nem használnak a szavak, minden egy kicsit megváltozik, mihelyt az ember kimondja, kicsit torzul, kicsit bolondosan cseng – bizony, és még az is nagyon jó, és igen tetszik nekem, azzal is nagyon egyetértek, hogy az, ami az egyik embernek kincs és bölcsesség, a másik fülében mindig bolondságnak hangzik.” (Sziddhárta)  

 
2.    NAP – SZÉTBOMLÁS, NAGY ERŐ ÖSSZEGYŰJTÉSE

„Én ugyan egy bizonyos és látszatra egyszerinek tűnő napkeleti zarándoklathoz csatlakoztam – ám ez a menet a valóságban, a szó magasabb és igazibb értelmében nem pusztán az én jelenlegi napkeletre  tartó menetemet foglalja magába, hanem ez a hívő és önátadó lelkekből rekrutálódó és napkeletre, a fény honába tartó menet szakadatlanul és örökké, századok végeláthatatlan sora óta mindvégig úton volt a Fény és a csoda felé, úgyhogy mi, testvérek külön-külön, és minden egyes csoportunk, sőt egész zarándokseregünk és e sereg hatalmas vonulása is egy-egy hullám volt csupán Kelet felé, szülőhonuk felé tartó lelkek, hazaigyekvő szellemek örök áramában.”

3.    NAP – ELLENTÉT, TISZTÁNLÁTÁS

„A vezetők, ahogy időnként szokták, most se kerekedtek föl, hogy megmutassák, merre visz tovább az út, hanem felszólítottak bennünket, mondjuk meg mi, hogy most merre tovább, merthogy a kápolna egy hármas keresztútnál állt; reánk bízták a választást.”                

4.    NAP – ÉRETLENSÉG, MÁSOKKAL MEGOSZTOTT ÖRÖM

„A vezető így vélekedett: – Örömünkre szolgál majd, ha visszatalál hozzánk. Mi nem könnyíthetjük meg magának, hogy megtalálja a hitet, attól tartok, akkor sem fog meglátni és felismerni minket, ha közvetlenül mellette vonulunk el. Vakká vált. A megbánás önmagában nem segít semmit, kegyelmet nem lehet megbánással megvásárolni, azt egyáltalán nem lehet megvásárolni.” 

5.    NAP – A KICSI ÖSSZEGYŰJTÉSE, TÁPLÁLÁS

„Amit mi Napkeletnek hívunk, nemcsak egy országot vagy valamilyen földrajzi helyet jelent, sokkal inkább a lélek hazáját és ifjúságát, azt, ami ott van mindenütt és nincsen sehol, azt, ahol a különböző korok és idők mind eggyé olvadnak.”

6.    NAP – VIRÁGZÁS, MEGREKEDÉS, LEVERTSÉG

„A szolgálat törvénye. Aki sokáig akar élni, annak szolgálnia kell. Aki viszont uralkodni akar, az nem lesz hosszú életű. – Akkor miért törekszenek rá annyian, hogy urak legyenek? – Mert nem tudják mivel jár ez. Vannak néhányan, akik uralkodásra születtek, de ők eközben is vidámak maradnak és egészségesek. Viszont a többiek, akik pusztán a törtetésük révén válnak urakká, azok mind a semmiben végzik. – Miféle semmiben, Leo? – Például szanatóriumokban.”

7.    NAP – A FÉNY ELSÖTÉTEDÉSE, CSÖKKENÉS, MEGRENDÜLÉS

„Nos még ha közismert emberi gyengeség is, hogy ha valami hiányzik, akkor abban a pillanatban a valóságosnál értékesebbnek és kevésbé nélkülözhetőnek látszik, mint akármi más, amit éppen a kezünkben tartunk, és noha azon holmik közül, amelyek elvesztése akkor a morbiói katlanban annyira aggasztott bennünket, később sok minden vagy előkerült, vagy az bizonyosodott be róla végül, hogy nem is olyan nélkülözhetetlen – mindennek ellenére az sajnos mégis igaz, hogy aznap egész sor roppant fontos dolog elvesztését kellett konstatálnunk, azaz nyugtalanságunk ott a helyszínen messzemenően megalapozott volt.”                                                                       

Antalffy Yvette

2013. január 15.

Hozzászólások