Jacob Ludwig Karl Grimm Hanauban született 1785. január 4-én, 228 évvel ezelőtt. Német nyelvész, irodalomtudós és jogász volt, akit a német filológia és ókortudomány megalapozójaként tartanak számon.

Élete és munkássága szorosan összekapcsolódik egy évvel fiatalabb Wilhelm öccséével, ezért gyakran Grimm testvérek néven utalnak rájuk.
 
Jacob Grimm 1798-tól a kasseli gimnáziumba járt. 1802-ben beiratkozott a marburgi egyetemre, ahol jogot tanult. Tanára jogtörténeti kutatásai és előadásai felkeltették figyelmét a német nyelv és irodalom történeti fejlődése iránt.

Párizsba utazott, hogy tanárával együtt a középkori római joggal kapcsolatos kutatásokat végezzen. Hamarosan azonban rájött, hogy szívesebben tanulmányozná az ófelnémet irodalmat. 1805-ben visszatért Kasselbe, ahol anyja élt, és állást vállalt.

Anyja 1808-ban bekövetkezett halála után Jacob Grimmnek kellett a családról gondoskodnia. Könyvtárosként kapott állást, és szabadidejében a régi német nyelvvel és költészettel foglalkozott.

1806-tól kezdve Wilhelm öccsével és a baráti körükkel meséket gyűjtöttek, amelyeket feldolgoztak és kiadtak. Ebben az időben kezdte el a szláv nyelvek tanulmányozását. Diplomáciai pályája és másodkönyvtárosi munkaköre után visszavonult, hogy idejét teljesen az irodalomtörténetnek és nyelvtudománynak szentelhesse. 1830-ban Jacobb Grimm a göttingeni egyetem professzora lett.

1841-ben IV. Frigyes Vilmos porosz király meghívására Berlinbe költözött és a Porosz Tudományos Akadémia tagja lett, azzal a joggal, hogy előadásokat tarthat. Jacob Grimm haláláig a berlini egyetemen tanított és öccsével együtt a német szótárukon dolgoztak, amelynek szándékaik szerint a teljes újfelnémet szókincset tartalmaznia kellett, ahogyan az Luther műveitől kezdve Goethéig megjelent.

Jacob és Wilhel Grimm a német ókortudomány, a német nyelvtudomány és a német filológia megalapozóinak számítanak. Jacob Grimm történeti összehasonlító módszere megteremtette a romanisztika kialakulásának feltételeit.

Mindkét Grimm fivér legismertebb művei a közösen kiadott kétkötetes mesegyűjtemény (Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm, 1812–1815) és a német szótár.

Jacob Grimm 1822-ben megfogalmazta a germán nyelvek első hangzótörvényét, amelyet ma is első germán hangeltolódás néven ismernek. Az angolszász nyelvterületen ezzel szemben Grimm törvényéről beszélnek (Grimm’s Law).

A germanisztika szempontjából szintén úttörő műve az 1835-ben három kötetben megjelent Német mitológia, amely nyelvészeti úton közelít a germánok életmódjához és istenekről vallott nézeteihez. Ezt hasonló művek követték a finnugor és szláv nyelvcsaládok tekintetében.

Jacob Grimm 1863. szeptember 20-án halt meg. Hagyatéka (például a széljegyzetekkel ellátott könyvei) a berlini Állami Könyvtárban, a Porosz Örökséggyűjteményben található.

További vele kapcsolatos, illetve róla szóló fontos forrásanyag található unokaöccse, Hermann Grimm hagyatékában, a marburgi Hesseni Állami Levéltárban, illetve a kasseli Grimm Fivérek Múzeumban.

Weninger Endréné

Forrás: Wikipédia

Hozzászólások