Vörös Ferencné Babit, a Pécsen élő festőművészt faggatom életéről, munkásságáról.

1948-ban születtem az Alföldön, Tázláron. 1954-ben költöztünk Pécsre. Itt jártam az iskoláimat, itt is érettségiztem. Férjemmel három gyermeket neveltünk. Jelenleg nyolc unokával büszkélkedhetünk. Szép életem volt, általában olyat csinálhattam, amiben jól éreztem magam. Így került sor a rajzolásra és a festésre is.

Sokat utaztam, ahonnan mindig hoztam olyan élményt, amelyet megfestettem. Mindenhol észreveszem az érdekeset, a szépet, a jót. Szeretem a különleges embereket.

Egy pár ajtón bekopogtattam, hogy szívesen bemutatnám alkotásaimat. Mindenhol azt mondták, visszahívnak telefonon, de sose hívtak vissza. Így került sor arra, hogy a saját garázsunkban (42 m2) kezdtem kiállítást rendezni „GARÁZSKIÁLLÍTÁS” címmel. Erre figyelt fel 2012-ben a helyi TV és Rádió. Kaptam hideget-meleget, s kapok azóta is. Nehéz az amatőrök helyzete. Felkérés nincs. Én pedig nem szeretek könyörögni sehol senkinél. (Nem panaszkodom, ez tény.)

Mire ez a riport megjelenik, betöltöm a 69. évemet és megünnepeljük a 49. éves házassági évfordulónkat.

Mi volt a foglalkozásod?
Irodában dolgoztam mindig. BM TÁKISZ volt az utolsó munkahelyem nyugdíjazásom előtt, titkárnő voltam.

Mikor érezted azt, hogy ecsetet kell fogni a kezedbe?
Miután nyugdíjasként otthon maradtam, sok felesleges időm lett. Így 2009-ben elkezdtem rajzolgatni, a családom biztatott, ekkor 61 éves voltam. 2010-től festeni kezdtem egy pár ős csoportban egy rajztanár iránymutatása mellett. Itt sajátítottam el az alapokat. (Közel, távol, perspektíva, stb…).

Kitől tanultál festeni? Kik a kritikusaid?
Nemerey Péter grafikus-rajztanár segített 3-4 évig a különböző technikák helyes alkalmazásában. (Egyébként egyedül festek, saját hibáimból próbálok tanulni.) Egyik nyáron pár napot töltöttem Kecskemét mellett Nagy Otíliával, aki Pécsett tanult, sok mindent elmagyarázott a festészettel kapcsolatban. A legnagyobb kritikusaim a férjem, gyermekeim és a barátnőm.

Milyen technikát alkalmazol?
Ceruza, szén, pasztell, tus, akvarell, akril, olaj, Szinte mindent, ami létezik. Szeretek mindent kipróbálni.

Van kedvenc témád?
Időszakos: volt, mikor mindent rajzoltam, festettem. Van, mikor csak virágokat, tájképeket, most például lányokat kalappal vagy anélkül.

Hány kiállításod volt?
2010-ben egy csoportos kiállításon vettem részt néhány képemmel festőtársaimmal együtt.
2012-ben rendeztem az első Garázskiállításomat, melyen a helyi TV és a rádió képviselői is részt vettek.
2014-ben a Garázskiállításon kívül még három kiállításom volt Pécsett.
2015-ben a Garázskiállítás után volt egy pécsi kiállításom.
2016-ban szintén kettő kiállításom volt.
2017-ben egy kiállításom volt (előző lakhelyemen, ahol 34 évig laktam egy bemutatkozó) Pécsett a KÉK Egyesületnél, s most szeptember 8-án lesz szűkebb körben, a jelenlegi lakóhelyemen, egy Közösségi Házban, ahol most mutatkozom be.

Indiai utam emlékére

Mennyire vagy ismert Pécsett?
Nem igazán ismernek. Senki sem próféta a saját hazájában.

Kaptál már valamilyen elismerést az alkotásaidért?
Internetes oklevelekkel rendelkezem csak. Mivel pályázni még nem mertem, így nem kaptam máshonnan semmilyen elismerést.

Milyen álmaid vannak, amit szeretnél, ha még valóra válnának?
Talán eljön az idő – amennyiben az energiám és egészségem megengedi -, hogy nem csak a saját örömömre, a családom és a barátaim kedvéért készítem a festményeimet, de többen érdeklődnek majd irántuk.

          

Köszönöm szépen a bemutatkozást! Ismét egy jó példa arra, hogyan adjunk nyugdíjas éveinknek is értelmet. Legyen még hosszú, boldog, alkotásokkal teli életed, Babika!

 

Nagy L. Éva

 

 

Hozzászólások