Vargas Llosa: A város és a kutyák /La ciudad y los perros/ – “Nem a regényíró választja a témáit, hanem azok választják ki őt.”

Szerintem kevés olyan ember van, akit az életében ne értek volna sérelmek, megaláztatások, kiszolgáltatottság. Az iskolás évek is hordoztak magukkal olyan fájdalmakat és megaláztatásokat, amelyekre felnőttként is emlékezünk, hiszen életünknek olyan része volt, amit nem lehet kitörölni. Személyiségünk, létünk meghatározójává vált. Mindig választani kell, hová tartozunk, a megalázók vagy megalázottak közé. Azt is megélhettük, amikor egy munkahelyen „újként” voltunk titulálva – olykor még évek után is -, és sok küzdelembe, tűrésbe került, míg „helyünk lett a csapatban”, vagy éppen odébbálltunk, és kezdődött minden elölről.

Számos irodalmi mű, film készült ezekről a témákról. Sok esetben önéletrajzi ihletésűek, és bemutatják mindazt a kiszolgáltatottságot, megalázást, amit el kellett szenvedniük. Azonban mégis legtöbb esetben jellemformáló tényezővé válik, és a megpróbáltatások kitartást, megingathatatlan egyéniséget kovácsolhatnak.

Énnekem senki se mondja, hogy ez a legszebb kor! – részlet a könyvből –

Egy fiatal perui író könyve megjelent az Alfaguara Kiadónál, és elnyerte a Biblioteca Breve díjat. A világ megtudta, hogy milyen kegyetlen az élet a Leoncio Prado Katonai Kollégiumban, és megsejthette, hogy valami különlegeset tart a kezében. A város és a kutyák – Mario Vargas Llosa (irodalmi Nobel-díjas író) műve 1962-ben jelent meg, 30 nyelvre fordították le.

A regény anyaga önéletrajzi ihletésű: katonaiskolai negatív élményeit dolgozta fel benne, akárcsak Ottlik Géza Iskola a határon című műve. Mario Vargas Llosa (teljes neve Jorge Mario Pedro Vargas Llosa, Vargas Llosa őrgrófja; Arequipa, Peru, 1936. március 28. –) perui író, esszéista, újságíró, irodalomkritikus, akadémikus, 1996 óta a Spanyol Királyi Akadémia tagja.

2010-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat “A hatalomszerkezetek feltérképezéséért és az egyéni ellenállás, fellépés és kudarc erőteljes ábrázolásáért”.

Mario Vargas Llosa a Nobel-díj ünnepségén, 2010. december 10. Stockholm. (Getty Images / Thinkstock)

1990-ben elindult a perui elnökválasztáson.

„Botcsinálta politikus voltam, nem vitás. Hevesen elleneztem, hogy Peru teljes bankszektorát államosítsák. Mások is így voltak ezzel, és az így indult mozgalom élére álltam. Szép sikereket értünk el, egyre csak nőtt a támogatottságunk, ez vezetett a jelöltséghez. Egy teljes könyvet szenteltem az így szerzett tapasztalataimnak. Az ellenem folytatott lejárató kampány során az állami tévében a Szeretem a mostohámat című regényemet olvasták fel fejezetről fejezetre, hogy mindenki láthassa, micsoda perverz alak vagyok. Alan García, az akkori elnök szervezte a kampányt. Végül vesztettem ugyan, de a könyvet vették, mint a cukrot.” (Részlet egy interjúból).

Mario Vargas Llosa könyveinek hazai kiadója az Európa Könyvkiadó. Könyvei elején – az író által felettébb kedvelt – Egon Schiele rajzait, hátulján pedig az író fényképét láthatjuk. Bővebben ITT olvashatunk róla.

Művében megírta azt, amitől ő megmenekült. Bemutatja, emléket állit a perui társadalom kutyáiról. Azokról, akik az utcán élik ki a társadalmi különbözőségekből adódó ösztönös és kegyetlen hajlamaikat, és azokról, akik ugyan lehetnének a kollégium katonai diktatúrájának egyenlő tagjai, de amit kívülről hoztak, azt bent tudják csak igazán megvalósítani. Hidegvérű rangsorolás a nedvesség marta falak között, kegyetlen „játékok” a barátságért, a hovatartozásért, a túlélésért. Tarkómon éreztem a fegyelem rideg jegét, sütött ez a hideg, s ütött is, és keménysége sebet hagyott. De állva maradtam, és ugyan nem választottam térfelet magamnak, nem léptem senki mellé, Sartre legelső gondolatait megértettem. Játsszuk a hőst, mert gyávák vagyunk, és szentet játszunk, mert rosszak vagyunk…

A könyv fejezeteinek összefoglalója:

Vargas Llosa és Lombardi A város és a kutyák forgatásán

A város és a kutyák 1985-ben került a mozikba. A perui Francisco Lombardi rendezésében készült, a közönség körében nagy sikert aratott. A forgatókönyvet José Watanabe írta. Vargas Llosa elégedett volt az eredménnyel. A perui mozi klasszikus filmjévé vált, a nézők száma meghaladta a regény olvasóinak a számát. A perui filmkultúra eléggé ismeretlen a magyar mozi- és tévénézők között.

Az Andok országai (Bolívia, Chile, Ecuador, Kolumbia) közül egyedül itt van állami filmgyártás. A filmgyártást támogató 1972-es törvény megjelenése után néhány évvel kezdett forgatni a Francisco J. Lombardi. Marquez és Vargas Llosa műveinek adaptációi (A város és a kutyák – La ciudad y los perros) mellett Peru történelmi eseményeinek feldolgozásával ápolta a „Latin-Amerika-mítoszt.

A perui filmgyártás 1992-ben nehéz napokat élt meg, amikor visszavonták a húsz éven át folyamatos filmgyártást biztosító filmtörvényt, azonban 1994-ben létrehozták a Nemzeti Filmtanácsot (Conacine), fel szerették volna támasztani a nemzeti filmgyártást és „visszaédesgetni” a hazai filmekre a nézőket.

A város és a kutyák /La ciudad y los perros/ – perui filmdráma 1985.

Fernandez kadétot intelligenciája okán nemcsak a nála gyengébbek, de a fizikailag erősebbek is tisztelik. (Ő látja el a társait szerelmes levelekkel és pornótörténetekkel.) A negatív hős Jaguár, aki fizikai fölényével uralkodik a társai felett. A kis mindennapi csatározásokon túl egyszer “komoly” dolog történik: Gamboa hadnagy rájön, hogy valaki ellopta a tanáriból a kémiavizsga kérdéseit. Megvonja az egész osztálytól a kimenőt, amíg el nem árulják, ki volt a tettes. Egy gyenge fiú, akit a többiek Rabszolgának hívnak, nem bírja tovább, és feladja a társát, akit kirúgnak az iskolából. Mindenki tudja, hogy Jaguár nem hagyhat megtorlatlanul ilyen árulást, és a legközelebbi lőgyakorlaton Rabszolgát fejlövés éri…

A film részletekben ITT megtekinthető. (Görgessünk le az oldal aljára!) Talán egyszer megnézhetjük magyar nyelven is.

 

Lakatos Ilona

 

 

Hozzászólások