“Akkor élünk sikeresen, ha vágyaink szerint élünk, mindig a saját értékrendszerünknek megfelelően cselekszünk.”  (Laurent Gounelle)

Kedves Évi! Megkérlek, mesélj életedről, az olajfesték illatáról, arról a késztetésről, vágyról, amely a vászon elé csalt téged először. Kezdjük a gyermekkorodnál!

Kárpátalján születtem, egy Beregszász melletti faluban, Nagymuzsalyban. Itt jártam általános iskolába és középiskolába. A művészetek már kicsi korom óta közel álltak hozzám, úgy a zene, az ének, a tánc, a színjátszás, a szavalás és természetesen a rajzolás, festés. A középiskolában Vidnyánszki Évike néni volt a magyar- és a rajztanárom, aki felfigyelt arra, hogy tehetségem van a művészetek terén. Szavalóversenyeken, színjátszásban, rajzversenyeken szerepeltem, valamint táncversenyekre is felkészített engem a többiekkel együtt. Együtt szerepeltem Évike néni fiával, Attilával, a Nemzeti Színház jelenlegi igazgatójával.

Az iskolában

A középiskola elvégzése után merre vezetett az utad?

Szerettem volna festőművésznek tanulni, de anyukám azt mondta: „ Évikém, abból nem lehet megélni. De tanító nénire mindig szükség lesz.” Igaza volt. Festészetből nem lehet megélni. Mivel szerettem volna tanítani is, hogy a bennem lévő „művészetet” megtanítsam a gyerekeknek, tanító néni lettem. Elvégeztem a Munkácsi Tanítóképzőt. A Tanítóképző elvégzése után tanítottam Borzsován az Általános Iskolában alsós tanító néniként. Itt részt vettem az énekkarban, ahol a Vári kolhozból is jártak, és megismerkedtem Vári Fábián László költővel. Közös fellépéseken vettünk részt. Néhány éven belül férjhez mentem, elkerültem a férjem szülőfalujába. Született két gyermekünk, Vivien és Roland. Itt a férjem jóvoltából megismerkedtem Pál Lajos családjával.

Később hogy alakult az életed?

Miután férjhez mentem, Tiszapéterfalván tanítottam alsós tanító néniként. 1993 nyarán a férjemmel megpályáztuk a Pusztaszabolcsi Gimnázium által hirdetett állást, ahol francia szakos tanárra volt szükség. Abban az időben lakást is biztosítottak, és munkahelyet is, nemcsak a férjemnek, hanem nekem is. Áttelepültünk. Itt dolgoztunk a gimnáziumban. Egerben elvégeztem az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolát. Több akkreditált továbbképzésen vettem részt, valamint háromszor a Pál Lajos által szervezett Kölcsey Ferenc ének-zene-tánc-kézműves továbbképzésen. A képzés minden este táncházzal zárult, ahol Pál Lajos fia, SZALONNA is húzta a talpalávalót.

Mikor kezdtél el festeni?

A rajzolás, festés kicsi korom óta végigkísért, tanulmányaim során is. A munkahelyemen szemléltetőeszközöket festettem. De csak hobbi szinten végeztem.

Tél az erdőszéli házikónál

Kaptál-e biztatást, van e példaképed, mestered, segítőd?

Régi munkahelyemen, Pusztaszabolcson a kolléganőmtől szereztem tudomást arról, hogy Nógrádi Katalin festőművész festőkurzusokat tart szombatonként a gimnáziumban, és az olajfestészetre tanít. Régi álmom, vágyam vált valóra azáltal, hogy megismerhettem Nógrádi Katalint és egy új technikát, az olajfestés technikáját tanultam meg tőle. 2012 májusától kezdtem el fejleszteni tudásomat a kurzusain. Bob Ross technikával festünk tájképeket és csendéletet. Ő lett az én MESTEREM, segítőm, példaképem. Az ő ajánlásával kerültem be a Batsányi Cserhát Művész Körbe, ahol festményeim által festőművész lettem.

Vízesés

Valahogy a Jó Isten olyan nemes, jólelkű, becsületes emberek körébe vezet, ami számomra hatalmas ajándék. 2013 őszén Budapesten, az Erzsébetligeti Színházban zsűrizésre kerültek a festményeim, ahol dicséretet és kiváló minősítést kaptam. „Álmodozás” című festményemért a pályázaton „Art Arany Díjat” kaptam. 2014 májusában ismét zsűrizésre kerültek a festményeim.

Valahol az erdő szélén

Rendszeresen veszek részt festményeimmel nemzetközi művészportálokon, ahol jelentős eredményeket érnek el az alkotásaim. Már nagyon sok oklevelet szereztem. Hatalmas öröm számomra, hogy nemrégiben részt vettem egy festményemmel a Montázsmagazin és a Toll és Ecset Alapítvány által kiírt Orgonás Csendélet Pályázaton, ahol a „ Tavaszi orgonacsokor” című festményem VIII. díjat kapott. A nagy mesterek közül nagy példaképem LEONARDO!! Számomra ő egy hatalmas művész és egy POLIHISZTOR.

Vízparti pihenő

Mit jelent számodra a festészet?

Az maga a csoda! Feltöltődök, kikapcsolódok festészet közben.

Milyen témájú képeket festesz legszívesebben? A táj szépségét örökíted meg vagy a lelki szemeid által elképzelt képet?

A festőkurzuson mindig közösen választjuk ki a témát, és azt festjük. Többnyire tájképeket, csendéletet. Mivel az internet segítségét minden művész igénybe veszi, így én is szív
esen merítek ihletet különböző oldalakról. De a kárpátaljai táj gyönyörű, és sok szép megfesteni való témára van lehetőség: amit láttam, és a fényképek is segítenek ebben, valamint – ahogy már mondtam – az internet. Most augusztus elején ismét a Balatonnál leszünk festőkurzuson.

Kiállításon

Évi, volt-e már kiállításod? Hol és hány helyen mutatkoztál be?

Természetesen volt már kiállításom, nem is egy. Alig kezdtem el festeni, már volt rá lehetőség, hogy a többi festőtársammal együtt itt Pusztaszabolcson bemutatkozzunk, 2012 szeptemberében. Majd 2013 őszén a gimnáziumunk 50. évfordulója alkalmából rendeztek közös kiállítást, ahol én is bemutathattam olajfestményeimet. Új munkahelyemen is volt már egy mini kiállításom Budapesten, a Törökvész Úti Általános Iskolában, a II. kerületben. Valamint lehetőségem adódik 2-3 hetente Pusztaszabolcson, a „ Flabelos” szalonban kiállítani festményeimet.

A csönd partja

A festményeimet Megyeri Varga néven írom alá, mert szeretném, ha a lánykori nevem is szerepelne a festményeimen. Azért, mert ez nagyapám vezetékneve is. Nagyapám az I. Világháborúban vitézséget szerzett, és szerettem volna, ha a Varga név fennmarad és ismertté válik.

Mit szól a családod, ha sok időt töltesz a vászon előtt? Tolerálják, bosszankodnak, vagy veled együtt örülnek, ha elkészül egy kép?

A kedves férjem nem szívesen veszi, ha szabadidőmben túl sokat foglalkozom a festészettel. De a gyermekeim, mivel már felnőttek, nagyon örülnek és büszkék rám!! Laughing

A természet nyugalma

Kedves Évi, köszönöm szépen, hogy bepillantást nyerhettünk mindennapjaidba. A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok erőt, egészséget, hasznos és nagyon jó időtöltést. Feszítsd a vásznad piktor, és fess reá csodát, lelkednek örömét, és bánatát!

Én szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy készült velem interjú. Én is minden szépet és jót kívánok a MontázsMagazin minden munkatársának!

Egy csokor boldogság


Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

2014. július 5.

Hozzászólások