Új életet kezdtünk… Mikor már majdnem egy év eltelt,  csak akkor kezdtünk felocsúdni igazán. Frank dolgozni kezdett, mi Tomával ketten maradtunk az idegenben, annyi hármasban együtt töltött hónap után.

auszi59
Karitatív

A csapat összeszokott volt és dolgos. A munka mellett volt idő és energia egyéb jótettekre. Ausztráliában a karitatív kezdeményezéseket nagyra becsülik. Frankék csapata így csöppent bele a már világszerte elterjedt „bajusznövesztős november”-be.

A kollégák: Pet, Frank és az indiai ” my love is your love” Viv a “moovember” (bajszos november, a férfi prosztatarák megelőző kampányán).

auszi091
Frankék egy csomó pénzt gyűjtöttek össze, velük örültem én is. (De amikor meg akarta tartani a bajszát, megrendültem. Hetekig küzdöttem ellene mindhiába. Aztán, mikor Joshi Barathnak neveztem, megfenyegetett és a bajuszt levágta.)

Hétköznapok Tomával

Mikor mar majdnem egy év eltelt, még csak akkor kezdtünk felocsúdni igazán. Frank dolgozni kezdett, mi Tomával ketten maradtunk az idegenben, annyi hármasban együtt töltött hónap után.

auszi093
A bicó volt az egyik legnagyobb lehetőségünk, pláne miután kiköltöztünk a partra. Bicózni élmény, életstílus és átformáló erő, ráadásul szinte az egyetlen lehetőségem a mozgásra Toma mellett. Egyre messzebb és messzebb merészkedtünk. Pesten sosem jutott eszembe, hogy biciklizzek, szinte elfelejtettem, hogy gyerekként mennyire szerettem. De most még jobb, mert Toma ott csücsül hátul, és együtt, biciklin fedezzük fel a világot.

Először felkerestük a Magyar Házban akkoriban induló Magyar Ovit. Átlagban úgy 8-10 mama jött össze a gyerekeikkel. Ez volt a programunk minden kedden. A gyerekek játszottak a kertben, kézműveskedtünk velük és persze dumáltunk meg vihogtunk, mintha csak otthon lettünk volna.

auszi097

Ezeket az összejöveteleket az egyik anyuka szervezte, Csilla. Néha hozzájuk mentünk. Imádtuk, mert van fűtött medencéjük, és Csilla a szélére tette a pizzát meg a tejeskávét. (Utóbbiba igény szerint Baileys-t.) Itt volt az utolsó magyar ovi is, amin részt vettünk Tomával, ez volt a búcsú party. Hiányoznak.

Hasonlóképp volt a Magyar isivel szombatonként. Ide 30 gyereket írattak be a múlt tanévre. Egy általános iskolában bérelt helyiségekben folyik a tanítás. Az igazgatónő felajánlotta, hogy vigyem az egyik csoportot, de helyette inkább a szülői közösség képviseletét vállaltam. Amibe lehetett, bekapcsolódtunk, segítettük a működést.

auszi095

Az ő szervezésükben zajlott a Mikulásünnepség is a Magyar Házban.

Frank újra Mikulásnak öltözhetett, életében már harmadszorra, és kb. 75 magyar gyereknek adta át az ajándékot, személyre szóló nagy monológokkal.

A többi napon továbbra is játszótér, strandolás, együtt bevásárlás-főzés stb. Illetve magyar mamákkal és gyerekeikkel játszós randik. Hamarosan azt vettem észre, hogy szinte csak magyarokkal vagyunk, és én szinte már csak magyarul beszélgetek, leszámítva azt a napi néhány esetet a boltban, itt-ott.

Toma közben elkezdte heti egy alkalommal az „ovit”, ami napi 55 $, és inkább amolyan napköziféle, és csak fél napokat hagytam ott.

Érdekesség / Ovi másképp

Az ausztrál gondolkodás más. Az oviban nincs cipőcsere, tehát minden gyerek az utcai cipőjében nyomul a szőnyegen. A gyerekek többsége gyakran náthás a hűvösebb évszakokban, mert annyira alul vannak öltöztetve (a szülők által is). 15 fokban simán mezítláb és pólóban járnak. A gyerekek orra folyik és általában nem törlik meg nekik (szintén sok szülő sem.)

Viszont ebédidőben az összes ott dolgozó főkötőt visel, nehogy hajszál kerüljön az ételekbe. Amit mi gyerekgondozásnak, meg higiéniának hívunk úgy általában, azt ők elég lazán veszik.

auszi096

A tetű sem kelt különösebb pánikot a gyerekközösségekben, nem keresik és nem irtják, nem jelzik a szülőnek, egyszerűen nem téma. A gyerekek adják-kapják, ha úgy alakul. Úgy mondják, hogy ez egy ilyen időszak, kérem szépen, nem frusztráljuk ezzel a gyerekeket, nem szégyenítünk meg senkit.

A pelenkáról való leszoktatás sem dívik, hagynak mindent a maga útján alakulni.

(Egy Bródy dal jut eszembe: Neked így, nekem úgy…)

Itt olyan nincs, hogy egy óvónő felemelje a hangját, vagy szidalmazza a gyereket. Szelídek és türelmesek a gyerekekkel. Magyarázóak és nagyvonalúak, nem veszik magukat olyan komolyan. Büntetés nincs. Teljesen máshonnan közelítenek, és látható, hogy ez  nem egy képzés során elsajátított pedagógiai módszer, hanem már ők is így kapták gyerekként.

Az előző részek: Auszi’01, ’02, ’03, ’04, ’05, ’06, ’07, ’08

A folytatásban:

  • Élet a parton
  • Karácsony
  • Munkahely2 / Perth, Southland Boulovarde Shopping and Entertainment Centre
  • Lend Lease Alapítvány

 

A szerző: Budai Nóra (Ausztrália)

Forrás: Auszi-blog

Hozzászólások