Barta Dóra, a Kecskemét City Balett vezetője rendezte és a koreográfiát készítette Verdi Traviata című táncszínházi előadásukhoz, amelyet a nagyszínházban játszanak. Az előadás ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy című műve nyomán – keveredve az opera és a táncművészet összeolvadó, egymást kiegészítő jellemzőivel – válik valami különleges, “több nyelven beszélő” művészeti összjátékká. A premierje 2018. december 7-én, 19.00 órakor lesz a kecskeméti Katona József Színház nagy színháztermében.

Guiseppe Verdi Traviata című operája az egyetemes zeneirodalom egyik legismertebb alkotása. Bemutatása óta a világ operaházainak legnépszerűbb repertoárdarabjai közé tartozik. Az ifjabb Alexandre Dumas művéből készült Verdi opera igazi rejtelmes remekmű, amelyet halhatatlan zenéje és látszólag talán egyszerű története, amely a gyötrelmes szerelemről, az összetartozásról és az elválásról egyaránt szól, igazi alapművé avatott. 

 

Violetta – Szőllősi Krisztina / Nagy Nikolett
Alfréd – Földesi Milán
Alfréd apja – Katonka Zoltán
Halál – Jurák Bettina
Flóra – Hoffmann Zoé Virág
Annina – Varga Lotti
Báró – Szóka Roland
Orvos – Raj Martin
Vendégek – Takács Odett, Ragcsák Patrícia, Bolla Bence

Zene: Montázs
Látványkoncepció: Barta Dóra
Díszlet- jelmez: Mátravölgyi Ákos
Fénytervező, koreográfus asszisztens: Katonka Zoltán
Konzultáns: Szabó Tamás
Ügyelő: Kovács Írisz
Rendezőasszisztens: Frigyesi Tünde

Rendező-Koreográfus: BARTA DÓRA

     

Ennek a sokak által rajongásig szeretett műnek táncszínházi adaptációja, Verdi és Dumas hőseit segítségül hívva örök emberi szenvedélyekről és gyötrelmekről, szerelemről és halálról beszélhet a tánc csodálatos nyelvén.

Mi lehet az az önmagunknál fontosabb dolog, amiért feláldozhatjuk magunkat és szerelmünket? S vajon tényleg megválthatjuk-e saját áldozatunk árán valaki más boldogságát? Vagy hiábavaló ez az áldozat? Létezik-e, létezhet-e egyáltalán boldogság a múltunktól, a környezetünktől, a családunktól függetlenül? Élhetjük-e csak a saját életünket, tudomást nem véve a minket körülvevő világról? Lehetséges mindez? Vagy csak álom, mert a Valóság úgysem hagyja, hogy ne vegyünk róla tudomást? Csak egyszer élünk, de akkor tényleg élünk, vagy csak úgy teszünk, mintha?

     

 

Bemutató: 2018. december 7-én, 19 órakor a Nagyszínházban

 

 

Hozzászólások