Kedves Olvasó, ha Ön azt gondolja, hogy az időutazás nem létezik, akkor téved! Na persze a valóságban nem teljesen olyan, mint a sci-fi filmekben. Persze az sem teljesen kizárt, arra is van néhány elmélet, de most először vizsgáljuk meg azt a fajta időutazást, ami valóban létezik, azaz bizonyított tény.

Einstein relativitás elmélete hozzá a kulcs. Einstein volt az, aki bevezette a téridő fogalmát. A minket körülvevő univerzumnak 3 térkoordinátája és egy időkoordinátája van. A tér és idő elválaszthatatlanok egymástól, egymásba vannak fonódva, ez az úgynevezett tér-idő kontinuum. Ahhoz, hogy a relativitás talaján állva utazhassunk az időben, két lehetőségünk van. Az egyik egy nagy tömegű objektum, a másik egy igen gyors rakéta. Az első esetben az általános relativitás-elméletet hívjuk segítségül. Ez kimondja, hogy a nagy tömegek közelében a téridő görbül, torzul. A nagy tömegek az időt úgy befolyásolják, hogy lelassítják, azaz lassabban telik. Egy a Föld felszínén álló ember számára lassabban telik az idő, mint a fejünk felett keringő műholdakon.

Mindez azért van, mert a felszínen nagyobb a gravitáció (közelebb vagyunk a Föld középpontjához). A GPS-műholdak óráit állandóan korrigálni kell emiatt. Ha nem tennék, akkor akár több kilométeres tévedéssel tudnánk csak navigálni. Persze a Föld esetében a gravitációs időlassúbbodás elhanyagolható egy ember számára. A másodperc tört része az eltérés. Ám minél nagyobb tömeg felé vesszük az irányt, annál jelentősebb ez az eltérés. Ha egy fekete lyukat, mondjuk azt, amelyik a galaxis középpontjában van (4 millió Naptömegű) közelítenénk meg, akkor azt vennénk észre, hogy amíg az űrhajóban 1 perc telik el, a Földön kettő. Így tehát, ha valaki éveket töltene el a fekete lyuk körül keringve, azt tapasztalná, hogy amikor visszatér a Földre, ott kétszer annyi idő telt el. Tehát ő csak fele annyit öregedett. Az időben előre utazott.

Vizsgáljuk most meg a másik módszert. Vegyünk egy a fénysebesség 99.99%-val haladó szupergyors rakétát. Itt azt tapasztalnánk, hogy az idő még drasztikusabban lelassul, mint egy fekete lyuk közelében. (Megjegyzem persze, hogy a fekete lyukba belépve megáll az idő.) A rakéta minél jobban megközelíti a fénysebességet, annál lassabban telne rajta az idő. Megtörténhetne az, hogy míg a rakétában 1 év telik el, addig a Földön 1000 év. (A fénysebességet a rakéta persze sosem érhetné el, mert nyugalmi tömege van. A fotonnak nincs nyugalmi tömege, és fénysebességgel halad. A foton számára az idő megáll.) Azaz a rakétában ülve is időutazás történik, mégpedig a jövőbe. Erről szól Einstein híres ikerparadoxona, mely egy ikerpár példáját veszi alapul. Az egyik elindul egy űrhajóval, s mire visszatér, ikertestvére már halott, mivel a Földön évszázadok teltek el.
Az Ikerparadoxon bizonyított. Persze nem emberekkel, hanem a müon nevű részecskékkel. Egy müon 30 mikrosekundum múlva elbomlik, de ha az egyiket egy részecskegyorsítóban a fénysebesség közelébe gyorsítjuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy később bomlik el, mert számára az idő lelassul. (Innen nézve hosszabb idő telik el.)

Persze a fenti lehetőségek szerények egy sci-fi filmben játszódó időutazáshoz képest, mert ott nem csak a jövőbe utazhatunk, hanem a múltba is. A múltba történő utazás azonban számos időparadoxon okozója. Az egyik ilyen leghíresebb az őrült tudós paradoxona. Az őrült tudós egy féreglyuk segítségével előre utazik az időben 1 percet, majd a féreglyukon keresztül látja a múltban 1 perccel korábbi önmagát, akit lelő. Ha meghal a jelenben, hogyan utazik a jövőbe és lövi le önmagát. Érthetetlen, igaz? Vagy a nagyapa paradoxon, ahol mi visszautazunk a múltba, lelőjük nagyapánkat, akinek akkor még nem volt gyereke. Hogyan születünk meg mi?


A másik probléma az, hogy még ha kikerülhetők is ezek a paradoxonok, egy féreglyuk úgy működik, mint egy a téridőben önmagába záródó hurok. A kozmikus sugárzás belép a féreglyukba, és a téridőben körpályát alkotva gerjeszti a féreglyukat, míg végül az bezárul, mert túltöltődik. Ha meg lehetne oldani, hogy ezt a téridőben körbeszaladó, önmagát gerjesztő energiát elvezessük a féreglyukból, akkor talán létrehozható egy ezen az elven működő időgép. A világegyetem törvényei azonban úgy látszik amellett szólnak, hogy nem engedi meg azokat a paradoxonokat, melyekről szó volt. De léteznek másfajta paradoxonok is. Ezek az úgynevezett önbeteljesítő paradoxonok, azaz valami egyben ok és okozat is.

Leszögezhetjük, hogy a jövőbe lehetséges az időutazás, a múltba azonban kétséges. Talán egy napon választ kapunk erre is, mert a tudósok megszállottan kutatják a témát.

-Garzó László-
2014. január 26.

Hozzászólások