Milyen pályára készültél, miről álmodoztál, mint gyermek?

Gyermekként festőnek készültem, de a művészetek több ágával is ismerkedtem. Tanultam hegedülni, énekeltem, népi táncoltam. Művészeti pályára azonban nem léphettem, mert a szüleim nem tudták vállalni a taníttatásomat, így “vakvágányra” kerültem.

Mit sikerült megvalósítani az álmaidból?

Aktív életemet hivatalnokként éltem le. A költészetet mindig szerettem, gyermekkoromban is írtam már verseket, később is. De aktívabban nyugdíjas koromtól írok, amikortól visszakaptam “alkotói”szabadságomat. A rajzolás és a festészet szeretete is megmaradt hobbiként.

Soha nem késő újra álmodni az álmainkat és újra tervezni az életünket. Miket írsz, melyik irodalmi kör vett a szárnyai alá?

Tagja vagyok az országos Batsányi-Cserhát Művész Körnek. Eddigi munkáimért, pályázataimért 2011. november 11-én Art-Aranydiplomát kaptam. Verseket, elbeszéléseket, novellákat írok.

Úgy tudom, hogy szeretnéd könyvként hátrahagyni azt a sok kedves gondolatot, amelyet papírra róttál.

Igen, három-négykötetnyi írásom van. Első könyvem kiadása előkészületben. Verseim jelentek már meg antológiákban, irodalmi magazinokban, internetes oldalakon.

Köszönöm, hogy megengedted, hogy betekintsünk az életedbe, és ízelítőül közzé adhatok a verseidből. Kívánok erőt, egészséget, boldogságot és aktív alkotókedvet!

Te meglelted ,,helyedet e helyen”!

(Nagy L Éva)

Hatvanötöm

Észrevétlen eliramlott
elevenen hátrahagyott
hatvanötöm megrázott
szédülten rohanó
évgyűrűket akasztó
könnyeket fakasztó
libbenő ikszeim
senyvedő éveim
repkedő gondolatim
e világi forrongó
lelkemig hatoló
véremig lázító
gyengülő jelenben
renyhülő holnapok
emésztő gondok
delelőm zsibbasztó
emlékein átcsapó
édes-keserűn átható
repkedő fohászok
senyvedő kalászok
delelő foszlányok
foszlós kalács guruló
szegénységünk aggasztó
bitangul nyomasztó
elillanó hatvanötöm
bizakodó szerénységgel
hálaadó reménységgel
unokám sütötte tortám
örömláz izzott arcán
tizenkilenc éve táján
2012.

Nem lelem helyem

Felajzott érces indulat
Verte fel nyugalmamat
Kékcsipkés álomgyári báj
Pengeélű vijjogásra vált
Altatódal helyett, csúfos ármány…
idült zagyvaság terült rám
Mélyre rántott e rémség
Mi mar rég…tépdes szét!
Szétfeslő kékcsipkés álom
pernyéje csapott arcon
Fejem búbján táncol…
Viharár rombol,- széthord!
Korhadó farönk min ülök…
Én már soha nem derülök?
Halántékom fölött dőrén
Fakó tincseim intnek pőrén
Nem lelem helyem e helyen

Őröl – őröl

Sors béklyója rámnehezült
Tán örökre rámtelepült
Kékfodrú álmaim útján
Nem hét pecsét alatt
De rámfeszült a lakat
Mi mardos rendíthetetlenül
S életemre vetül
Rideg örvény min lépdesek
Jó szívem a gavallér
Jó helyébe jót ígért
Észveszejtő e bajság
Idegörlő e kórság
Mi őröl-őröl, s felőröl!
Kínok gubancában szédelgek
Kékfodrú álmomban ténfergek
Szétforgácsol e lét
Mit tapasztgatok rég
Foltozgatom verejtékkel
Mint szakadt rongyot serényen
Mert születtem szegényen
Oh Istenem mivé lettem
E koldusbotos világban
Elindulok a remény útján
Kékfodrú álmaim hídján

Hozzászólások