„ A szavak ébresztik fel az elmét. A dallam a szívet.” /Pierce Brown/ – 145 éve született Kacsóh Pongrác, a zeneelmélet nagytudású tanára, aki a természettudományok területén is otthonosan mozgott, hiszen matematika-fizika szakos tanár volt. Marosséllyei Kacsóh Pongrác (Budapest, 1873. december 15. – Budapest, 1923. december 16.) magyar zeneszerző, zenepedagógus, főreáliskolai igazgató-tanár.

Kacsóh Pongrác Kolozsvárott, a Ferenc József Tudományegyetemen szerezte meg bölcsészdoktori diplomáját, ahol 1896. június 13-án summa cum laude minősítéssel természettudományi szakon végzett. Kisbarnaki Farkas Gyulánál doktorált fizikából.
Zenei tanulmányait Farkas Ödönnél, a Konzervatórium igazgatójánál végezte, majd Budapestre költözött, és 1898-tól matematika–fizika szakos gimnáziumi tanárként főleg matematikai cikkeket publikált.

Fedák Sári mint János vitéz (Fotó: OSZK gyűjtemény)

Érdeklődése egyre inkább a zene felé fordult, később komponálni kezdett, elmélyedt a zeneelmélet tudományában. 1905 és 1907 között a Zenevilág című szaklapot szerkesztette, ahol 1904-ben elsők között méltatta az ifjú zeneszerző, Bartók Béla jelentőségét. Ugyanebben az évben Bakonyi Károly felkérésére komponálta János vitéz című dalművét, amelynek bemutatójára 1904. november 18-án került sor a Király Színházban.

Hosszú ideig a Székesfővárosi Énekkar vezetője, az Országos Dalosszövetség igazgató karnagya volt. A pedagógiai munka és a hivatalos teendők emésztették fel ideje java részét, már harmincéves is elmúlt, amikor zeneszerzőként debütált. 1904-ben egy leányiskolai koncerten hallották meg muzsikáját, és Bakonyi Károly ezután felkérte, hogy az általa írt – Petőfi elbeszélő költeményéből készült – librettóra komponálja meg a János vitéz zenéjét. Heltai Jenő verseire a daljáték mindössze öt hónap alatt készült el. 1904. november 18-án a Király Színházi bemutatón óriási sikert aratott, amiben nem kis része volt a címszereplőnek, az ezúttal nadrágszerepet alakító Fedák Sárinak.

Pedig a Király utcai színház vezető primadonnája először vonakodott a darabtól, mondván: sohasem hallott még Kacsóh Pongrácról, miért nem írt eddig semmit, ha most kezd komponálni, az nem lehet jó. Aztán az ősbemutatót követően 574-szer lépett közönség elé Kukorica Jancsi szerepében. A darab az elmúlt század egyik legtartósabb színpadi sikere lett, 689 alkalommal ment csak a Király Színházban. Az ősbemutatót követő évben Kolozsvárott is elkezdték játszani a behízelgő melódiákat és stilizált népi elemeket felvonultató János vitézt. A közönség- és kasszasiker arra késztetett egy nagyváradi énektanárt, hogy a szerzőt plágiummal vádolja meg: azt állítva, hogy az ő nótagyűjteményéből merítette híressé vált dallamait. Az eredetiséget és a jogdíjakat azonban nem sikerült elvitatni tőle. 

1909-ben Kecskeméten a Főreáliskola igazgatójává nevezték ki. Társadalmi elismertségét jelzi, hogy számos magas tisztséggel bízták meg. 1912-től Budapest székesfőváros zenei szakelőadójaként, a közép- és felsőfokú zenetanfolyamok főigazgatójaként tevékenykedett. Éveken át vezette a Székesfővárosi Énekkart. Az Országos Dalosszövetség igazgatója, és az Országos Zenészszövetség elnöke volt.

Egy korabeli anekdota:

Fedák Sári pályájának egyik legemlékezetesebb diadalát Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékának címszerepében aratta. A darab végül új korszakot nyitott meg a magyar zeneirodalomban, a hazai operett és a Király Színház történetében. Hogyan is született a János vitéz? Fedák Sári így emlékezett vissza:

– Mintha csak Isten akart volna lenézni rám a János vitézzel. Mintha kárpótolni akart volna azokért a megaláztatásokért, amelyekben Imre gróf családjától részem volt. Bakonyi a szövegkönyvvel utánam utazott Kassára, ahol vendégszerepeltem. Mikor megpillantottam, örömömben összevissza csókoltam. Elolvastam a János vitézt. El voltam ragadtatva tőle!

Rögtön megéreztem a benne rejlő nagy lehetőséget. Bojtárgyerek és huszár! Ez az, ami nekem való! Éreztem, hogy ebben a szerepben megbolondítom egész Budapestet! A zenét természetesen Huszka csinálja, a dalok szövegét pedig egyetlen ember, aki meg tudja csinálni: Heltai Jenő. Amikor Heltai is elolvasta a szöveget, a darab bája szinte meghatotta. Petőfi varázsosan üde romantikájához tökéletes hangulatú verseket írt. Átolvasta Petőfi verseit, de még Kriza János székely népköltészeti gyűjteményét, a Vadrózsákat is. A régi marosszéki népdalokból vette át ezeket a sorokat:

Én vagyok a bojtárgyerek, /Napszám után éldegélek. /Napsütött víz az italom,/ Kopasz föld a derékalom.

Heltainak eszébe jutott régi barátja, Kacsóh Pongrác, akit melegen ajánlott. Az akkor még jószerivel teljesen ismeretlen számtantanár elvállalta, s megkomponálta a zenét. Végül is mire Kacsóh megérkezett, pompás hangulat kerekedett. Ő azonnal leült a zongorához és játszani kezdett. Úgy emlékszem, remekül játszott, valóságos virtuozitással. Bütykös, vékony ujjai pehelykönnyűséggel simogatták a billentyűket. Rekedt, de szenvedélyes hangján énekelni kezdett. A zene nemes volt, tiszta és magyar. Áradt belőle a magyar falu levegője. Aki játszott, igazi művész volt. Máris felhangzott a híres belépő: Én a pásztorok királya, Legeltetem nyájam…

Anekdota estére – Hogyan is született a János vitéz?

A darab azóta is nagy népszerűségnek örvend a középkorú és idősebb nézők előtt. 2009-ben a műsorra tűzött daljáték szereplői közül leginkább Mátyássy Bencének dobbanhatott meg a szíve a szereplők közül, amikor a próbákon a nagyzenekar először kezdte játszani a daljáték melódiáit. A János vitézt játszó színész, aki ezzel a szereppel debütált a Nemzeti nagyszínpadán, anyai ágon dédunokája Kacsóh Pongrácnak. A 2009-es bemutatóról ITT olvashatunk ezzel a címmel: Kukorica Jancsi szerepében Kacsóh Pongrác dédunokája.

Kacsóh Pongrác mellszobra Kecskeméten a Katona József parkban

– Régebben is tudtam, hogy dédapám ismert zeneszerző volt – meséli -, de ez nem számított mindennapos beszédtémának a családban. Egyszer gyerekkoromban láttam színházban a János vitézt; arra emlékszem belőle, hogy a huszárokkal együtt bejött a színpadra egy fehér ló. Kiskoromban gyakran dudorásztam Kukorica Jancsi furulyadalát, sokáig nem is tudtam, honnan való. Azután kezdtem el kérdezősködni dédapám felől, amikor megkaptam a szerepet.

Matematika-fizika szakos gimnáziumi tanár volt, emellett kikapcsolódásként zenét szerzett, később persze komolyabban foglalkozott a muzsikával. Amint az a muzsikáján is érződik, szentimentális ember volt. Ebből talán én is örököltem valamit. Puccini volt zenében a non plusz ultra számára, egyszer Rómában meglátta őt egy kávéház teraszán, és aláírást kért tőle. A kézjegyét őrizzük a családi hagyatékban, amint azt a két kottafüzetet is, amelyet a mostani bemutatóra megkaptam a szüleimtől. Ezekben a János vitézt próbálgatta dédapám, ott vannak az elvetett, sikerületlennek tartott dalkezdemények.

Dalművek:
• János vitéz (1904);
• Csipkerózsa (1906);
• Rákóczi (1906);
• Mary-Anne (1908);
• Dorottya (posztumusz bemutató: 1929. január 9-én, Szegeden).

Publikációk:
• • Prolegomena a zene pozitív aesthetikájához (Bp., 1904);
• • A zene fejlődéstörténete (A Műveltség Könyvtára Bp., 1909).
• • A pataki énekes kódex (Magyar Figyelő 1911.)
• • Az elemi iskolai énektanítás pedagógiája (Bp., 1912.);
• • Cikkek a Zenevilágban és az Új Életben;
• • Zenekritikák a Pesti Naplónál.
• Tanulmányok az elektromos rezgésekről, konszonanciáról-disszonanciáról.

Mellszobra a kecskeméti Katona József parkban található, síremléke pedig Budapesten, a Kerepesi temetőben.

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

 

Hozzászólások