Önéletrajz

1953. február 5- én születtem Kecskeméten, egy szerény körülmények között élő munkás-család negyedik gyermekeként.  Az utcában iskola is volt, így az elemit itt végeztem.  Közel volt a játszótér és a könyvtár, s egy végtelenül kedves, türelmes könyvtáros néni. Nyolc – kilenc éves koromban kezdtem írni első és mindmáig egyetlen regényemet. Tán hét – nyolc oldal lehetett kész, mikor az iskolában valakinek annyira megtetszhetett, hogy kicsente a táskámból. Ez a próbálkozás nem azzal a sikerrel járt, mint szerettem volna. A nyolcadik után szakmát tanultam és több mint negyven évet az iparban dolgoztam.

 

Az utóbbi öt évben kezdtem megint komolyabban írni. Általában négy és hatsoros, rímes, szerelmes vagy a természetet bemutató verseket, és újabban elbeszélő költeményeket is. A versek mellett meséket is írok, természetesen a meséket is rímes versben. Az ismerősöktől és az írótársaktól nagyon sok pozitív visszaigazolást kapok.

 

Tagja vagyok a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének. Megjelentek már verseim a Baráti Kör Üzen a homok, és az Üzenetek című lapjában is. Októbertől a Klárisban is várható a megjelenésük. Most a mesesorozataimhoz keresek kiadót.

 

Szívemre vonva   

Szívemre vonva ölellek át,
Mint megtalált ritkakincs csodát,
Ajkamon érzem ajkaid ízét,
Lelkemben őrzöm tested melegét.    

Szép szemed tükre ragyog reám,
Szeretlek édes! – súgja a szám,
Hajadnak fürtjeit cibálja szél,
Arcomat veri, mint hulló levél.

Szíved ritmusán boldogan jár,
Hajadon táncot a holdsugár,
Hajnali tó tükrét teríti szét,
Míg rigó zengi el víg énekét.

2009. 03. 19.

Urak bora / bordal /

Az vagyok, az urak bora!
Cseléd nem kóstolt még soha,
Díszhelyem is szemközt vagyon
Herendi közt az asztalon!

A pincébe mennek értem,
Ha sült malac terítéken,
Ott őriznek lakat alatt
Fahordókban gádor alatt.

A pórnéphez? Semmi közöm!
Mímelem csak rút közönyöm,
Ha úgy tetszik, gőgös vagyok,
Senkinek sem hajbókolok!

Halkan súgom, tudjál róla!
Úr még nem tett értem soha!
Tőkéimet nem karózta
Kezét értem nem mocskolta!

Nem kötözött, nem kacsozott
Aszályban sem locsolgatott!
Paraszt véres verejtékkel
Öntözött meg kút vizével.

Csak dőzsölnek, esznek, isznak
És vég nélkül mulatoznak!
Nem jó ez így, most már elég!
A semmiért, mi kéne még?

Mondta a bor a kancsóban
S földre hullott a gádorban,
Mielőtt folytatta volna,
Fölszívódott,- a homokba.

2011. 05. 17.

Négy évszak dal

A tavasz

Zsongó friss illatát szellő sodorja,
Suttogón üzen a fenyvesek lombja,
Patak vizét árja bővebben ontja,
Gyenge hóvirág is szirmait bontja.

Kismadár az ágon trillázva dalol,
Ürge járatában ébred valahol,
Mókus odújából ki-kijárogat,
Visszatérnek mind a vándormadarak.

Sugárzó ifjúság lassan andalog,
Ajkukról szerelem csókra csókot lop,
Ragyogó nap kél hamvadó tavaszra,

Rügyből virág lesz, természet parancsa,
Mintha mindkettő közös úton járna,
Ahogy kikelet belevész a nyárba.

2010. 11. 28.

A nyár

Ezer sugarával szikrázik a nyár,
Bő kalászt érlelő izzó napsugár,
Kispatak messziről neki integet,
Visszakacsint rá és tükrébe nevet.

Kismadár a fészkén boldogan dalol,
Róka kölykeivel játszik valahol,
Szárcsa a zsombékban titkon fészket tart,
Mély már itt a víz és túl messzi a part.

Lobogó szerelem tombol a fényben,
Megpihennek majd tölgyes hűvösében,
Indul a hangverseny, rákezd a duó,

Békák kuruttyolnak, nagy a dáridó,
Tücskök ciripelnek, halk muzsikaszó,
Elmúlik a nyár is, mint a zeneszó.

2010. 11. 30.

 

Az ősz

Szénaillat szállong levágott réten,
Elmúlott a nyár, nem süt már, mint régen,
Erdők lombja jajgat, tépdesi a szél,
Cudar szélben sárgult őszi falevél.

Kismadár a fészkén halkabban dalol,
Ürge járatában télire pakol,
Zsákot mogyoróval mókus telerak,
Útra kelnek mind a vándormadarak.

Szemérmes szerelem perzseli a nőt,
Könnyű édes terhét viseli az ősz,
Szépsége nem kopott, másként szépül, sőt!

Ezer árnyalattal búcsúzik az ősz,
Bár „vénasszonyék” meleget ígérnek,
Átadja helyét, mégis, majd a télnek.

2010. 12. 02.

A tél

Tél jégbörtönében roppan a faág,
Reggeli ablakon fagyos jégvirág,
Múló szeszély, nem más, csak futó homok,
Mint karácsony táján az angyalnyomok.

Kismadár az ágon magában dalol,
Medve barlang mélyén szundít valahol,
Vadkan a tölgyesben csapását rója,
Nyúl a vadász elől megbúvik bokorba.

Ringó bölcső mélyén alvó csecsemő,
Most anyja ringatja, féltőn szerető,
Idebenn szeretet és jó meleg jár,

Odakinn hó alá vetkezett a táj,
S ha majd véget ér fagyos jégkirály,
Elolvad a hó és újra tavasz vár.

2010. 12. 03.

Kart a karba ölt majd ismerős, barát,
S együtt éneklik négy évszak dalát.

Hozzászólások