Ha a szólások és közmondások a magyar nyelv fűszerei, akkor a hangulatfestő és hangutánzó szavak a magyar nyelv „ékszerei”. Felöltöztetik a hétköznapi nyelvet, hangulatossá , szemléletessé teszik a mondandót.

hangulatfesto

A hangutánzó szó állati, emberi vagy természeti hangjelenséget felidéző hangsor. Több nyelvben a hangokat azonosan vagy hasonlóan adják vissza. Például a magyar kakas kukorékol. Eszperantóul kokeriko, dánul kukeliky, szlovákul kikiriki, németül kikeriki ugyanez az állathang. A hangutánzó igéket is lehet a felidézett hangfélék szerint osztályozni:

• állati hangok: mekeg, röfög;
• állati és emberi hangok: csámcsog, hörög;
• emberi hangok: dadog, nyafog;
• természeti hangok, zörejek: csobog, loccsan

Ezek főleg igék. Az ősi örökség elemei. Létrejöttük indítéka az érzelmeknek spontán hangkitöréssel vagy bizonyos tartalmaknak hanggal való kifejezési szándéka. A szó hangalakja és jelentéstartalma között szoros, reális kapcsolat van, amely rendszerint a szó későbbi élete során is megmarad, ezért általában könnyű a hangutánzó jelleget felismerni: búg, hörög, pukkan, sziszeg, szörcsög.

A kisgyerek beszédtanuláskor ezeket a szavakat mondja ki először. Rámutat a kutyára, és azt mondja: „vau”.

„A természet is elcsendesedett, …még a lovak sem szuszogtak, az ebek kussoltak,… a róka nem rítt, a kabóca nem pörcögött, a bagoly nem sóhajtott, a harkály nem kopogott, a fülemüle nem csattogott, a varjú nem rebbent, a vadliba nem gágogott, a vércse nem vijjogott, a galamb nem burukkolt, a gerle nem nyögdécselt, a szarka nem csörgött, a bíbic nem sírt, a pacsirta nem hangicsált, a fürj nem trityegett, nádiveréb nem káricsolt, a vízityúk nem pittyegett, a szalonka nem pisszegett, a gólya nem pattogott, a holló nem kotyolt. „/Részlet Cserna-Szabó András: Sömmi c. kisregényéből/
Művészi!

A hangulatfestő szavak hangalakja nem hangokat tükröz, hanem valamilyen mozgás, cselekvés, illetve tulajdonság hangulatát képes sejtetni, sugalmazni; pl. piszmog, szöszmötöl, bíbelődik; hebehurgya, bumfordi, tutyimutyi.

Az irodalmi szövegekben megnő a hangutánzó és a hangulatfestő szavak stílusértéke, mert más szavakhoz képest több hangulati-érzelmi-gondolati jelentéselem kapcsolódhat hozzájuk.

Fontos elemei a költészetnek, a szépirodalomnak, de a választékos közbeszédnek is. A hangulatfestő szavak jórészt a nyelv tréfás, játékos alkotásai. Közülük néhány humoros, csúfolódó hatású. Pl.: pipogya, hóbortos, fancsali, piszmog. A mesékben is gyakori. A medve: baktat, cammog, battyog, bandukol, kódorog, cselleng, araszol, ténfereg.

A hangulatfestő szavak között említhetjük azokat a szavakat, amelyeket a gyermek-, illetve dajkanyelv teremtett. Az ebbe a körbe tartozó fogalmakat sajátos hangulatú hangsorok fejezik ki: báb, baba, cici, csecs, papi, pép, tente stb.

Szinte minden család nyelvi emlékei között van pár példa arra, hogy a legfiatalabb családtag mit mondott, mikor kicsi volt, hogyan utánozta valaminek a hangját, milyen baba-nyelv jellemezte őt. Ez olyan momentum, amiről szívesen beszélget minden generáció.

   

A hangutánzó és a hangulatfestő szavak természetesen rokonságban állnak egymással, de míg az első csoport elemei hangjelenségeket tükröztetnek hangokkal, a második csoportba tartozók érzelmi tartalmakat (elsősorban mozgást és állapotot) adnak vissza hangokkal.

A két típus között átmeneti sáv is található: ebbe olyan szavak sorolhatók, amelyek eredendően a mozgással járó hangjelenségeket fejezték ki, de a hangbenyomás fokozatosan háttérbe szorult az állapot- vagy mozgásbenyomás mögött: csoszog, durmol, suvaszt, vacog stb.

Használjuk gyakran, öltöztessük fel gondolatainkat szóban és írásban a hangutánzó és hangulatfestő szavak adta lehetőségekkel, mivel ezek lassan megritkulnak a közbeszédben! De a mindennapos alkalmazásban életre kelhetnek!

Íme, itt egy játék! Tegyünk egy próbát!

 

(A szerkesztő nagyon jót játszott ezekkel az interaktív játékokkal!)

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

A szerző sorozatának előző része

 

Hozzászólások