“Az ember azért boldogtalan, mert nem tudja, hogy boldog. Ennyi az egész. Ennyi, ennyi! Ha bárki rájön, azonnal boldog lesz, már abban a pillanatban.” (Dosztojevszkij)


A boldogság pozitív érzelmekkel jellemezhető mentális állapot, amely a megelégedettségtől az intenzív örömérzésig terjedhet. A boldogságnak számos biológiai, pszichológiai, vallási és filozófiai megközelítése létezik. Idézünk néhányat. Az ENSZ március 20-át határozta meg a Boldogság Világnapjaként, ezzel a Guzmán-féle definícióval:

„A boldogság egy olyan ideális állapot, amelyre bár vágyunk, mégsem tudjuk meghatározni, hiszen magában foglalja életünk minden oldalát és ezzel emberi teljességünket”.

A boldogság nem csupán állapot, hanem egy folyamat, út a céljaink felé. Ugyanis nem létezik boldog ember célok nélkül! Feléjük haladva, az akadályokat leküzdve lehetünk boldogok.

“Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik” – mondja Wass Albert.

A fogalmat az életminőség felől közelítve a boldogság előidézője a jó élet, az anyagi bőség.

Ez az antik görög filozófusok tanainak átvétele – az eudaemonia szó, amely etikai alapfogalom. A közgazdasági szemlélet ezt folytatja, így a boldogság a különböző intézkedések sikerességének fokmérője, de szerintük a gazdagság növekedésével nem nő egyenes arányban a boldogság, hanem logaritmikusan: a vagyon egy százaléknyi növekedése ugyanolyan mértékű boldogságnövekedést eredményez gazdag és szegény nemzeteknél egyaránt. Egyesek szerint a boldogság egyik forrása a munkahelyi siker, amikor az elismertség, az önmegvalósítás érzését éli át az ember.

Egy amerikai pszichológus megalkotta a “PERMA” betűszót, amely a boldogság alkotóelemeit reprezentálja. Az emberek akkor boldogok, amikor jelen van a pleasure (a fizikai élvezet), az engagement (az elmélyülés egy kielégítő tevékenységben), a relationships (megfelelő társas kapcsolatok), a meaning of life, (az élet értelme, felsőbb cél, küldetés) és végül accomplishments (eredmények, sikerek). Ezek révén az emberek képesek saját boldogságukat önerőből fokozni.

A flow-elméletben az intenzív boldogságérzés az a jelenség, amelynek során az ember tér- és időérzékét elveszítve egy számára feladatot és örömet adó tevékenységbe belefeledkezik.

A boldogság központi témája a buddhista tanításoknak is. A végső boldogságot csak úgy érheti el valaki, ha túljut a sóvárgás, a vágy minden formáján, és bátorítja az embereket útjukon a szeretetre, hogy minden lény boldog legyen és jólétben éljen.

A Biblia több mint száz ún. „boldogmondást” tartalmaz arról, kik az Isten szerint boldogok.

Az édenkerti bűneset miatt e világi létben a hiánytalanság, a hibátlanság állapota nem érhető el, így nincs abszolút boldog ember sem. Ráadásul a világi boldogsággal összekapcsolódott a szeretet: azaz elvárjuk a másiktól, hogy boldoggá tegyen. Az 1Kor. 13. figyelmeztet: a szeretet „nem keresi a maga hasznát”, hanem a másik fél érdekeire tekint. “Az Istent szeretőknek minden a javukra van” (Róm. 8:28). Az Úr féltőn szerető Isten, aki büntet, ha arra van szükség, ám mindig a mi érdekünkben. Az ő benne bízóknak nem földi értelemben vett boldogságot ígért. Jézus pedig azt mondja, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Ján 14:6). Ahogyan Isten az igazság, a jóság és az élet forrása, úgy a boldogság forrása is Istennél található, a 40. zsoltár írja:

„Boldog ember az, aki az Úrba vetette bizodalmát”.

A Biblia szerint tehát a boldogság az Istennel való kapcsolat rendezettségének következménye, az üdvösség felől való bizonyosság teszi boldoggá az embert. Mezey Katalin:
“Boldog, akinek a szemén kifénylik, hogy süt benne az Isten napja, akinek lelke nehéz selymét magasságos szél lobogtatja”.

Ha a bibliai boldogság meghatározásáról beszélünk, akkor megkerülhetetlen a Jézus Hegyi beszédének az elején található 8 boldogmondás (Máté 5:3-12).

“Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak.
Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
Boldogok, akiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.”

Dr. Gyökössy Endre a Boldogmondások margójára írta a világi életre formálva jelentésüket, segítve ezzel a szembenézést, mi mindannyian mennyire mondhatjuk boldognak magunkat.

“Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.
Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek föl, és örömmel indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket.
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.”

A fogalom körüljárásában most utolsó állomásként Hamvas Béla: A láthatatlan történet című írásából idézünk:

“A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, oszd meg. Az egész világ tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik…
Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied!
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle”.

 

To’Piro

 

Hozzászólások