„…(Tóthárpád Ferenc) egészen egyedi, manapság egyedülállónak mondhatóan kifinomult, klasszikus stílusú költő, aki az aktuális tendenciák ellenére sem mondott le róla, hogy szövegeivel minőséget és értékeket közvetítsen.”

Így vallott róla nem is olyan régen dr. Pallai Károly Sándor költő, műfordító, irodalomtörténész, aki elnyerte a rangos libanoni nemzetközi irodalmi elismerést, a Naaman-díjat is. Megkértem hát Árpit – aki leginkább ezt a keresztnevet használja, és aki először ugyan szerénykedett –, hogy mutatkozzon be az olvasóknak, hadd ismerjék meg jobban a kortársai is.

 

totharpad1

A Hajszálrepedések című kötet bemutatóján

Tiéd a szó, Árpi! Milyen gyermekkorod volt?

Mindenekelőtt köszönöm szépen a felvezetőt, remélem, nagyot nem tévedtetek!

A gyermekkorom? Ahogy az idő múlik, egyre inkább felértékelődnek azok az évek. Szombathelyen születtem, de amint lehetett, Kőszegre költöztünk, ahol édesapám a vasúttól, ahol dolgozott, kapott egy „lakást”. Két helyiség, az egyik egyszerre volt a konyha, a fürdőszoba, a kamra, a másik a szoba: egy hatalmas terem. A mennyezeten a deszkák között kiláttunk a padlásra, hallottuk, ahogy a galambok felröppentek a fűtőház magasába. Az épület nagyobb része mozdonyok fogadására szolgáló építmény volt. Szüleim igyekeztek otthonossá tenni új lakhelyünket.

Az udvaron mellettünk töltötték fel a gőzösöket vízzel, előttünk még egy ideig ott volt a mozdonyok menetirányát megváltoztatni szolgáló fordító. Hatalmas „dzsungel” vett körül bennünket. Kilométeres körzetben enyém volt a vidék. Édesapám szelídítette meg a tájat, nyulakat tartott, kaszálta a füvet. Édesanyám a közeli textilgyárban dolgozott. Ügyes kezű asszony volt, ha kellett, varrt, ha kellett, saját kezűleg díszítette ki a fehér papírba kötött füzeteimet… Finomakat főzött, leginkább abból, amit megtermeltek. Ez pedig nagy szó volt, hiszen édesapám kosárban hordta oda a termőföldet, hogy érdemes legyen a veteményessel foglalkozni. Gazdagon termett az eper, de az út melletti eperfák, a szederbokrok is bőségesen kínálták a csemegét.

 

totharpad05

Édesanyám és édesapám

A természet kegyes volt hozzánk. Még akkor is, ha telenként, amikor a szél segítségével olyan magas hó lepett el bennünket, hogy a „futóárokból”, amit apám útnak kilapátolt: alig láttam ki. Hatalmas játszótér vett körül. Mellettünk volt az egykori gyakorlótér, a téglagyár, a fatelep… Sok-sok élménnyel gazdagodtam, és semmit nem éreztem abból, hogy milyen kemény élet volt ez a szüleim számára. Testvérem születése után – némi protekcióval – kaptunk egy szép lakást Kőszegen, a Hunyadi úton. Regényt tudnék írni ezekről az évekről. „Az első tizenöt év” c. írásomban részben már feldolgoztam ezt az időszakot.

 

totharpad7

Először a pódiumon

Hol végezted a tanulmányaidat?

Úgy gondolom, én vagyok az, akire azt mondhatjuk, hogy pályatévesztő. Akkor, amikor a kőszegi általános iskola után gépipari szakközépiskolába jelentkeztem Szombathelyre, a választás természetesnek tűnt. Máig nem bánom, számos műszaki ismerettel, készséggel bővült a tudásom akkor és később is. Ezek az ismeretek sokszor segítettek megoldani a nehéz élethelyzeteket.

Korán, már az általános iskola második osztályában kezdtem a versfaragást, de fel sem merült, hogy például a szemközti, az utca túlsó oldalán lévő jó hírű gimnáziumban kezdjem a középiskolát. „És mihez fogsz érteni, fiam?” – hallom még ma is géplakatos apám ki nem mondott kérdését. Beadtam ugyan a jelentkezési lapomat egy főiskolára, de hamarosan visszaléptem. Hogy ne szaporítsam a szót: újabb szakmát szereztem, aztán újabb középiskola és érettségi következett. Harmincnyolc évesen vettem a bátorságot, és jelentkeztem a főiskolára. Inkább az érdeklődési köröm, mint a praktikum, az elhelyezkedés lehetősége inspirált.

 

totharpad06

Édesanyámmal

 

Művelődésszervezés és andragógia szakon szereztem első felsőfokú végzettségemet. Mindjárt utána – felnőttképzési menedzserként – végeztem Pécsen. A diplomámat az Országgyűlés házelnökétől, Szili Katalintól vehettem át. Valamilyen módon mindig kapcsolatban álltam a gyerekekkel, ezért is, a PTE Egészségtudományi Karán folytattam a tanulást, és természetesen számos mellékágon is elkalandoztam. Talán nem is kell mondanom, hogy a feleségem segítsége nélkül nem lettem volna képes minderre.

Munkaköreim és beosztásaim a fentiek szerint változtak. Voltam „olajbúvár” és főiskolai óraadó, irányítottam néhány fős csoportot és nyolcszázas létszámú műszakot is. Mindegyiket élveztem.

Tudom, hogy nemcsak verseket írsz, hanem festesz, zenélsz is. Mondj nekünk erről is valamit!

A műszaki vénát édesapámtól, a muzikalitást, a szépérzéket édesanyámtól örököltem. Valószínű, hogy a versírás igénye is tőle ered. Csak jóval a halála után tudtam meg, hogy ő is írt, de sajnos nem maradt a kéziratokból semmim. Amikor a nagyapámtól kaptam egy gitárt, a soraim egy időre dalszövegekké formálódtak. Én sem kerültem el a pol-beat időszak hullámát. A 80-as évek elején jutottam el Mártélyra, ahol kitűnő művészekkel találkozhattam. Néhány kiállítás erejéig folytattam a festést, amikor rájöttem, hogy választanom kell. Ma is szívesen énekelek, több kórus tagja voltam, gyakran érzem, hogy szükségem van arra, hogy az ének által kitisztuljon az egész testem. A műfajok és stílusok között csak ritkán válogatok. Egy jobb dal olyan, ami „átmossa” mindenemet. Nem lettem zenész, de a gitár mostanság is gyakran elkísér, ha író- olvasó találkozóra hívnak.

 

totharpad09

Fiatal versmondók társaságában

A zenével folyamatos a kapcsolatom. Szerzeményeimet énekelte kórus és magyarnóta-énekes is. Külön ki kell emelnem a Kőszegi Vonósok együttesét, amelynek egyik vezetője a tehetséges fiatal zeneszerző, Scheer Uwe. Több közös alkotásunk is van. Nagy örömömre számos együttes énekelte már a verseimet, CD-k jelentek meg. DVD a ReflektorFilm gondozásában készült. A legújabb, tartósnak mutatkozó együttműködés a Rózsabors Zenekarhoz, Nagy Krisztinához és Dala Józsefhez fűz. Köszönettel tartozom olyan művészeknek is, mint Kékkovács Mara, Bálint Ádám, vagy a fantasztikus zeneszerző, Rossa László.

 

totharpad03

A Tollasbál c. zenés, irodalmi előadáson Kékkovács Mara színművész, Lakatos Diána operaénekes, Somlai Valéria zongoraművész és a házigazda (Berekai Art Stúdio), Hajas Ádám társaságában (2015)

Sokan lebecsülik, pedig véleményem szerint igen komoly feladat és felelősség gyerekeknek írni.

Nagyon fontosnak tartom ezt a kérdést! Nem szeretnék különbséget tenni gyermek- és „felnőtt vers” között. Természetesen nekem is vannak olyan köteteim, amelyeket gyerekeknek szántam, de nem ez a mérvadó. A fogékonyságuk, az őszinteségük nem engedi, hogy ne figyeljünk rájuk kellőképpen, és ne törekedjünk arra, hogy jó szövegeket kapjanak kézbe. Hogy ezt elérjük, korán, már a leendő szülők olvasmányaiból kell kiindulnunk.

Az internetnek köszönhetően talán már túl sok az „egy négyzetkilométerre jutó írók és költők” száma, ugyanakkor – úgy látom – számos nagyszerű szerző nem kapja meg a kellő nyilvánosságot. Azt szeretném, ha a szülők megtanulnának jól választani, ami nem is olyan könnyű, hiszen raklapszám állnak a könyvek az üzletekben, és sok esetben nem azok vannak legfelül, amelyek megérdemelnék! A magyar szerzők rendkívül jó szövegekkel, kiváló illusztrációkkal vannak jelen a piacon. Jó volna, ha a hazai alkotók kötetei hangsúlyosabban szerepelnének kiadóink palettáján. Láthatjuk, gazdag a választék gyermekkönyvekből. Hogy miért, annak több oka is lehet. A lényeg, hogy a folyamatnak mindannyian nyertesei lehetünk.

 

totharpad011

Legutóbb megjelent, gyermekeknek szánt kötetem (2013)

Hol jelentek meg eddig írásaid?

Fontos kérdés, és mégsem az. Fontos, mert minek a dal, a vers, ha magunknak énekelünk, és kevésbé fontos, mert – meggyőződésem – nem a megjelenések száma a legigazabb értékmérő! A legkisebb üzemi és városi lapoktól a jelentősebb folyóiratokig megtalálhatók – elsősorban – a verseim. A szerkesztőknek nincs könnyű dolguk velem, mert nem sorakoztam be a divatirányzatok mögé. Örömmel olvastam, amikor Bakó Endre ezzel a két szóval jellemezte a verseimet: műgond és modernség. Azt gondolom, továbbra is ezek azok a fogalmak, amelyek mentén tevékenykednem kell.

Néhány lapot, melyek megtiszteltek, szívesen említek. Nem ma volt, hogy kaptam egy-egy oldalt, de szólnom kell a Nők Lapjáról, egy másik karakterű folyóiratról, az Oláh András által szerkesztett Partiumról, de nem szeretném kihagyni Falusi Márton nevét sem, aki felvállalta és megjelentette verseimet a Hitelben. Más jellegű folyóirat, de nem hagyhatom ki a Vasi Szemlét sem.

Manapság az írók számára hasznos, ha menedzserként is megállják a helyüket. Azt hiszem, ebben elég jó vagyok akkor, ha nem a magam dolgában kell eljárnom. Példa erre az általam szerkesztett TÉMA könyvek (1996–2007) sorozata. Visszatérve a gyermekversekre, néhány újságcím: Breki, Tappancs, Fürkész, Kispajtás, Mini Manó, Cinke Napsi… és a Dörmögő Dömötör. Talán több ismeretlen is van a felsoroltak között. Ennek oka az, hogy a határon túl élő magyarság gyermeklapjai. Nagyon örülök, hogy olvashattak, olvashatnak tőlem Coloradótól Kolozsvárig. Szorosan nem tartozik ide, de különböző rádió- és tévéadókon is felbukkannak verseim, legutóbb az M2 csatornáján.

Hány gyermekverses és verses köteted került eddig kiadásra?

Egy kedves ismerősöm jóvoltából működik a honlapom. Rengeteg mindent levettünk már róla, de a legalapvetőbb információk megtalálhatóak. Mint már említettem, véleményem szerint nem a darabszám a legfontosabb, és azt sem szeretném, ha dicsekvésnek tűnne a felsorolás! Minden kedves Olvasó megtisztel, ha ellátogat a honlapomra, ahol az antológiák és az önálló köteteim is szerepelnek, ha nem is a legfrissebb adatokkal, képekkel: http://www.totharpadferenc.com/onallo-kotetek

 

 

Melyik köteted jelent meg angol nyelven? Tervezed több könyved lefordítását is idegen nyelvre?

Jelenleg ez az egyik feladat, amely lázban tart. A rendkívül tehetséges és sokrétű irodalmár, Pallai Károly Sándor fordítja a Katatónia című kötetet. Ez lesz az első ilyen közös próbálkozásunk. Azt remélem, hogy az angol nyelvet tanuló fiatalok is szívesen kézbe veszik majd, olyanok is, akik verseskötetet ritkábban lapozgatnak. A lehetőségeink határtalanok, Károly nagyszerű alkotótárs, bizonyítja mindezt az általa eddig lefordított verseim sora. Látszólag kevesen vagyunk, akik hasonlóan gondolkodnak. Ő is olyan, akit elém kellett, hogy sodorjon a sors. Ő is teszi a dolgát, és hisz abban, amit – a szó legnemesebb értelmében – művel!

A karácsonyi megjelenésről már lekéstem, így a jövő évre marad a Kíl, a kajla kiscsikó történetét elmesélő könyvecske illusztrálása és nyomdai munkái. Egy másik megjelenése Dőzsöl az égen a Hold (Estéli versek és énekek) címmel várható. Óvatosan fogalmazok, de határozott ígéretet kaptam a kiadótól. Ezekről bővebben a megjelenés után szeretnék inkább beszélni! Persze a fiókban is van néhány munkában lévő írás.

Itt említhető az a folyamat, amelynek az első állomása Sopron lehetett. Katona Imre rendező úr javaslatára, Pataki András igazgató úr támogatásával október 5-én volt a Vadalma c. darabom ősbemutatója. Mondhatom így: alkotótársam, Pápai László rendezte. Nagyon örülnék, ha a Kőszegi Várszínház a következő évadában műsorra tűzné. (A nyári teátrum harmincéves történetét is volt szerencsém megírni.) A Vadalma iránt más érdeklődő is van, de ezekről korai még beszélni.

 

totharpad04

A Vadalma ősbemutatóján a szereplőkkel, Savanyú Gergellyel, Papp Attilával, Szőcs Erikával, Molnár Anikóval és Ács Tamással (2016 – Fotó: Varga Róbert)

Ha jól tudom, szerkesztéssel is foglalkozol. Gondolom, ezekben a kötetekben a te verseid is szerepelnek.

A már említett TÉMA könyvekre (Történelmi és Művészeti Antológia Kőszegről) vagyok a legbüszkébb. 1996-ban, 1998-ban, 2000-ben és 2007-ben jelentek meg, kötetenként mintegy kétszáz oldalon. Mint a címe is mutatja, szeretett városomról, Kőszegről szólnak. Számos szerzőt vonultatok fel bennük a történészektől a művészeken át egészen a sportot képviselőkig. Több széles körben ismert név is szerepel bennük. Az első kötet egyik érdekessége, hogy amikor szinte még senki nem figyelt a ma már Kossuth-díjas Kristóf Ágotára, összeismerkedtem vele. Találkozásaink eredményeként közölhettem főművének egy figyelemfelkeltő részletét.

Nagy örömmel készítettem – Párversek címmel (2005) – a Vas megyei költők antológiáját. A folytatás még várat magára. Igen, a saját verseim, írásaim is szerepelnek ezekben a könyvekben, de az igazi értéküket természetesen nem ez, hanem a sokszínűség, a témák sokasága adja.

Kőszegtől elválaszthatatlannak érzem magamat. Helytörténeti munkáimban ez adott segítséget. Kettőt emelnék ki. A Kőszegi kaszinó 170 éve (2003) címűt és a Színre visszük a nyarat (2012) címet viselő nagyon szép kivitelű könyvet. Szerkesztői múltam és jelenem jelentős részét jelenti a helyi sajtó, a Kőszeg és Vidéke. Munkatársa, helyettes szerkesztője, aztán − nyolc évfolyamban − felelős szerkesztője voltam. (Az egyik fiókban várakozó anyagom éppen a Kőszeg és Vidéke „újkori” történetéről szól.) Ezt a munkát 2015 januárjától átadtam, azóta csak néhány rovatban dolgozom, így sokkal több időt fordíthatok az irodalomra.

 

totharpad010

 Gitárral a 70-es évek elején

Mi a véleményed a mai gyermekvers kötetekről? Elfogadhatóak, vagy te jobban megválogatnád a verseket, meséket, illusztrátorokat?

2001-ben Vas megyéből két társammal, Devecsery Lászlóval és Galambos Bernadettel részt vehettem Prágában egy irodalmi – nevezzük így – konferencián. Egy héten át írtunk és kerestük a gyermekirodalom útjait. Amerikai „trénerek” kecsegtettek nagy reményekkel. Mégsem éltem a lehetőséggel. Már akkor látható volt, hogy mennyire előbbre van az illusztrációk minősége és mennyisége a fellelhető – angol – szövegekhez képest. Azért jöttek, hogy megfelelő partnereket találjanak az általuk elképzelt koncepcióhoz. 2016-ot írunk. Mi most tartunk ott, hogy felnőtt egy rendkívül tehetséges és jól képzett művészgeneráció. Úgy gondolom, közülük többen nagyon gyenge szövegekhez asszisztálnak.

Ma már mindenki csinálhat könyvet. Ezért van jelentősége az ízlésformáló, igénykeltő irodalomnak, és ezért van felelősségük a szerkesztőknek. A kérdés, hogy meg tudják-e találni azt a középutat, ami észrevétlenül is segíti a vásárlókat a választásban. A világháló irodalmi lapjai külön tanulmányt érdemelnének. Szóbahoztam az illusztrátorokat. Hadd említsek néhányat, akikkel volt már szerencsém együtt dolgozni: Pápai Éva, Kőszegi Judit, Diós Gabriella, Pállay Kovács Szilvia, Őszi Zoltán, Kállai Nagy Krisztina, Kelemen Czakó Rita.

 

totharpad12

TáF-karikatúra

Mi az ars poeticád?

Ars poetica? Van nekem olyan? Talán igen. Csinálom a dolgom, és hiszem, hogy a MŰ megtalálja az útját! Mondhatom úgy is, hogy: „Ha megnövök, boldog leszek, / barátom lesz minden gyerek, / mert eljön, hogy velem álljon / tót(h)ágast a szivárványon.” Vagy fogalmazhatok így is: „Napjaim kis rózsafüzérgyöngyök, / elperegnek ujjaim között, / morzsolgatva ábrándozom arról, / meddig tart a mulandó, meddig az örök.”

Ha lenne egy jó tündér – tudod, mint a mesében –, mi lenne a három kívánságod?

Huncut kérdésre csak huncut válasszal szolgálhatok, viszont megelégszem egyetlen óhajom beváltásával, ami nem más: Teljesüljön minden kívánságom!
Ha a válasz nem elfogadható, akkor legyen a szeretteim és a saját egészségem mellett ugyancsak egy óhaj beteljesülése: Minden Mű találja meg az útját!

Kedves Árpi, nagyon szépen köszönöm az interjút. Kívánok számodra örömteli napokat, és még számtalan sok ihletett pillanatot. Jó szívvel ajánlom verseidet, elsősorban gyermekverseidet óvodapedagógusoknak, a szülőknek az együtt verselés, a közös öröm átélésére.

 

TÁJKÉP

Amíg a lomha est leszáll,
fehér parókát húz a hegy,
a szél felkapja illatát,
a téli táj is szendereg.

Elnyugszik már a város is
levetve dörmögő zaját,
és elpihennek álmosan
a falvak és a kis tanyák.

 

ÓARANY ÉNEK

Zizzen a párna:
– Nézd, telihold!
Fellege rojtján
csillag a folt.

Éj-takaróján
csillog a csipke!
Óarany éke
sok kicsi pityke.

 

A HOLD EZÜST KARÉJ

Figyeld! Az este már leszáll,
a nap pihenni tér.
Az óra egy kicsit megáll,
kacsint a kedvedér’.
A párna lágyan elpihen,
s a csend oly ringató,
amint az éjen át üzen
egy édes altató.
Melengető ölébe vár,
a Hold ezüst karéj.
Aludj, aludj, kicsiny bogár!
Vigyáz reád az éj!

 

ÖTVEN UTÁN

Mennyi az annyi, ha félszáz , s homlokomon kicsi ráncok
Láncolatán méláz. Így nemesít e világ?
Úgy elszállt ez az ötven, s nem passzolnak a dolgok.
Mert, minek is jöttem, várni csak azt a csodát!
Kell ez a ritmus, kell ez a dallam, már ha akad még
Méla poéta, babérkoszorús költő, ki leírja,
S szép szava bús igazán – botrány – odavágja a frankót!

Bár…

Kötve hiszem, hogy néhány taktus hexametertől
Holnap másként kel fel a nap, de a gondolatok, ha
Égre feszülnek, felvirradhat tőle a menny, és
Hittel mondom, megváltozhat tőle a Föld is!

 

UJJGYAKORLAT

„Ma végre újra kék az ég!”
Habár ez kissé közhelyes
– mi végre, tulképp nem tudom –,
a szívem szinte már repes.

De persze, hogyha jó a sor
– s találunk hozzá rímeket –,
tudod, ha vers nem is, talán
egy ujjgyakorlat még lehet.

Az is talál, ki nem keres.
A renyhe rímek kellenek?
Akadnak még unott ragok:
a végén még celeb leszek.

Ha felkarol a média,
majd meztelenre vetkezem,
de mondok néhány Verset is,
ne száradjon a lelkemen.

Talán akad majd pár itész,
ki felfigyel, hogy: „Hát, igen…!
Egész ügyes… No, jó, legyen…!
Hát éppilyen kell, éppilyen!

Igen, legyen… ha már, ha már…”
De más e hónap-arculat?
Nos, üsse kő s egy pár kavics,
ha ujjgyakorlatnak marad…

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások