A bűn fogalma mást-mást tartalmaz, ha különböző szempontokból közelítjük. Elsősorban szubjektíven is más, mert a saját értékrendünktől eltérő megnyilvánulást tudjuk bűnnek, önnön magunk és mások részéről is. Tágabb körben világi és vallási nézőpontokból jelent mást-mást, és vonatkozhat tettre, gondolatra, kijelentésekre egyaránt.

 

“Nagy bűnökben virágzik el az Élet
És Jézus is szerette, szegény,
Kezét tartani a bűnös fején,

Hiszen a bűn mindig egy jajkiáltás
A Sors felé, hogy mért nem marad
Az ember mindig tiszta s szabad.”
(Ady Endre)

 

A természeti vallásokban vétség a mágikus erők, tabuk vagy a közösségi berendezkedés ellen, s a kiengesztelés természetes megtorlás által történik.

A kozmikus vallásokban a világfölötti lények megsértését jelenti, és engesztelésükhöz különleges szertartások kellenek.

A politeista vallásokban e magasabb rendű lények már istenek, a bűn a korlátozott emberi lét elkerülhetetlen jelensége, bűnhődést von maga után.

Az Ószövetség a bűnök között különösen súlyosnak mondja azokat, amelyek az Istentől való elszakadást, az ő megtagadását fejezik ki, ez az eredendő bűn. Emberi viszonylatban megbélyegzi a szülők megvetését, az emberölést, a házasságtörést, a megszolgált munkabér visszatartását. Ezek mellett ismeri az enyhébb bűnöket is, amelyeket az ember gyarlóságból követ el.

Az Újszövetség erősen hangoztatja, hogy a bűn forrása az ember szíve és lelkülete, amely semmibe veszi Isten atyai szeretetét. Jézus figyelmeztet, hogy nem nyernek megbocsátást a Szentlélek elleni bűnök, melyekben az ember a Sátán uralma alá veti magát. Szent Pál a test bűnös cselekedeteiként említi a következőket:

„kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás”.

A bűn lélektani értelmezését először Szent Ágoston adta: az emberben a belső, ösztönös vágyak szembefordulhatnak a lelkiismeret szavával.

A Bibliában azt látjuk, hogy az ember azért követ el bűnt, mert bűnös. Magyarul: a bűnösség megelőzi a bűnt. Oka, nem pedig okozata annak, a bűnös természet következménye a bűn, amely lerombolja az ember szívében a szeretetet, mert súlyosan megsérti Isten parancsát; elszakítja az embert Istentől azáltal, hogy valami részleges jót helyez Isten elé, aki pedig végső célja és boldogsága az embernek. A bocsánatos bűn, bár sérti és sebzi a szeretetet, nem oltja ki azt.

Az abszolút tökéletes létező mellett hogyan lehetséges az erkölcsi rossz? Isten nem akarja a bűnt, de azzal, hogy az embernek, a saját képére és hasonlatosságára teremtve őt, személyes szabadságot adott, megadta a lehetőséget a bűn elkövetésére. A teremtő Isten jósága csak a megváltást előre látva engedte meg ezt.

“Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” – áll a Rómabeliekhez írt levél 6. 23-ban.

A hinduizmus és a buddhizmus a bűn fogalma helyett az ok-okozat viszonyát, a karmát használja, ennek forrása az egyén szándéka és cselekedete. A fölöttük valók, Hari, Narayana vagy Siva nevének tiszta szándékú végtelen ismételgetésével föloldozást lehet nyerni.

Az iszlám vallásban bűn minden olyan tudatos cselekedet, amely Allah, azaz Isten akarata ellen irányul. A hetvenhez közelebb áll a főbűnök száma, mint héthez. A Korán szerint ugyanis az emberi lélek hajlik a gonoszra, de Allah, a kegyelme által megmentheti.
A bűn gyökere az öntudattal bíró teremtmény végessége, amely egyrészt nyitva áll a végtelen előtt, azt meg akarja közelíteni, ezért vágyai bizonytalanságában átlépi a Teremtő kijelölte korlátokat.

Erkölcstanilag a személyes bűn az Istentől teremtett rend elleni vétség, mellyel az ember tudatosan nem engedelmeskedik Isten akaratának. Személyes szabadsága miatt az ember felelős tetteiért és magatartásáért, ugyanakkor belülről és kívülről állandóan kísértés éri vágyai és igényei által, melyek állandóan több ismeretre és birtoklásra törekszenek évezredek óta. Ami az egyes emberben végbemegy, az hatással van a közösségre is. Mai korunk újabb bűnei a genetikai kísérletek és manipulációk, amelyek kimenetelét nehéz előre látni és ellenőrzés alatt tartani. Egy másik társadalmi vetületű terület a kábítószeré, illetve a Föld egészét érintő ökológiai gondok, valamint a computer-univerzummal való visszaélések .

A rosszakarattal, a rossz szándékos választásával elkövetett bűn a legsúlyosabb, ez már gonoszság. A súlyos dolog, a teljes tudatosság és meggondolt beleegyezés teszi a bűnt halálossá. A halálos bűnöket néha összekeverik a hét főbűnnel (kevélység, fösvénység, bujaság, harag, torkosság, irigység, restség). A főbűnöket Nagy Szent Gergely nyomán különböztetik meg, belőlük más bűnök, és más víciumok (rossz tulajdonságok, szokások) származnak.

Ám egyik fajta sem azonos a bűncselekmény fogalmával, amelytől való tartózkodásra az állam büntetőhatalma jogkövetkezmények alkalmazásával kényszerít, tudatva világosan a normákat.

Az embernyi ember a bűn elkövetésekor mindig eljut a felőrlő lelkiismeret furdalásig, a bűnbocsánat áhításáig. A bűnhődés azonban mindig együtt jár a bűnnel, bár nem feltétlenül közeli időben. Az irodalmi művek végtelen sorából kiemelve Arany János balladáira, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című nagyregényére utalunk, melyek a bűn és bűnhődés számos válfaját mutatják be.

A képzőművészet a XVI. századtól, Giotto képeitől kezdődően választja tárgyául, sokszor allegorikusan ábrázolva. A film világában is központi téma, érdekesen közelíti De Monaco A bűn éjszakája című, 2013-as thrillere, melynek alapkérdése, milyen kemény élethelyzeteket eredményez, hogy az év egy bizonyos napján 12 órán át bármilyen bűncselekményt el lehet követni, a rendőrség nem lép közbe, de a mentők vagy a tűzoltók sem, és utána nem lesz semmilyen következménye.
Záró összegzésül Simon András Bűn – szeretet című, paralel, összehasonlító verséből a bűnök jellemzését idézzük:

“A bűn becserkész, bekebelez, megköt.
A bűn száz annyit ígér, elveszi az önismeretet,
felmagasztal és magasba emel:
csakhogy letaszíthasson.
A bűn hájjal keneget, hogy megrontson.
Fröcsköl, éget és perzsel,
A bűn körmönfont, agyafúrt, körülír,
a felszín közhelyeiről fecserész.
Hazudik, hogy ne kelljen
megmondania az igazat,
A bűn kényszerít, csábít,
érzéki, forral, űz és hajt.
A bűn megkeresi magának a tisztátalant,
Hogy kihasználja, és a sárba tapossa.
A bűn megpecsétel és hordákba ver.
A bűn bekerít és magadba zár.
Ellenben a szeretet kapukat nyit és
másokhoz vezet, a szeretet önmagát osztja szét.”

 

To’Piro

 

Hozzászólások