Ismét egy győztessel beszélgetek. Varga Erzsébet néhány pont különbséggel végzett a második helyen a Toll és Ecset Alapítvány által kiírt novellaíró pályázaton, amelynek címe: Életcéljaim. A 25 versenyzőből győztesnek lenni nem is olyan kis dolog.

Hogyan érintett, amikor megtudtad a pályázat eredményét?

Nagyon megörültem az értesítésednek. Olyan régen küldtem el a pályázatra a munkámat, hogy őszintén szólva már meg is feledkeztem róla, így dupla öröm volt számomra.

Magamról csak annyit említenék, hogy Tiszaföldváron születtem, néhány évvel ezelőtt költöztem el onnan. A családom és a művészeti múlt egy része odaköt még mindig. Életem szerves része Martfű is, itt érettségiztem, hosszú időn keresztül itt dolgoztam. Jelenlegi lakhelyem Szolnok. A nyüzsgő város eleinte furcsa volt a nyugodt, falusias környezet után. Három felnőtt gyermekem és egy tüneményes unokám van, aki most kezdte az óvodát. Bár éveim száma elég szépen kúszik felfelé, azt hiszem, belül mégis egy örök gyermek, egy romantikus alkat maradtam, amit a novelláimban is igyekszem kamatoztatni.

Mi a végzettséged, ma mit dolgozol?

Végzettségem szerint cipőfelsőrész-készítő technikus vagyok. Az utóbbi időben azonban a szakmám már nem adott elég örömet, úgy éreztem, hogy váltanom kell. Jelenleg a Groupama Biztosító szolnoki kirendeltségén dolgozom. Bár a terület már nem új a számomra, mégis nagy kihívás, folyamatos tanulás. A munkám során napi szinten látok bele emberek életébe és sorsába. Ez a szakma türelemre, kitartásra és önfegyelemre is nevel.

Úgy érzem, hogy mégis itt találtam meg a helyem, hiszen szeretek emberekkel beszélgetni, és örömmel tölt el, ha a beszélgetés során sikerül bárminemű segítséget adnom, legyen szó egy iránymutatásról, vagy egy kedvező befektetés lehetőségéről. Én is sok mindent tudok kamatoztatni egy-egy beszélgetésből.

 

Mikor érezted azt, hogy neked mondanivalód van a nagyvilág számára?

Ez nagyon jó kérdés, erre nem tudok konkrétan válaszolni. Körülbelül 14 éves korom óta – kisebb nagyobb kihagyással ̶ írogatok verseket és prózákat, de csak úgy magamnak. Írtam, ha öröm ért, írtam, ha bánatos voltam, vagy ha olyan feladat került elém, amire nem találtam választ. Igaz, régóta dédelgetett álmom volt, hogy ismert író vagy költő legyek, de ezt gyermeki álmodozásnak tartottam sokáig. Itt jegyezném meg, hogy gyermekkoromban a könyvek voltak a legjobb barátaim, rengeteget olvastam. Ismerősök, barátok, kollégák bíztattak ugyan, hogy tegyem közkinccsé az írásaimat, hiszen nagyon jók, és megérinti az embereket. Talán az önbizalomhiány okozta, hogy csak ebben az évben tettem meg az első lépéseket ez irányban. Édesapám haláláig inkább a citerazenén keresztül adtam át az embereknek az érzéseimet. Nagyon jólesik, amikor számomra ismeretlenek megszólítanak, hogy a munkáim olvasása során azt érzik, mintha róluk, hozzájuk szólna.

A lányaim

Hol találtál rá a pályázati kiírásunkra? Mi inspirált, hogy küldj pályázatot?

Mint az előbb említettem, ez az év volt a vízválasztó, hogy meg merjem mutatni magam a költészet és a próza irányában is. A pályázatra a facebook-on találtam rá, már nem véletlenül, hiszen rendszeresen figyeltem a lehetőségeket. S hogy mi volt az inspiráció? Megmérettetni magam szakemberekkel, hogy valóban életképes-e az, amit csinálok.

Szoktál pályázni? Értél már el helyezést?

A válaszom egy határozott igen mind a két kérdésedre. Több helyre is küldtem, küldök pályázatot, és több-kevesebb sikere is van a munkáimnak. A pályázatok mellett azonban saját gyűjtemény, saját könyv összeállításával is kacérkodom mind a vers, mind a próza területén. Elég sok „elfekvő” írás van a fiókban hozzá, és folyamatosan gyarapítom.

A kisunokám

Kik a kedvenc íróid, költőid? Miért pont ők?

Úgy az irodalom, mint a zene területén „mindenevő” vagyok. Az adott hangulatomtól függ, hogy milyen témában, milyen műfajban és kitől olvasok. A sok közül mégis Paulo Coelhot emelném ki. Tőle 2006-ban került a kezembe az Alkimista című könyv. Ez a mű olyan útmutatást adott, hogy lehet másként, lehet jobban is csinálni anélkül, hogy az ember elvesztené önmagát. Ő vált igazán a kedvencemmé.

Versírással is foglalkozol?

Igen, bár azt most feltettem arra a bizonyos képzeletbeli polcra, és csak időnként veszem elő. Jelenleg a prózában jobban ki tudom magam fejezni, nagyobb teret ad az érzelmek, az emberi sorsok bemutatásának.

Tagja vagy valamelyik irodalmi csoportnak?

Több irodalmi kör tagjaival is tartom a kapcsolatot, de nem vagyok elkötelezve egyik mellett sem. Mondhatnám azt is képletesen, hogy magányos farkasként írogatok, de ez nem fedné teljesen a valóságot. Több olyan ember is van, aki maga is ír, csak épp más műfajban. Vannak, akik inspirálnak, vannak akik – jó értelemben – a kritikusaim.

Az írásaid megjelentek már nyomtatásban?

Januárban jelent meg a Tiszaföldvári Művelődési Ház támogatásával a 100 első vers című kötet, főleg a helyi irodalmi kör tagjainak verseiből, amelyben, mint elszármazott 4 versem is helyet kapott. A másik nagy öröm, hogy a Ma irodalma nevű csoport berkein belül júniusban, az ünnepi könyvhétre az Élni nélküle című antológiában is jelent meg novellám. 350 magyar és nemzetközi író közül 150 novella került be a kötetbe, köztük az enyém is. Az antológia szolnoki bemutatója szeptember 19-én volt a Verseghy Ferenc Könyvtárban, amelyet a helyi tv-csatorna is közvetített. A következő novellám szintén ennek a csoportnak köszönhetően karácsonyra jelenik meg S(z)ó, bors, paprika hívószó alatt.

A családod mit szól hozzá, hogy tollforgató lettél?

A családom, a barátaim, a kollégáim, a jó ismerősem büszkék arra, hogy ilyen szép eredményeket értem el. Az ismerőseim közül is többen tudják rólam, hogy írok, megosztom velük a sikereimet is. Ez nagyobb lendületet ad a mindennapok kihívásaival szemben is. Az írás kapcsán új ismerőseim is lettek.

A citerám, amelyet édesapám készített nekem

Van más kedvtelésed is?

A másik nagy ”szerelem” a citera, amit 6 éves korom óta művelek. Ez a hangszer adta meg nekem a lehetőséget, hogy az ország több részén, illetve külföldön is át tudjam adni az érzéseimet. Mint említettem, édesapám 6 évvel ezelőtti haláláig rendszeresek voltak a fellépések. Manapság már csak ritkán fogadok el egy-egy meghívást. Ezen kívül több kreatív hobbim is van, de idő hiányában ezek kissé háttérbe szorulnak.

Erzsike, ha a jó tündér azt mondaná, lehet három kívánságod, te mit kívánnál?

Ez fogós kérdés, kedves Évi. Valahol mindenki arról álmodozik, hogy megjelenjen a jó tündér, és teljesítse a kívánságát. Ilyenkor a pénz, az anyagi javak jutnak az ember eszébe. Azt hiszem, elsősorban az egészség a legfontosabb, ha az van, akkor könnyebben boldogulunk az életben. Másodszor hit és szeretet, amivel elérhetjük a céljainkat és az álmainkat, legyen az bármi. Ha ez a kettő megvan, akkor jön, jöhet az anyagi bőség, amit a céljaink elérésével magunknak is megteremthetünk, mégis a jó tündér jótéteményeinek javára írhatunk. Ezen kívül lenne még számos, de nem leszek telhetetlen.

Kötetek, amelyekben megjelentek írásaim

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Még egyszer gratulálok, kívánok neked jó egészséget és töretlen alkotókedvet. Szeretném, ha mindhárom kívánságod valóra válna!

Köszönöm a beszélgetést! Kívánom, hogy a te álmaid is váljanak valóra.

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások