A Magyar Nyelv Értelmező Kéziszótára szerint az ajándék 1., köznyelvi jelentése: valakinek ingyen, főképp szeretetből vagy figyelmességből adott dolog. 

A 2., választékos kifejezésként: számunkra nagyon értékes, fontos dolog (a sors ajándéka). Ahogyan Gerald G. Jampolsky fogalmaz:

“Minden ember, akivel találkozunk, életünk minden eseménye a javunkat szolgálja, tehát ajándék, jóllehet a maga idejében ezt nem mindig ismerjük föl.”

Az ókoriak hite szerint, Hippokratész alapján:

“A bölcsnek tudnia kell, hogy az egészség az ember legnagyobb ajándéka, és meg kell tanulnia, miként kovácsolhat hasznot a betegségből a gondolatai révén.”

A 3. jelentéskörben állítmányként, az ajándék kifejezést bizalmas árnyalattal alkalmazzuk a nagyon olcsó árura. Összetett szószerkezetek előtagja is lehet: a. bolt, a. csomag, a. kosár, a. könyv, a. műsor. a. tárgy, a. utalvány.

“Ha életed nem ad örömet másoknak, hogyan is várhatod el, hogy szíved örömet adjon neked?”  (Sri Chinmoy)

Holott a legegyszerűbb ajándékozásban is éppen az a valódi fontosság, hogy belső örömet adhatunk és kaphatunk. A születésnapján az apa egy szép kis dobozt kap a kislányától. Izgatottan bontogatja, ám ahogy kinyitja, egészen üres a doboz. Kislányom, hogy is van ez? Apu, hát nem látod, hogy a doboz puszikkal van tele!

Azaz az összetartozás, a szeretet közös örömét élhetjük át az adott érzelmi rendszerben, örül a lélek a másik örömének. Jó érzelmi minta mindkét oldalnak, melyben örömhormonok szabadulnak föl fizikai síkon, ennek termelődése kutatásokkal igazoltan jótékony hatású testi, lelki összhangban az életminőségre. Ez nem akaratlagos folyamat, egyszerűen elindul, kiteljesedik, mint egy jóleső, sőt olykor euforikus életérzés, elönti az agysejteket. Azok pedig eljuttatják az információt a test minden porcikájába. Tehát, amikor ajándékot adunk, akkor átlényegülünk, és önmagunkban és a másikban is ilyen csodálatos folyamatokat indítunk be, szándéktalanul is szolgálva magát a létezés jóságát.

Ez talán az élet egyik legalapvetőbb energiája, hiszen a világunkat megalkotó Tökéletes Lény is ajándékozott a teremtéssel. E nemes tudást őrzi az Ajándok, magyar eredetű férfinév jelentése: Isten örömet szerző ajándéka. Női párja: Ajándék.

A Szentírást idézve:

“Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róma 6,23)

“Az egyik ugyanis a bölcsesség ajándékát kapja a Lélektől, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektől, a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lélekben vagy pedig a gyógyítás adományát szintén ugyanabban a Lélekben.” (1 Korintus 12,8-9)

“Aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson, aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos.” (Róma 12,6-8)

Márai Sándor: Ajándék

És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.

Köznapi síkra visszaereszkedve, most az Új idők Illemkódexéből, 1930-ból idézünk:

„Ajándékozni azt jelenti, hogy kilessük valakinek a legtitkosabb vágyát, s azt – tőlünk telhetően – megkíséreljük valóra váltani; kitaláljuk, mivel okozhatnánk neki örömet, s azt a valamit megszerezzük számára. Közben arra is gondolunk, hogy amit ajándékozunk, az egyrészt ne legyen nyomasztó hatású a megajándékozottra a nagyigényűségével, drágaságával, másrészt ne legyen olyan jelentéktelen se, hogy értéktelenségével sértően hasson.”

Számos szempontot érdemes tehát figyelembe venni az ajándék kiválasztásánál. A másikra semmiképp ne terhelődjék rá, hogy erőn felüli az ajándék, s akkor mindkét fél számára egységesen az öröm forrása, a jó élmény átélése maga az, hogy megtörténik. Ügyelni kell arra is, nehogy valamilyen érdek megnyilvánulása legyen, a régi közmondás élesen világít rá erre: Ajándék a szemest is megvakítja.

Legtöbb esetben talán nem is a tárgyakban megnyilvánuló örömszerzés a leginkább megfelelő. Egy kiváló közös program, egy rendezvényen való részvétel lehetősége is tökéletesen ajándék. Sőt, akár időnket, figyelmünket, törődésünket adni is valódi lelki öröm forrása lehet! Például, ha együtt sétálunk, vagy csak békésen, türelmesen, teljes odafordulással meghallgatjuk a másikat.

Gary Chapmant idézve:

“Van egy megfoghatatlan ajándék, ami értékesebb, mint bármi, amit kézbe vehetünk. Ez pedig nem más, mint önmagunk odaajándékozása, azaz jelenlétünk ajándéka. Ha társunk mellett vagyunk, amikor szüksége van ránk.”

Az ajándékozás magában hordozza azt a bizonyosságot, hogy értékesek vagyunk a másik számára, akar örömet szerezni nekünk. Ezt az alapérzést rögzíti az Ajándék lónak ne nézd a fogát közmondásunk. Ha az emberek ezt a folyamatot mélyebben megélnék, akkor soha nem kötelességből ajándékoznák meg egymást, sőt, nem csupán a szokássá rögzült ünnepnapokon.

Egyet érthetünk Csaba Beatrixszel:

“Mit nyerne evvel a világ? Sokat. Nagyon sokat. Oly mértékben megemelkedne az öröm-faktor a világban, ami a legjótékonyabban befolyásolhatná a világ alakulását. Miért gondolom ezt? Talán azért, mert a világunkból a legnagyobb hiány az örömből van. A felszabadult, feltétel nélküli örömből.”

Velük minden esély meglenne arra, hogy a világ jobb felé menjen. Anthony Stranoval tovább bontva a gondolatot:

“Ha helyesen bánunk egy problémával, az eszköz lehet abban, hogy kifejlesszük az erőt magunkban, és így el tudjuk távolítani a gyöngeségeinket. Az, hogy egy szituáció probléma vagy ajándék, a felfogásunktól függ. A választás lehetősége a miénk.” Gothár Péter Ajándék ez a nap című, 1979-es filmdrámája ezt a témát járja körül.

Összegzésül megállapítható, hogy az ajándék – ideálisan a tiszta örömnyújtás.

“Gandhi egy ízben épp felszállt a vonatra, amikor az egyik cipője lecsúszott, és a vágányra esett. A szerelvény közben elindult. Útitársai elképedésére, nyugodtan levette a másikat is, és a párja mellé hajította. Egy kísérője megkérdezte, miért tette ezt. – Az a szegény ember, aki majd megtalálja – mosolygott Gandhi – , így használható lábbelihez jut.”

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

 

Hozzászólások