… Ez a nyelv immár nemzedékeket gyönyörködtetett, gazdagított. De volt-e, van-e nyelvtana Weöresnek? Akadnak itt-ott nyelvfilozófiai fejtegetései, ám grammatika-, netán stilisztikakönyv írására tudtunkkal sohasem kérték föl. Bizarr ötletem: tegyük meg, írjuk meg helyette, ha csupán dióhéjban is.

 

weores_sandor7

 

Szavak című rövid versére a nyelvész Szathmári István is joggal figyelt föl. Szerinte e pársoros remeknek az üzenete: az új, azaz az argó szavak melletti kiállás – stílusértékkel, -hatással. Íme:

Szakállasak
szegény szavak,
rózsa, remény,
erkölcs, erény …
De van köztük
szakállatlan
fickó, kinél
borotva van.
A cucc, szia,
kaja, pia,
mind újdonsült
atyánkfia.
Tetszik, vagy nem,
itt vannak ők,
szakállat még
nem lengetők.

A neves professzor úgy véli: nem kell annyira tartanunk az argó jellegű, szellemes, sőt hangulatfestő szavaktól. Persze lehetőleg mégse hordozzák a durvaságot, a trágárságot, embertársaink megalázását …

 

szathmari_istvan_nyelvesz

Szathmári István nyelvészprofesszor

Van Weöresnek egy ritka, alig emlegetett verse: A tipográfushoz. A nála egy évvel idősebb barátját, a híres könyvtervező grafikust köszöntötte vele, amikor az 65 éves lett. A költemény érdekessége az, hogy a sorok végén (18 soron át!) más-más toldalékot (jelet/ragot) kap a „könyv” szavunk. Egy kivételével, erre még visszatérek. Ízelítőként lássuk ennek az ódaszerűségnek első három sorát:

Szántó Tibor, művésze a könyvnek,
arányt, stílust helyezel a könyvbe,
ékszerészként formálod a könyvet, (…)

… Aztán még ilyen végződéslelemények jönnek: könyvvé, könyvben, könyvét, könyve, könyvre stb. – mindegyikük természetesen szerkezetben, mondatban, annak részeként funkcionál. Ne mulasszuk el a három teljes utolsó sort:

ezért kérlek, te gondozd a könyvem,
hogy firkám a szép és tiszta könyvvel
összeillő legyen, ép egész könyv.

 

szanto_tibor_grafikus

Szántó Tibor grafikus könyve

A végső, a tizennyolcadik sor „könyv”-e nem kap(ott) toldalékot. Érdekes, és egyben becsapós is. A mondatelemző órán a figyelmetlen diák rögtön rávágná: „Alany”. Ám nem az, hanem egy összetett állítmány névszói része! Azt állítja és egyúttal kéri is a költő, hogy : „legyen könyv”, avagy „könyv legyen”. A maradék tizenhét – toldalékolt – „könyv” szó- és mondattani elemzése ezek után már gyerekjáték. Sőt: nyelvi játék.

… Mert talán maga Weöres Sándor is annak szánta!

 

Holczer J. Pompiliusz

(Megjelent nyomtatásban a Keresztény Élet 2013. június 23-i számában.)

 

 

Hozzászólások