“A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát!” Ezzel a Picasso idézettel zárta a XVIII. Csontváry Alkotótábort Tölgyesiné Varga Katalin, a tábor egyik szervezője, aki egyben a helyi könyvtár és művelődési ház vezetője is. A Csontváry Alkotótábor megálmodójával, Zrinszky Istvánnal közösen tevékenykednek azért, hogy a Tiszalökre meghívott alkotók jól érezhessék magukat, kis időre feledjék a napi gondokat, és önfeledten alkothassanak. De ne szaladjunk ennyire előre, kicsit tekintsünk vissza a kezdetekre.

Tiszalök, Kenyérgyári-holtág

Az alkotótábor gondolata Zrinszky István fejében fogalmazódott meg. Mi történt abban az évben, amikor ez az elhatározás megszületett? István, mesélj kicsit arról, hogy mi ösztönzött a tábor létrehozására, volt-e valami meghatározó művészeti élményed.

A kilencvenes években valahogyan érdeklődés mutatkozott a lelkemben, hogy örökítsük meg a Tiszai holtág botoló füzeit, amelyek a sorozatos falopások miatt lassan-lassan kezdtek eltünedezni. Gyönyörködtem a gimnáziumi gesztenyesorban, amelynek éreztem a vesztét. Fiatal önkormányzati képviselőként kértem, hogy örökíttessük meg egy festővel ezeket a fákat, ezeket a gyönyörű részleteket Tiszalökről. 2000-ben jött el a lehetőség, amikor a Kulturális Bizottság elnökeként sikerült az akkori polgármesterrel „szót értenem”. Az ő közreműködésével lett felvéve a kapcsolat az „Újpesti Szabad Képzőművészek Köre” csoporttal, akik öten jöttek el szép kisvárosunkba alkotni.

Hogyan találtál rá arra az emberre, aki legalább annyira fontosnak találta ezt a gondolatot, mint te?

Tölgyesi Attiláné Katával fogtunk össze, és igyekeztünk gondoskodni a gimnázium kollégiumában elhelyezett vendégekről. Voltak hibáink, amelyeken azóta is jókat derülünk.

Tölgyesiné Varga Katalin és Zrinszky István szervezők

Emlékszel, hogy kik voltak az első tábor résztvevői?

Évekig szinte ugyanazok jártak hozzánk, akik az első időszakban jöttek, de voltak egy-két éves visszajárók is. Színesíteni, stílusban és technikákban változatosabbá akartuk tenni a rendezvényünket. Ehhez jó volt a kolozsvári akvarellista, s a szolyvai párás Kárpátokat olajjal vászonra vivő, vagy éppen a tiszaújlaki lelket megmutató művész. Nézegetjük a régi festményeket, és látható az egymásra hatás. Fények, színek és stílusok változnak meg egy-egy embernél. Legyünk büszkék? „Magyar táj Magyar ecsettel” – Igenis büszkék vagyunk arra, hogy a régi kedves honi barátaink és a határon túliak messzire viszik a tiszalöki táj szépségének és az emberek barátságosságának hírét.

Nemzetközi volt a tábor kezdetekről fogva, vagy csak később hívtatok meg külföldi festőket?

2005-ben lettünk nemzetköziek, amikor Duliskovics Pál személyében Kárpátaljai vendég is érkezett. A következő években már egyre több erdélyi és kárpátaljai, sőt 2007-ben három iráni művészvendégünk is volt. Teltek az évek, és a táj szépsége, valamint valószínűleg a mi naiv, de szerető vendéglátásunk hatására évről évre bővült a művészek száma.

Tiszalök, Kenyérgyári-holtág

Idén olyan magyar és külföldi alkotók kaptak meghívást, akik még nem vettek részt a tábor munkájában. Hogyan kerültek ők a képbe?

Váltani kellett a meghívott alkotók között. Egy merésznek mondott döntéssel új arcok, új lelkek kerültek köreinkbe, ami nem biztos, hogy a távol maradóknak jó érzést okozott. Mégis megtettük! Felkértük Gebora István művész urat, hogy legyen a telep művészeti vezetője, és segítsen abban, hogy a megújulás felé nyissunk! Örömünkre nagy szakértelemmel és körültekintően hozott magával olyan barátokat, akik művészetükkel friss vért kevertek a telep életébe.

Tölgyesiné Varga Katalin: – Katika, kezdettől fogva Istvánnal együtt végzitek a szervezési munkálatokat? Hogyan osztjátok meg egymás között?

2000-ben, a Millennium évében indult el az alkotótábor, ebben az évben neveztek ki intézményvezetőnek a Városi Könyvtár és Művelődési Ház élére. Hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam a feladatok elvégzésébe, és amikor Zrinszki István képviselő úr elmondta az elképzelését, akkor egyszerűen nem tudtam erre nemet mondani. Azóta együtt szervezzük évről évre a tábort, amely óriási változáson ment keresztül, de még most sem érte el a „csúcsformáját”. A szervezési feladatokat meg szoktuk osztani, attól függően, hogy kinek van rá éppen ideje, kinek van azon a területen kapcsolata, illetve az adminisztratív feladatokban nagyon sokat segítenek a kolléganőim is.

Koszorúzás a Csontváry-szobornál

Sok színes programot szerveztetek a résztvevők számára idén is. Kérlek, mondj néhány gondolatot ezekről a programokról!

A kísérőprogramok szervezése és mennyisége mindig nagy dilemma számunkra, hiszen ez a 8 nap nagyon rövid az alkotóknak, és meg kell találnunk az egyensúlyt, hogy azért a települést és a környezetét is bemutassuk a résztvevőknek, illetve élményt is nyújtsunk számukra. De a legfontosabb dologra, az alkotási folyamatra is hagynunk kell időt. Az idén a nyitórendezvény a Fekete szakáll Kalandparkban volt, ahol DanTamás vállalkozó látott vendégül bennünket. A csodálatos környezetben megismerkedhettek az alkotók az élő Tiszával, a stranddal, illetve a vacsora egy különleges gasztronómiai élménnyel is szolgált.

Szerda délután a tábor névadójának a szobrát koszorúztuk meg, és a tábor szakmai vezetője, Gebora István elevenítette fel a munkásságát, kiemelve a Tiszalökön töltött éveit. Utána megtekintettük a galériában a tavalyi évben felajánlott alkotásokból összeállított kiállítást is, illetve Mezei Sándor mutatta be a néhány évvel ezelőtt készített alkotását, amely Tiszalök jellegzetes épületeit, szobrait ábrázolja. Csütörtökön a tiszadobi Andrássy kastélyt látogattuk meg, ahol a Herendi kiállítást is megnézhettük. A parkban és a Tisza-parton tett séta során mindenkit megcsapott a történelem szele.

Tiszadob, Andrássy kastély

Miért tartod fontosnak, hogy ne “csak” egyszerű alkotótábort rendezzetek?

Ahogy telik az idő, egyre inkább rájövök, hogy életem egyik fontos „műve” ez a tábor, és szerintem a szervezőtársam, István is így van ezzel. Hosszú utat jártunk be, rengeteg művésszel és művészeti vezetővel dolgoztunk együtt, sok tanácsot fogadtunk meg, kerestük az utunkat. Az eltelt évek, a tapasztalatok, a visszajelzések mind arra sarkallnak bennünket, hogy tovább kell lépnünk, és minden évben többet és többet hozzáadni. Másképp szerintem nem is lehet!

Szponzorok nélkül nagyon nehéz egy ilyen színvonalas tábor megrendezése. De ti szerencsés helyzetben vagytok, mert Tiszalök város polgármestere, Gömze Sándor úr művészetet szerető ember és a város önkormányzata is támogatja az elképzelésetek megvalósítását. Milyen segítségre lenne még szükségetek ahhoz, hogy országosan is ismert, még színvonalasabb tábort tudjatok szervezni?

Igen, nagyon sokat jelent Tiszalök Város Önkormányzatának és Gömze Sándor polgármester úrnak a támogatása, e nélkül nem is tudtuk volna megrendezni a táborokat. De úgy gondolom, hogy önállósodnunk kell, és a táborhoz szükséges forrásokat pályázati pénzekből, szponzorok felajánlásából és az ajándékba kapott alkotások értékesítéséből kell fedeznünk. Először nekünk kell elhinnünk, hogy ez a tábor megérett az országos hírnévre. Nagyon nagy előrelépést látok abban, hogy Gebora István művészeti vezető úr felajánlotta a Verőcei Galériában egy kiállítás megrendezését. A riport, amit most készítesz velünk a Montázsmagazinnak, szintén megtiszteltetés, hiszen a célunk az, hogy minél többen tudjanak erről a táborról. Köszönjük szépen a lehetőséget!

Tiszalöki erőmű

Kialakult szokás, hogy a városi könyvtárban kiállítás keretében mutatjátok be az elmúlt év alkotótáborában készült műveket. Milyen visszajelzéseket kaptok a város lakóitól, illetve a közeli művészeti iskola tanulói részéről?

Nagyon szeretik a kiállításokat, nagyon értékelik, hogy az alkotásokon visszaköszönnek a tiszalöki épületek, tájak és emberek. A művészeti iskolából osztályok szoktak átjönni a galériába, és ott tartják a rajzórákat. A gyerekek kiválasztják a nekik legjobban tetsző alkotást, és elmondják, hogy mi az, ami megfogta őket abban a műben. Nagyon sokat tanulnak egy ilyen órán, és nagyon büszkék arra, hogy a városban ilyen tábor működik.

A résztvevő művészek minden évben felajánlanak néhányat az alkotásaik közül köszönetük jeléül. Mit terveztek? Mi lesz ezekkel az ajándékba kapott alkotásokkal?

A galériában állandó kiállításként van jelen az alkotásokból összeállított tárlat, amelynek a festményeit cserélgetjük. Az intézményekben, – a Polgármesteri Hivatalban, az óvodában és az Idősek Otthonában is – a falakat díszítik a művek. Terveink között szerepel egy elektronikus katalógus létrehozása, amely alapján értékesíteni szeretnénk az alkotások közül.

A tábor résztvevői

Sikeres tábort zártatok ebben az évben is. A művészek nagyon jól érezték magukat, számtalan színvonalas alkotás született. Mikor kezditek el a jövő évi tábor szervezését?

Ahogy véget ér a tábor, már elkezdődik a következő évi rendezvény tervezése. Először is a visszajelzések alapján elemezzük az ideit, mi sikerült jól, mi az, amit másként kell csinálnunk. Azt örömmel hallottuk, hogy mindenki jól érezte magát, és az utolsó napon szomorúan vettük tudomásul, hogy ez is véget ért, és el kell búcsúznunk egy időre egymástól. De az önkormányzat segítségével, a polgármester úr támogatásával Istvánnal azon fogunk munkálkodni, hogy jövőre még színvonalasabb tábort szervezhessünk.

Gebora István volt a 2017. évi tábor művészeti vezetője. Ha jól tudom, már egy évvel ezelőtt részt vettél a tábor munkájában. Idén viszont már mint művészeti vezető tevékenykedtél. Mi volt a legfontosabb szakmai célkitűzésed a művészeti tevékenység megtervezésekor? Hogyan sikerült új színt vinni a tábor életébe?

Először 2015-ben kaptam meghívást a tiszalöki Csontváry Alkotótábor alkotói körébe, de abban az évben pontosan azonos időben Erdélyben vezettem az Erdélyi Művésztelepet Székelyvarságon, így csak az ismételt invitálásra tudtam Tiszalökre jönni 2016-ban.

Gebora István festőművész, a tábor művészeti vezetője

Itt már tavaly nagyszerű embereket, alkotókat ismertem meg. Mivel szoros művészi, baráti és munkakapcsolatokkal rendelkezem Erdélyben és Kárpátalján, jól megértettük egymást az ukrán és román állampolgárságú művészekkel. A tavalyi tábor is nagyon erős szakmai értékű volt, de hiányoztak olyan alkotó technikák, mint az akvarell, a szén vagy a pasztell, valamint magas százalékban a realisztikus festészet jelent meg a képeken. Amikor megbízást kaptam a tábor vezetésére és részben az alkotók felkérésére, rögtön arra gondoltam, hogy ezek a hiányzó technikák is kapjanak teret, és jelenjenek meg az intuitív, expresszív emocionális alkotások is a tábor életében.

Mivel ez a tábor nagy hagyományokkal rendelkezik, és a külhoni alkotók hazájuk életében is élenjáró művészeti értéket képviselnek, így természetesen igyekeztem a művészeti bővítést, frissítést a hazai festészet olyan rangos alkotóival kiegészíteni, akik rendszeresen vesznek részt hazai és nemzetközi alkotótáborok munkájában, valamint alkotásaik már sok rangos kiállításon és megmérettetésen szerepeltek. Ismervén az alkotók munkáit, alkotói erejüket, a művészeti vezetés részemről nem a szakmai irányításban, hanem inkább szervezési, menedzselési, helyismereti, értékelési kérdésekben realizálódott.

Tiszadobi kastélypark

Egyik este Az álom hava című művészfilm megtekintésére invitáltad az alkotókat. Mit szerettél volna elérni ezzel a filmvetítéssel?

Igyekeztem megmutatni az új csapattársaknak azokat a helyszíneket, amiket már tavaly megismertem. Így került a képbe az “Álom Hava” című film is, melynek cselekménye 1690 Álom havában /decemberben / játszódik. Pár rongyos ember vánszorog a síkságon. A török dúlásban kiürült Bácska pusztaságán bujdosók érkeznek a romjaiban is monumentális Aracsi Pusztatemplom falai közé. A török fogságból szabadult három figura rég vesztett otthonát és helyét keresné.

Bicskei Zoltán, a film rendezője ezeket a kérdéseket nem csak dialógusokkal, a szereplők játékával, hanem nagyon intuitív expresszív képi megoldásokkal jeleníti meg a filmben, ezekre a képekre hangolódva javasoltam a film megtekintését. A vetítés utáni hosszú beszélgetésekből kiderült, a képi megoldások által bármely alkotás sokkal jobban értelmezhető, és mélyebb érzelmeket ébreszt, mint egy dialógusokra, gegekre épített közönségfilm. Így van ez a festészetben is, így került számomra a képbe a vetítés, és így lett szakmailag hasznosabb, mint egy képzőművészeti előadás.

Tiszalök határában

Kérlek, mondd el befejezésül, hogyan értékeled a művészek alkotótevékenységét! Van olyan terület, amiben változtatnál a jövőben?

Úgy érzem, a szervezőkkel közösen megfogalmazott célok maradéktalanul teljesültek, és a tizenöt alkotó több száz alkotásának zöme minden szinten megállja a helyét. További céljaim, amennyiben a jövőben is felkérést kapok a szakmai szervezésre, az a folyamatos frissítés és részbeni rotáció. Saját tapasztalatom is, hogy azok az alkotók, akik másodszor, harmadszor jönnek ugyanabba az alkotótáborba, többet alkotnak, és még magasabb szakmai eredményeket érnek el alkotásaikban, mint előző évben. Célul kell kitűzni azt is, hogy legyen egy olyan alkotói tér, ahol esős, szeles, hideg időben is dolgozhatunk, vagy éppen legyen lehetőség szobrászoknak, fafaragóknak, keramikusoknak is az alkotásra. Hasznos lenne a fotóművészeti alkotások megjelenése is.

Köszönöm a beszélgetést. További nagyon sikeres együttműködést kívánok nektek! Váljon országos hírűvé a Tiszalöki Nemzetközi Alkotótábor!

 

Almási Zsuzsanna akvarellfestő

 

 

Hozzászólások