Az önbecsülésünknek létezik egy alapszintje: mintha öröktől fogva éreznénk önmagunk alapértékét. Olyannak éljük meg magunkat, akinek fix pozíciója van egy láthatatlan belső érték-skálán, ami a nagyon értéktelentől az igen értékesig terjed.

Ez a belső mutató mintha különböző minőségeink összesítését mutatná. Idegrendszerünk kezdettől nagy súllyal raktározza el az én stabilizálását támogató élményeket. Így válhatnak a kialakulóban lévő énre vonatkozó érték-információk is ( jó, ügyes, szerethető vagyok, stb.), egy – részben tudatos, részben tudattalan – általános énképformájában viszonylag szilárd működési mintává az idegrendszerben. Az alap-önbecsülés későbbi működését úgy kell elképzelni, mint egy vészcsengőt. Ha egy helyzet működésbe hozza, – pl. szeretnénk tetszeni valakinek, vagy szeretnénk elnyerni egy jó állást – figyelmeztet bennünket belénk vésődött alapértékünkre.

“Az egész világ helyett imádlak,
Te hű, te jó, te boldogtalan,
Te szép, kit a buták meg nem láttak:
Te: Én, szegény Magam.” (Ady Endre)

Figyelemre méltó összeállítás az önbecsülés tíz alapigazsága:

1. Az önbecsülés nem egyenlő az egoizmussal!
2. Egészséges gondolkodással a megoldások foglalkoztassanak, de nem vagy mindentudó.
3. Légy büszke arra, amit elértél, és ne kritizáld magad azért, ami nem sikerült.
4. A sikertelenségeidet tekintsd tanulási folyamatnak és haladj túl rajtuk.
5. Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy.
6. Ne kérj többet magadtól, mint amit nyújtani tudsz.
7. A hibáidat ne rejtsd el, általuk tapasztalatot szerzel és tanulsz.
8. Foglalkozz magaddal és a szükségleteiddel kellő mértékben.
9 A saját szemüvegeden keresztül nézd a dolgokat, ne a másokén
10. Először mindig pozitív visszajelzést adj. Csakis utána jöhet a negatív.

Egy másik mechanizmus is kiválthat önérték-érzést. Arról van szó, hogy a céljainkkal kapcsolatos sikereink és kudarcaink alapján az értékességünk is mérlegre kerül. Ezt az önbecsülési formát feltételes, külső, kiérdemelt önbecsülésnek nevezték el a pszichológusok. Bár a célkitűzéseinkbe mások normái, elvárásai is belejátszanak, a feltételes önbecsülésnél mégis úgy érezhetjük, mi magunk alakíthatjuk annak szintjét azáltal, hogy teljesítünk-e – avagy elérünk-e – bizonyos külső feltételeket. Ez a fajta önbecsülés tehát dinamikus, hiszen folyamatosan újabb célokat állíthatunk, s azok elérésének függvényében folyamatosan változhat önbecsülésünk szintje.

Az önbecsülés hiányának tünetei, hasonlóan más lelki probléma tüneteihez, mindig valamilyen mélyebb problémát jeleznek, amely egyre jobban elmélyül, ahelyett, hogy javulna az idő múlásával.

Marin Sorescu Kagyló-ja a hiány verse:

Kagylóba rejtőztem a tenger fenekén,
de elfelejtettem, melyikbe.
Naponta alámerülök,
átszűröm ujjaim közt a tengert,
hogy magamat megtaláljam.
Olykor arra gondolok,
fölfalhatott valami óriáshal,

és keresem mindenütt,
hogy egészen lenyelhessen.
Vonz és rémít a tengerfenék
millió egyforma kagylója.
Én vagyok az egyik közülük emberek,
de nem tudom, melyik.
Hányszor mentem már biztosra,
mondván: ,,Ez vagyok én” –
de mikor fölnyitottam a kagylót,
üres volt.

Az egészséges énkép, az önbecsülés, és az önbizalom belépők a személyes sikerhez. Ezek hiányában a boldogság, az elégedettség életérzése egyre kevésbé képes realizálódni a gyermek, majd a felnövekvő ember életében. Ebben a tárgykörben mérhetetlen a szakirodalmi földolgozások száma. Színvonalas közöttük Pál Ferenc könyve: A szorongástól az önbecsülésig.

Vegyük sorra a jeleket, melyek alacsony önbecsülésre utalnak.

– Vádaskodás, mások okolása a személyes problémákért, ez egy védekező mechanizmus. Annak képtelensége, hogy beismerjük és elfogadjuk magunk számára, hogy rosszul döntöttünk egy adott helyzetben. Ez a felelősség hárítása is.

– A szeretet elutasítása, nem tudja önmagát szeretni, és így másokat sem. Hiszen annak, hogy képessé váljunk mások szeretetére, elemi feltétele, hogy saját magunkat képesek legyünk szeretni.

– A gyönge önbecsülés mögött mindig egy zavaros, jelentéktelenséget sugalló énképet találni. Emiatt saját magáról nem tud jó érzéssel vélekedni, cselekedeteit túlzott kritikával kezeli, és fokozatosan csökken önmaga iránti szeretete, s ez megváltoztatja a kapcsolatait is.

– Visszahúzódó magatartás is jellemzi az alacsony önbecsüléssel rendelkezőket. Sokszor inkább egyedül van, azt elemzi, hogy mikor mit rontott el a beszélgetések során, és közben azt is vizsgálja, hogy mi a gond saját magával.

Tóth Árpád: Meddő órán című helyzetdala ezt érzékelteti:

“Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon. Faricskálok lomhán egy dalon, vézna, szánalmas figura, én. Én, én. S magam vagyok a föld kerekén”.

További jelei az önbecsülés alacsony szintjének: tagadja, hogy bármi baja lenne; mohón keresi a szeretetet, de retteg is a kapcsolattól, hogy vége lesz; nem engedi meg magának, hogy ne teljesítse mások elvárásait; mások véleménye túl fontos; ha sikeres, azt gondolja, nem érdemelte meg, ezért függőségekbe menekül, mint olvasás, TV, internet, sőt, cigaretta, alkohol, drog – gondoljunk csak a sztárok lecsúszására.

Az ellenkező véglet sem szerencsés, a túlzott önbecsülés is értékzavart tükröz. Célok felé haladva

elfeledkezhetnek arról, milyen jó olykor egyszerűen élvezni a létezést. Egy lelkes fiatalember, aki éppen befejezte a vízvezeték-szerelői tanulmányait, eljutott a Niagara vízeséshez. Percekig nézegette, majd így szólt: azt hiszem, meg tudom javítani. Az önbecsülés alapja az önelfogadás.

Bodosi György: Légy önmagad

Légy magad, légy önmagad! Küldöz a szó, hív a hang.
Légy magad, légy önmagad! Tűzd ki, küzdd ki sorsodat.
Légy magad, légy önmagad! Se szebb díj, se nagyobb rang.
Légy magad, légy önmagad! Égj, lobogj, szórj lángokat.
Légy önmagad!
Légy magad, légy önmagad!
Bátran bontsd ki a szárnyadat.

A valós önbecsüléshez föl kell ébresztenünk magunkban a szellemi embert, aki használja az értelmét, a szívét, és megteremti, újra teremti magában az összhangot, az önmeghaladást, a másik felé fordulva a jóindulatot, majd az együttérzést, végül a szeretetet.

 

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

 

Az eddigi fogalmak voltak:

együttműködés – jóakarat – felelősség – adakozás – kötelesség – bizalom – áhítat – bánat – kevélység – öregség – türelem – barátság – őszinteség – bűnbánat – boldogság – szeretet – bűn – szív – világosság – mosoly – önismeret – állhatatosság – képzelőerő – önbecsülés – ima

Hozzászólások