A Toll és Ecset Alapítvány szeptemberben tartotta az általuk meghirdetett 50 éven felüliek országos versmondó versenyét. A versenyt Varga Rudolf, egy bajai erdész nyerte, aki csodálatos versmondásával elbűvölte a hallgatóságot. Végül kiderült, hogy nemcsak a hallgatóságot, hanem a szigorú zsűrit is. Ismerjük meg a győztest közelebbről is!

1945-ben születtem Nyírádon (Veszprém megye). Szekszárdon, Bölcskén és Dunaszentbenedeken jártam általános iskolába. 1960-ban felvettek Szegedre a Kiss Ferenc Erdészeti Technikumba. Egy év szakmai gyakorlat után – melyet Gemencben végeztem – a 4 éves technikum következett. Kerületvezető erdész lettem a Gemenci Erdő- és Vadgazdaságnál. Két fiam született, akik szintén elvégezték az erdészeti technikumot.

Hol éltél? Hogyan kerültél olyan közelségbe a természettel, és hogyan lett erdész belőled?

Nagyapám és apám is erdész volt a Dunaártéri Erdő- és Vadgazdaságnál (Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. jogelődje). Ma a nagyobbik fiam itt erdész, a kisebbik sajnos New Yorkban él. Többnyire az erdőn laktunk erdészházakban. Akik kint laknak az erdőn, azaz bent az erdőben, közülük kevés olyan ember akad, aki ne szeretne bele ebbe az élő szentélybe, ebbe az ezerarcú otthonba, az erdőbe, a természetbe.

Nagyobbik fiammal és kisebbik fiam kisfiával

Van valamilyen gyermekkori élményed, amelyet szívesen megosztanál velünk?

Most úgy emlékszem vissza, hogy az egész gyermekkorom élmény volt. Csodálatosnak látom – bár gondolom, az idő szépít is – az erdő, a fák, a sok és sokféle vad, a madarak, mert ez így együtt az erdő. Bárcsak megoszthatnám e szerelmet mindenkivel!

Beszéljünk a versekről! Már gyermekkorodban is kedvelted a versmondást?

Szerettem hallgatni a jól és szépen elmondott verseket már gyerekkoromban is. De nem emlékszem, hogy lett volna a versmondással kapcsolatos ambícióm.

Mikor érett meg benned az, hogy kiállj a közönség elé, és verset mondj?

Szeretem olvasni és értelmezni a verseket. Elgondolkodatónak tartom Juhász Gyula megjegyzését:
“A költőnek van a legszebb hivatása e földön: ő az, aki halhatatlanná varázsolja a mulandóságot.”

Nagyon szép és tömör, igazságot megfogalmazó gondolat. Csak azt sajnálom, hogy ez a nagyszerű költő nem ismerte az erdész szakmát, mert hasonlót írt volna akkor arról is!

Beszédmondás közben a Gemenc ZRT üzemi balesetben elhunyt dolgozóira emlékezve – Erdészruhában

Van egy 6000 kötetes könyvtáram, köztük természetesen verses kötetek is. Valamikor régebben ráakadtam Wass Albert Gyertyaláng című versére. Egész este ezt olvastam, gondolkodtam rajta. Meghatott. Később eszembe jutott, hogy minden évben megy a vonat utasokkal tele az I. világháborús harcmezőkre, ahol nagyon sok magyar katona (is) elesett. Arról álmodoztam, hogy egyszer én is kiutazom, és ott beszélek az utókornak, magunknak arról, amit ők ott akkor értünk szenvedtek, meghaltak. Elszavalom Wass Albert csodálatos rímekbe szedett művét a helyszínen. Múlt az idő, és ez a szándék elpárolgott belőlem.

Amikor értesültem erről az 50 éven felüliek versmondó versenyéről, akkor gondolkodtam el azon, hogy elmúltam 70 éves, hogy a sport terén ezt már megtettem (20 évig cselgáncsoztam, 40 évig fekvőtámaszokat végezve is sportoltam – ebben 1997-ben Guinness rekorder is lettem, az 1999-es könyv ezt tartalmazza) most már e téren is próbáljam ki magam. Annál is inkább, mert van két barátom, kikkel egyre többet versenyzek. Persze azt, hogy barátaim, azt idézőjelbe teszem! De ők egyre inkább ragaszkodnak hozzám… ezek egymással valami rokonok lehetnek. Az egyiket valami Demenciának, a másikat pedig bizonyos Alzheimernek nevezik!

Régi cikk a Guinness rekordomról

Bizonyára voltak, vannak, akik ma is versmondásra biztatnak. A kedves feleséged elkísért, és nagyon boldog volt, amikor megtudta, hogy te lettél a győztes.

Verseket csak erdész- és vadászkollégáknak szoktam szavalni születésnap, névnap, nyugdíjba vonulás alkalmából. Ezen kívül erdészbálakon, és sajnos temetéseken. Mikor e szavalóversenyre jelentkeztem, a feleségemnek nem mondtam meg, hogy hova megyünk. Azt kérdezte: „Mit húzzak fel?! Erdészeti téma lesz?” Mondtam neki, hogy kivételesen nem! De ahogy közeledett az időpont, rájött. Azt mondta, hogy vagy szavalok, vagy énekelek. (Mert a magyar nótát is kedvelem!) Valóban nagyon örült a sikeremnek!

Soha nem gondoltál arra, hogy színészi pályát kellett volna választanod?

Mindig csodáltam, még ma is csodálom a színészi pályát, a színházat, a nagyszerű színészeket, de sohasem vonzott az a pálya. A versmondás során igyekeztem a vers általam értelmezett tartalmát átélve önmagamat adni.

Cselgáncsos társaimmal anno (középső sor jobbról a 2. )

Könnyen megtanulod a szövegeket?

Amelyik vers tetszik, amellyel azonosulni tudok, azt élvezem tanulni. S ez már garancia arra, hogy ha nehezen is tanulom, mégsem úgy érzem. Egyébként az erdő kitűnő színhely a verstanuláshoz!

Hogyan gyakorolsz? Én hallottam már olyat is, hogy van, aki tükör elé áll, és úgy mondja a verset.

Többször elolvasom a verset, majd versszakonként megtanulom, a mondanivalóját folyamatosan szem előtt tartva. Számomra ez határozza meg a kifejezésmódot. Persze ezt befolyásolják az egyéb tényezők, az esetlegesen átélt élmények. Például ennél a versszaknál:

„Ez gyermek volt még. Fák suhogtak benne,
talán szerelmes sem volt még soha…
Doberdó várta. Képét most is őrzi
kopott keretben egy kopott szoba.”

Általános iskolás koromban Dunaszentbenedeken, az egyik osztálytársamnál láttam: a tisztaszobában egy bevetett ágy felett kopott barna keretben fiatal katona állt, oldalán egy bajonettel. A barátom azt mondta, hogy az ő bátyja volt, de ő nem ismerte, mert elesett a háborúban. Többször látta, hogy a szülei levették és simogatták a képet, attól kopott meg a kerete. Amikor elmentem hozzájuk, mindig megnéztem ezt a képet, és már akkor elgondolkodtatott. Így sokkal emberközelibb lett számomra e versszak és az egész vers mondanivalója.

Kollégákkal vacsorán

Honnan értesültél a pályázatunkról?

A Petőfi Népe előfizetője vagyok, és annak egyik számában olvastam e lehetőségről.

Szoktál versmondó versenyeken indulni?

Nem. Eddig ez volt az egyetlen ilyen irányú megmérettetésem.

Tagja vagy valamilyen művészeti csoportnak?

Nem vagyok, s nem voltam tagja művészeti csoportnak.

Baján tudják rólad, hogy kiváló versmondó vagy? Gondolom, hogy több helyen is felkérnek szereplésre.

Minthogy csak erdész-, vadászközegben szoktam verset mondani, így a kollégákon kívül kevesen ismernek erről az oldalamról.

A versmondásom kívül még milyen hobbid van?

Nagyon szeretek olvasni, természetesen verseket is. Van egy kis konditermem, itt igyekszem magam fizikailag is karbantartani, bár ez sokszor ütközik a jó étvágyammal. Továbbra is imádom az erdőt és a kuvasz kutyáimat.

Milyen álmod, vágyad van még, amit szeretnél még, ha beteljesedne?

Szeretnék még sokat olvasni, és élni szeretném a családom és az erdészet (ahova minden hónapban egyszer meghívják a nyugdíjasokat is) körében az egyszerű nyugdíjas emberek életét. Hozzá kell tennem, hogy e versmondás által kapott élmény egy kicsit kizökkentett az átlagos életritmusomból. Érzékelve az egészet számomra ez talán nem is megmérettetés volt, hanem versmondás értő közönség előtt. Nem éltem még ilyet át, hogy tekintetükkel folyamatosan így visszajelezzen a közönség. Tényleg nincs korhoz kötve, hogy az ember újabb és újabb pozitív élményben részesüljön! Erősödik bennem az a vágy és remény, hogy esetleg még részese lehetek hasonló élményforrásnak.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Kívánok számodra erőt, egészséget, és azt, hogy általad minél több emberhez eljusson a versek tolmácsolása.

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások