A második rész fogalmai, melyeket körbejár a szerző, To’Piro :


gondolatszabadság – megváltás – ünnep – csend – jelenben élni – zene – remény – csoda – kegyelem – irigység (invidia) – félelem – hála – hazugság – torkosság – önuralom

Gondolatszabadság

“Csak azokról gondolkodjunk: amik igazak, amik tisztességesek, amik igazságosak, amik tiszták, amik kedvesek, amik jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret.” (Fil. 4:8 )

Ellentmondásos ez a fogalom alapjaiban. Nem tartozik a szabadságjogok közé, hiszen ez legsajátabb emberi jegyünk. Ám eltöprenghetünk, egyáltalában honnét jön az elménkbe egy gondolat? Tudunk-e szabadon rendelkezni a gondolatainkkal? Amennyiben kíméletlenül szembenézünk ezzel, akkor szomorú lesz a válasz. Még csak arra sem vagyunk képesek, hogy alkalmasint egy gondolatot kiűzzünk a fejünkből, vagy éppen megállítsuk gondolataink áradását. Meditációval – sokak szerint – javítható ez az állapot, mert abban alkalmassá válhatunk arra, hogy elménket ellenőrzés alatt tartsuk.

A gondolkodást a mi kultúránk az elme tevékenységeként tartja számon, és ez alatt valami agyi működési folyamatokat ért. A keleti elképzelések kétféle elmetevékenységet föltételeznek. A Xin-t az érzelmek hozzák létre, és azok is befolyásolják. Ilyenkor egyáltalán nem rendelkezünk bölcsességgel. A Yi viszont épp a tapasztalatokból érett bölcsességből és az akaratból teremtődik meg.

Tehát, ha az érzelmeink motiválnak, nem tudunk szabadon, objektíven gondolkodni. Fölvetődik itt, hogy miként lehet megteremteni a lehetőségét annak, hogy a bölcsességelménk működjön. A keleti gondolkodás itt alapnak az érzelmek semlegességét tekinti. A helyes értékítéletnek, az értelmes életnek másik előfeltétele a gondolatvilágunk rendezettsége. A Biblia tanítása szerint azonban önmagunktól nem vagyunk képesek erre.

Az újjászületésben teszünk szert az új látásmódra, ami nélkülözhetetlen a hívő élethez:

“Változzatok el elmétek megújulása által, hogy megítélhessétek, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata” (Róm 12,2). „Vak voltam, de most látok, ez nékem oly csodás! Megszűnt az ősi átok, s e boldogító fényben lelkem ujjongva jár” (BGyÉ_249:1).

A gondolkodás szuverén önállóságának jegyében lobbant föl a vallásos életben a reformáció is, mert minden új emberrel új lelkiismeret születik.

Reményik Sándor: A gondolat szabad (részlet)

Bilincs a kézen, az ajkon lakat,
De felhők felett, de vizek alatt
Örvénylik, szikráz, zúg a gondolat!
Repülj képzelmem, csillagokig szállj,
Az Isteneknek lángitalt kínálj!
Szabad vagy, mint űrben a fénysugár,
Szabad, mint a morajló tengerár,
S csak öntörvényed s korlát, határ.
Én amit akarok, azt gondolom.

A tudományos közelítés szerint az embert az önálló gondolkodás juttatta el odáig, ahol manapság tart. Hol is tartunk ma? És biztos, hogy az ember önállóan gondolkodik? Egész életünket áthatja a tanítás-tanulás folyamata, hiszen a feltétlen reflexeken kívül jóformán mindent mástól tanulunk meg, vagy veszünk át, ám miután beépült saját tudásunkba, már a miénk, főleg, ha élünk is vele.

Őseink a magasabb szellemi lények által papírra vetették, kőbe vésték, vagy a beavatottak útján továbbörökítették a nagy igazságokat és a létezés művészetének titkait. Voltak azonban olyan titkok, amiket kizárólag a beavatottak ismerhettek, mert az idő előtt szerzett tudás veszélyes. Hiszen, aki még morálisan, szellemileg nem elég érett a tudás és a vele járó hatalom birtoklására, az árthat az emberiség fejlődésének, bizonyítja egész történelmünk.

“Én önálló, szabad gondolkodásnak a felelősségteljes gondolkodást tartom, mivel azok a gondolatok és döntések a Tieid, amik együtt járnak etikai-érzelmi felelősségvállalással. Magunknak kell elrendeznünk a dolgokat akkor is, ha közben sokszor tévedünk, és csak oly ritkán van igazunk.”

Eric Knight véleményére rímel Rudolf Steiner megállapítása:

“Ezért mindenkinek, aki önálló látással akarja fölfedni az emberi természet titkait, be kell tartania az aranyszabályt: ha egyetlen lépéssel akar előbbre jutni a szellemi igazságok megismerésében, hármat lépjen előre egyúttal jelleme tökéletesítése felé”.

Voltak korszakok, amikor nem lehetett a szabad gondolkodás eredményeit napvilágra hozni, mert akár máglyahalállal büntették az eltérő véleményeket és a felfedezéseket. Nem mindenki áldozta föl életét az elveiért, a többség kifelé hallgatott, és követte a hatalmon lévőket, erre tanította az utódait is. Az ember azonban soha nem adta föl, lelke mélyén mindig is tudta, hogy kell lennie valaminek, ami még nincs a birtokában. Tovább keresi a titkot, hogy megértse a világegyetem működését, hogy eljusson az önálló gondolatok alkotásához.

Az érzelmi biztonságban lévő kisgyermek merész tettei, önálló szavai, ahogy eltalálja a lényeget, arról tanúskodnak, hogy önállóan gondolkodik, minden mintát mellőz kezdetben. A mesék azért nyűgözik le, mert azok a világot olyannak láttatják, amilyen az valójában: a határtalan lehetőségek birodalmának. Később a nevelés hatására gondolkodásmódja egyre inkább hasonlít a környezetében élőkére, de tovább fejleszti, új ötletekkel bővíti a tanultakat. Iskoláskor tájékán kezd jelentkezni az önállóság hiánya, különösen a gondolkodás terén. A tanulás folyamata gyakran gépiessé válik, a gyermek fél az önálló gondolatok kinyilvánításától, nehogy tévedjen.

A felnőtt embernél a gondolkodás öncenzúrája már begyakorolt módszer, hiszen ez szükséges a társadalmi beilleszkedéshez. No meg, ez jó módszer lehet a felelősség elhárítására is. ‘A vezető mondta, én csak végrehajtottam’ , ‘A főnök tudja’ tipikus mondatok.

Van, aki megreked ebben az önállótlanságban. Ők az alkalmas emberek, hiszen mindig azt teszik — szó nélkül —, amit elvárnak tőlük. Bár ez nem azt jelenti, hogy soha nem gondolkodnak önállóan, ezért tudják mégis fönntartani kreatív énjüket. Albert Schweitzer így következtet:

“A mai ember egész életében olyan hatásoknak van kitéve, amelyek megrendítik a saját gondolkodásába vetett bizalmát. A szellemi függőségre ösztönzés, amelynek alá kell vetnie magát, megnyilvánul mindenben, amit hall, vagy olvas. Ahol megszűnik az a meggyőződés, hogy az ember önálló gondolkodás útján jut el az igazsághoz, oda beférkőzik a szkepticizmus.“

Peter Ustinov így fűzi tovább:

“A kételkedés serkenti a gondolkodást”.

Az első gondolat, amely eszünkbe jut, mikor hirtelen megkérdeznek valamiről, rendszerint nem a sajátunk, hanem a szokásos vélemény, társainkhoz, állásunkhoz, eredetünkhöz tartozó; az önálló vélemények ritkán jelennek meg a felületen. Rodin A gondolkodó című szobra mementó:

“Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme” (Pascal).

Az agy magas frekvencián rezegve irányítja a gondolati energiát, amivel bármire képesek lehetünk. Buddha szerint nem vagyunk mások, csupán gondolataink eredményei, hiszen mindent gondolattal teremtünk.

Jézus a szeretet magas frekvenciáján rezegve irányította a gondolati energiáját, ezzel a belső erővel gyógyított, csodákat tett. Ha a szeretet érzésén keresztül mi is képessé válunk megváltoztatni gondolatainkat, olyanná formálhatjuk a világunkat, amilyenné szeretnénk.
Viszont bizonyosak lehetünk, hogy a tudatunk önálló erő. Jézus azt szögezte le a Márk 11:23-ban:

„Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj föl és ugorjál a tengerbe! És szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott.”

 

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

Az előző évad fogalmai voltak:

együttműködés – jóakarat – felelősség – adakozás – kötelesség – bizalom – áhítat – bánat – kevélység – öregség – türelem – barátság – őszinteség – bűnbánat – boldogság – szeretet – bűn – szív – világosság – mosoly – önismeret – állhatatosság – képzelőerő – önbecsülés – ima

 

 

Hozzászólások