„Én vagyok a család Hamupipőkéje!”(8 éves elsőszülött lány)

Amikor anyaként megtapasztaljuk, hogy a nagyobb gyerekünk kicsit sem örül a kistestvérnek, akkor megijedünk, pedig nem biztos, hogy kellene…

testverek2

Fotó: SZ S Photo; www.szsphoto.eu

 

Mi áll a testvérféltékenység hátterében? Hogyan lehet és kell- e vele együtt élni? Milyen megoldások vannak rá? Milyen lehetőségük van a szülőknek a testvérek közötti kapcsolatok elmélyítésére? Ezekhez hasonló kérdések foglalkoztattak bennünket.Bodnár Márta klinikai szakpszichológust kérdeztük.

„ Egyszer egy kismókus talált egy fél diót. …

Megizzadt a bezárt mókustenyérke; a fél dió égette, mint a láng! Sehol egy zugot nem talált, ahol nyugodtan bekaphatta volna, mert folyton ott ugrált a kistestvére. (…)Hát fogta, bundácskájába szinte begombolta, és odaszorította a szívéhez. Oly drága volt kicsiny gerezdje, hisz ő szerezte! A többi mókus hintázott vidáman, leugráltak az ágat eleresztve. A testvérkéje is közéjük állt, csak Péter gubbasztott magában. Dacosan leste, mikor tudná a fél diót megenni.

Kérdezték: – Mi bajod?

–Ö… ö… ö… semmi, semmi!- felelte búsan, és elszorult a torka. A fél diócskát most a legmélyebb zsebébe tolta. Majd később eszi meg. Azért sem ad belőle senkinek!

–  Anyuka vár! Ideje hazamenni az odúba!

Kérte is, hogy vezesse, de Peti rámordult:

–  Csak siess te szaporán előre, mert utolér az este!

Ő maga hátul baktatott, zsebét kotorta, s kivette gyorsan a kis diófalatot. … Jobb így, hogy még anyu sem látja, mert ő kettévágná menten, hisz’ őket mindig egyformán szereti. De akkor mi marad neki? Ilyen picit minek felezzen?

Így nagyszerű! Bekaplak, fél diócska! Fogta… ám ebben a percben, a szemközti bokorban valami rezzent! (…)A fél diócska nagyot koppant. Ki tudja, hogy hova pottyant!  A bokorból, meg kinézett egy szajkó, szemtelenül, lármásan és vidáman:

– Ej, éppen egy ilyen ízes, húsos, fehér kis fél dióra vágytam! Felkapta cserfes csőre, s boldogan tűnt el vele az erdőbe! Odafent Péter nagy könnyet törölt szét tenyerével, és mikor bebújtak a mohaágyba a kedves kistestvérrel, az halkan odasúgta:

– De soká jöttél, Péter! Pedig van számodra egy nagy meglepetésem!

– Ugyan mi?

– Ma a réten egy fél diót találtam. Tudtam, hogy szereted. Nézd, elhoztam neked!

A jó kistestvér így beszélt, és képzeljétek: odaadta a szép dió… másik felét! …

Úgy szégyellte magát! Nem kért, csak egy parányi harapást, és a fejét lehorgasztotta. Gyomrának a kevés is jólesett, kis szívét mégis nyomta egész éjjel a fél diócska…

/Részletek, Fésűs Éva: A kismókus fél diója c. meséjéből/

Mit takar a testvérféltékenység, mit tegyen a szülő, ha ezt tapasztalja a gyermekénél?

Ami legelőször eszembe jutott: ez egy teljesen normális jelenség. Nem kell megijedni, ha a gyermekünknél a kistestvérrel szemben bármilyen negatív érzelmet tapasztalunk. Attól még nem velejéig gonosz egy gyerek, mert dühös. Természetes, hogy nemcsak pozitív érzéseink vannak. Nagyon jó, ha a rossz érzéseit ki meri mondani a gyerek. Netalántán még az anyának is megfogalmazza: „vigyük vissza”, „dobjuk ki”, vagy „most azonnal jöjjön egy boszorkány, és gurítsa le a lépcsőn”. Ha a nagynak ehhez hasonló fantáziája jelenne meg, az nem baj, sőt, annak lehet is örülni, ha kimondja, mert ez a szülő iránti teljes bizalmat jelenti.

Lehet-e kezelni a testvérféltékenységet? Van rá jól bevált módszer?

Biztassuk, hogy ne rejtse el ezeket a fantáziákat a gyerek, de természetesen a pusztító vágyak kiélésének bizonyos korlátokat szabjunk. Semmiképpen se bánthassa komolyabban, ha elfajulna a dolog, érdemes lehet beavatkoznia a szülőnek, de lehetőleg abban segítse a nagytestvért, hogy az érzelmek minél jobban megjelenhessenek. Sokkal kényelmesebb, ha azt jutalmazzuk, amikor valaki nehéz helyzetben is jól és szeretetteljesen viselkedik. Ez azonban nagyon álságos viselkedés kialakulásához vezethet, sőt még a  személyiségfejlődésben is káros lehet, amikor egy gyerek azt tanulja meg, hogy hiába érez ő negatív indulatokat, hiába dühös, ütné-vágná a testvérét, mégis úgy kell csinálni, mintha szeretné őt, és azt várják el tőle, hogy mindig szeretetteljesen is viselkedjen vele. Ez egy hamis irány, hamis énkép-fejlődésnek a gyökere lehet. Sokszor azonnal bocsánatkérést várunk el a gyerekektől, amikor még érzelmileg nincsenek rá készen, túl erősek az indulataik. Előbb engedjük meg a gyereknek, hogy ha mérges, hadd legyen mérges egy ideig.

testverek1

Fotó: SZ S Photo; www.szsphoto.eu

 

Milyen tegyen a szülő, ha a gyereke dühös, agresszív?

Biztosítsunk minél több lehetőséget a szabad játékra, és ebből lehetőleg több óra szabad levegőn legyen. Hagyjuk, hogy a gyerek játék közben élhesse ki feszültségeit, hogy időnként akár egy kicsit rossz is legyen. Egy héten egyszer szerencsés, ha minden gyerekre jut néhány óra szülővel töltött idő: leülhetünk vele csak játszani, ott, ahol ő akar, ő lehet a gonosz rabló, a kalóz és amennyire tőlünk telik, legyünk a játékában partnere.

A gyerekek akkor tanulnak meg igazán saját indulataikkal bánni, amikor a negatív érzelmeket játékosan kiélhetik (pl. kalózkapitány szerepében, aki foglyul ejti a hajó utasait), és megtapasztalják, milyen reakciót vált ez ki társaikból. Ugyanígy az érzelem szabályozásának kialakulásában az anya tükröző funkciója nagyon fontos már csecsemőkortól: ha egy gyerek megijed vagy dühös lesz, ennek érzelmi válasza tükröződik az anyán, s ezáltal tanulnak a gyerekek saját indulataikkal szembenézni. Az anya a túl erős, elviselhetetlen indulatokat egyúttal tompíthatja is. A gyerekek egymáson is észreveszik, ha igazán dühösek, és különbséget tudnak tenni, ha már tényleg baj van. A sok fantáziajáték segítheti a nagytestvért is abban, hogy felnőttként tudja szabályozni az indulatait.

Természetes, hogy a testvérek egy pillanat alatt összekapnak, de a következő percben már ismét önfeledten játszanak tovább. Gyakran tapasztaljuk, hogy közben a gyerekek maguktól is megvigasztalják egymást. Az egy tényleg belülről jövő, átélt, szeretetteljes cselekedethez vezető folyamat lehet. Jó, ha a gyerek megtapasztalja, hogy a dühe a másiknak milyen, illetve számára milyen érzés, ha valaki dühös.

Hagyjuk, hogy együtt legyenek a testvérek, hogy a nagyobb(ak) megtapasztalják,hogy milyen a testvérük egészen onnantól, amikor még meg sem született. Egy újszülött számára testvére(i) életre szóló élményt szerez(nek). A mély kötődéshez sok együtt töltött idő és élmény vezet, olyan hétköznapi helyzetek is, mint amikor reggel először ránéz a kicsi a nagyra, és az első mosolyokból ő is kap. Vagy csak csendben nézegetik egymást, jobban eljátszanak a későbbiekben, ha hagyjuk őket sokat együtt lenni. Milyen jó érzés szülőként átélni azt, hogy azok a testvérek, akik délelőtt még majd’ megölik egymást, délután már remekül eljátszanak.

Hamarosan folytatjuk…

Zupánné Földeák Borbála

Hozzászólások